Északról délre - négy nap alatt körbetekertük a Balatont

Vágólapra másolva!
Izgalmas, ám nehezebb északi part; unalmas, de jóval könnyebb déli. Változatos bringautak, pazar tájak, titkos strandok, olcsó badacsonyi fröccs, hippitanya bringásoknak, anekdótázó helyiek és a magyar sufnituning kiemelkedő alkotásai - mindezzel biztosan nem találkozik az, aki autóval járja körül a magyar tengert. Az [origo] munkatársa négyfős bringás csapatban tekerte körbe a Balatont kis kitérőkkel, sok szúnyoggal és hűsítő menetszéllel. 
Vágólapra másolva!

Kétféleképpen érdemes körbetekerni a Balatont: a déli parttal kezdeni, és az északival befejezni illetve fordítva. Az a típus, aki a tányérján lévő legjobb falatot az étkezés végére tartogatja, kezdje a déli parttal, aki viszont az azonnali befalás híve, az északin induljon. Mi az északival kezdtük a Balatoni Körút nevű valamivel több, mint 200 kilométeres túrát, ami a szintkülönbségek és a kacskaringók miatt nehezebb a sík és egyenes délinél, de sok szempontból hálásabb.

A déli parton például nem sokat bíbelődtek a körúttal: alacsony forgalmú utakat, többnyire a vasúttal párhuzamos kis utcákat nevezték ki nagyvonalúan bringaútnak, ami csak nagy néha kanyarodik le a partra. A körútnak a balatonikorut.hu oldal szerint valamivel kevesebb, mint a fele - 95 kilométer - önálló kerékpárút, ami jórészt az északi parton található. Az utat 1993-ban kezdték el építeni, minősége legalább annyira változatos, mint a táj, amit átszel: van pöpec kétsávos, sávelválasztós, de olyan is, ahol a környékbeli szántó már elkezdte benőni a szélét, és akadnak az út menti fák gyökereitől göröngyösre szabdalt, felpúpozott szakaszok is.

Badacsonyi fröccs 145-ért

Az északi parton a parttól folyamatosan távolodó, majd visszatérő bicikliút megmutatja a rejtett vagy ismert látnivalókat - bevisz Badacsony hegyének alsóbb régióiba, a Szigligeti vár lábához, átmegy Füreden a Tagore sétányon és a savanyúvizes kutat is érinti.

A körút egyik kiemelkedő szakasza a Badacsony- előtagú településeken van, ahol az út felkapaszkodik a hegyoldalba, és a borospincék, borházak és házi kimérések ajtaja előtt kanyarog. Mi a Római út 174-ben, a Borbély Pincészetnél álltunk meg, ahol egy minőségi borból készült helyi hosszúlépés 145 forintba kerül, a kimérés pedig desigban az autentikus magyar retrót keveri a spanyolországi nyitott teraszos kávézók hangulatával.

Fotó: Vincze Barbara [origo]
Strandra menet (További fotók a kép mögött!)

A körutat végig zöld alapon sárga feliratú, bicikli-piktogramos tábla jelzi, ezeket az északi oldalon sűrűbben, a déli hosszú útszakaszokon ritkábban állították fel. Keszthely előtt néhány településsel a táblák már nem csupán irányokat jelölik, hanem azt is, hogy az adott településig még hány kilométert kell megtenni, ami nagy könnyebbséget jelent a tervezésben. Nekem a déli parton már csak annyi hiányzott, hogy a települések határán a bringaút mellett is kiírják a helységnevet, bár tény, hogy akkor nem szórakoztattuk volna a strandok büféseit azzal, hogy "jó napot, hol van ez a strand, ahol most vagyunk?".

Sínek mellett futó déli szakasz

A déli part hosszú, egyenes szakaszain gyakran haladtunk feltételezések alapján; amikor pedig végképp elbizonytalanodtunk, megkérdeztük a helyieket, akik az útbaigazítás mellett egyebek mellett a biztonságos kerékpározással kapcsolatos általános intelmekkel is elláttak minket. Egy kertjét locsoló 70 körüli bácsitól azt is megtudtuk, hogy a hatvanas években motorbiciklivel tette meg a távot, és miután az egyik kempingben lepakolt, felkötötte a nyakkendőjét és elment bulizni. Semmit nem zárt le és semmi nem tűnt el, akkoriban még más idők jártak.

A déli parti szakasz nem túl ingergazdag, nem sorjáznak az érdekességek a bringaút mellett - extremitásként legfeljebb a zamárdi rakétakilövőt lehet kiemelni -, a szakasz főbb érdemei, hogy nincsenek szintkülönbségek és kitűnően lehet látni az északi partot - már amikor az út nem a sínek mentén vagy a nyaraló-és lakóházak között tekereg.

Inspector Cluzotól az Igazság hangjáig - így tekertünk

Sátrat nem vittünk, mert nem akartunk cipekedni. A túrát a veszprémi utcazene fesztiválon kezdtük pénteken este két darab sokváltós túrakerékpárral, egy versenybringával és egy fapados, váltó nélküli - ez volt az enyém - városi biciklivel. Miután fantasztikusat szórakoztunk a francia Inspector Cluzo punkzenekar koncertjén (mindenképpen érdemes megnézni a Szigeten), elképesztően kényelmes, gyors, lejtős és szép bringaúton értük el az első balatoni állomást, Balatonalmádit. Hivatalosan innen indult a négynapos túra, amelynek első két napján az északi part szintkülönbségeivel és erős széllel kellett megküzdenünk, a második kettőn pedig a déli part egyhangúságával.

