Rejtett kincsek a műemléki világnapon

A műemléki világnap mindenki ünnepe, amikor érdemes útra kelni és megnézni a régmúlt korok építészeti emlékeit. Április 17-én 18-án több mint kétszáz műemlék csatlakozik a díjmentes akcióhoz, köztük a szendrői Kékfestőház, a gyönyörű Cáki pincesor, és száznál is több szállásadó, akik kedvezményes ajánlattal várják az odaérkező turistákat. Itt az ideje megmozdulni, Magyarország gyönyörű!

Az akció célja, hogy Magyarország rejtett kincseit, azaz épített örökségünk kevésbé ismert részét is megismerje a nagyközönség. A bemutatandó kuriózumok közé tartozik többek között a Cáki pincesor, a pásztói gótikus Oskolamester-ház, a szendrői Kékfestőház, a szerencsi, az ozorai, a simontornyai, a boldogkői vár, a füzérradványi Károlyi-kastély, a majki remetesége, valamint a komáromi Monostori erőd.

A műemléki világnapot az UNESCO nemzetközi műemlékvédelmi szervezete, az ICOMOS kezdeményezésére 1984 óta ünneplik világszerte. Akit érdekel a teljes lista, a www.nemzetimuemlek.hu honlapon elolvashatja a részletes műemléklistát, és tájékozódhat a régiós túraútvonalakról és a kedvezményes szálláshelyekről.

Cáki pincesor

A vas megyei településen főleg mezőgazdasággal azon belül is szőlőtermeléssel foglalkoztak az emberek. Nagy csapás volt a kisközség számára, amikor a vidéken, sőt az egész kontinensen végigsöprő filoxéra (szőlőgyökértetű) járvány elpusztította a tőkéket. A helyiek ekkor tértek át a gesztenyetermelésre, ami a közelmúltig igen sokaknak jelentett megélhetést. A község határában található műemléki védelem alatt álló pincék sokan nem is tudják, hogy ugyan elsősorban borospincék és présházak voltak, de sokan gesztenye és gyümölcstárolásra használták őket. Jelenleg kilenc eredeti állapotban megmaradt pinceház áll műemléki védettség alatt. Az építmények többsége a XIX. század elején készült tölgy- és gesztenyefa gerendákból, melyeket agyaggal tapasztottak be. Bent a házban a boroshordók általában a bejárattal szemben, a nagyméretű faragott, festett prések a jobb oldalon, a gyümölcstartó polcok, az ajtó mögött helyezkedtek el. A pincékbe - jó magyar szokás szerint - poharazgatásra szolgáló asztal és padok is kerültek.

Cák eredetileg egyutcás, szalagtelkes település volt. Ma is igen kevesen, alig 300-an lakják. Igaz egyre több városi fiatal vásárol telket nemcsak a jó levegő, de sajátos módón épített, és különlegességnek számító zsúpfedeles parasztházak miatt is. A beköltöző fiatal családok évről évre több fejlesztést szorgalmaznak. Ma már van szalonnasütő, koncertterem, művészeti tábor, kerékpárút, 30 férőhelyes komfortos kemping és igényes falusi szálláshelyek.

Ozora

Ozoráról legutóbb Pálfi György Hukkle című filmében hallottunk, de a Tolna megyei kisközség sokaknak az Ozora-festről ismert. Ez a pszichedelikus goa buli olyan színvonalas rendezvénnyé nőtte ki magát az elmúlt években, hogy a külföldi turisták tavaly a világ legjobb goa bulijának választották. De nézzük, vajon mit láthatnak a turisták a műemlékek világnapján.

A kis tolnai jobbágyfalut és a hozzá tartozó területeket az Ozorai nemesi família birtokolta, de a család hamarosan férfiágon kihalt. Az Ozorai család lányukat Zsigmond király engedélyével egy olasz nemeshez Filippo Scolarihoz adta, aki Ozorai Pipó néven várat építettet magának és feleségének.

Az épület egyértelműen itáliai stílusú, de inkább kényelmes főnemesi rezidenciának, mint nagyobb ellenálló erejű várnak számít. A négyzet alakú épület falain belül kávézót, illetve Illyés Gyula életét, munkásságát bemutató állandó kiállítás is találunk.

Szendrői Kékfestőház

A kékfestésnek világszerte több évszázados hagyománya van. A tevékenység egyedisége részben a színezésben használt anyagok változatosságában, részben az egyes időszakra és népcsoportokra jellemző eredeti motívumkincsben rejlik. A kékfestés módját idehaza titkosírással jegyezték le, így aki nem ismerte az eljárást, az csak annak történetét ismerhette meg.

A gyönyörű indigókék vásznak színét régen a festő-csülleng nevű növényből nyerték, de később az Indiából érkező indigó átvette a szerepét. A kékfestés lényege hasonló a batikoláshoz, de speciális összetevőkből készült viasszal rajzolják a mintát a festetlen kelmére, annak is csak az egyik oldalára.

Szendrőn rengeteg motívum és ruhadarab között bámészkodhatunk, sőt még ma is megtekinthetők a kőből készült merítők és néhány ajtóruha is, amit a legyek ellen raktak az asszonyok konyhaajtóra. Érdekes még, hogy kékfestő ruhákat gyász idején is viselték, szinte fekete hátterű, sötétkék mintás szoknya-blúz, kötény