Kétszer szakítottuk meg a szigorúan vett túraútvonalat, első éjszaka egy fröccs-fény-táncmulatság kedvéért egy Zánka feletti szőlőben Szentjakabfán, második éjszaka Hévíz mellett, rokonoknál, így végül csak Veszprémben és Balatonbogláron fizettünk a szállásért. Első helyen 4000, a boglári zimmerfreiben 3000 forintot fejenként. Átlag 1000-1200 forintért ebédeltünk, 500-2000-ért vacsoráztunk, néha - szigorúan a kitűzött táv után - fröccsöztünk, luxustermékekre nem költöttünk, kivéve a balatonlellei kikötőben a kézbedugós "Igazság hangját", amely egy százasért megbízható elemezést adott jellemünkről. A négy és fél napos túra összköltsége nem haladta meg a 15-20 ezer forintot, miközben megfizethetetlen vizuális élményekkel gazdagodtunk. Izomlázunk nem volt, mivel edzettek vagyunk, egy kis térdfájás viszont az első két napban előfordult.


Bringásokra épülő gasztronómia

A biciklisekben rejlő lehetőségeket a vendéglátósok is felfedezték: mindkét oldalon - bár ebben is elsősorban az északi part jeleskedik - 5-15 százalékos kedvezményeket ígérnek az út mentén álló éttermek, fogadók és borospincék. A szerényebb marketingű helyek egyszerűen festékkel felfújták a bringapályára nevüket és a kedvezményt, és ezt kilométerenként megismételték, a komolyabbak táblákat helyeztek ki. Két-három bicikliszerviz mellett is elhaladtunk, de szerencsére erre nem volt szükség.

Fotó: Farkas Eszter
Bringás pihenőhely, a fal mögött bungalókkal (Klikkeljen a képre!)

Kiemelkedő bringás pihenőhely a "Guruljon az élet" nevű nemrég felépült hippitanya néhány kilométerrel Füred előtt, amelynek közlékeny vezetője az újságíróból thaiföldi árvaházi nevelővé lett és jelenleg kétlaki Ganda nevű hölgy. Az étlapon olyan kerékpáros ínyencségek sorakoznak, mint a pestós-mozarellás "gurulós szendvics", a sült baconos "tekerős szendvics" vagy a ruccolás-fetás "száguldós szendvics". Kis bungalókban lehet balatoni kilátással lehet lábat lógatni és falatozni.

Strandok, koktélozó jegesmedve és sufnituning

A balatoni bringatúra elmaradhatatlan eleme a fürdőzés. Számos előnye van annak, ha a strandokat kerékpárosan keressük fel: nem kell perceket körözni a zsúfolt parkolóban, a nap végén pedig nem 50 fokos jármű vár, hanem a hűsítő menetszél. Hátránya a váltott fürdőzés: mivel valamennyi értékünk velünk van, a túra egy résztvevője kénytelen a parton ügyelni.

Fotó: Vincze Barbara [origo]
Partmenti szakasz az északi részen

A legjobb talán mégis az, hogy olyan strandokba is bele lehet botlani, amelyeket autóval körülményes megközelíteni. Ilyen volt például a balatonszepezdi Viriusz strand, ahol a 450-es belépőért a kerítésen belül bringatároló várja a kerékpárokat. Itt ettük a legjobb hekkmenüt kólával, kenyérrel és kovászos uborkával ezerkétszázért - valaki amúgy elárulhatná, miért a tengeri hekk a legelterjedtebb strandétel Nagymarostól a Tisza-tóig minden magyar strandon -, és ez volt valamennyi közül a legnyugodtabb strand, csak a kerítés túloldalán elhúzó vonatok hangja szakította meg az idillt.

És hogy a déli partról is hozzunk egy jó példát: a balatonszárszói Bendegúz téri szabad strandnak a partja kellemes fás-árnyas, a vécéje kultúrált és a mosdóban még zuhanyzó is van. Egyébként itt figyeltünk fel először két lengyel jégkrémtársaságra is, amelyek az egyik büfésnéni szerint a gyerekek szerényebb pénztárcája miatt terjedtek el a Balaton partján.

Fotó: Vincze Barbara [origo]
A déli parton is akad vízközeli útszakasz

A néhány napos túrán azt is kiválóan meg lehet figyelni, hogyan rakódtak egymásra a különböző korok építészeti alkotásai. Használaton kívüli hajótelepek, kibelezett hajóvázak, átalakított SZOT-üdülők, több tíz milliós puccos villák, bauhaus-épületek, alpesi hangulatú, kötelezően -LAK végű bungallók keverednek egymással néhány kilométeren belül. A köztük lévő foghíjakat pedig az időtlen sufnituning-művészet egyedi alkotásai tömik be. Kitűnő példa Balatonlelle főterén az egyik koktélozóban a rattán bútor - műanyag szék kombó és a pultnál ülő plüssjegesmedve. Autóból ilyet sem láttunk volna soha.

Mit vigyünk, ha nem sátrazunk?

Szúnyogriasztó spré, mert a parti sávban ugyan rendszeresen irtják ugyan, de pár száz méterrel feljebb már rengeteg a szúnyog. Elemlámpát vagy fejlámpát, izomlazító krémet és térdvédőt. Naptejet és könnyű fejfedőt, passzos biciklisnadrágot vagy annak valamely divatos változatát. Esőkabátot csak akkor, ha mindenkinél van, amúgy nincs sok értelme, mert úgysem tudunk tekerni. Imbuszkulcsot és esetleg pumpát, bár mi a teljes túra során egyetlen egyszer pumpáltunk. És ha szedett-vedett a bringánk, legalább a kondink legyen jó.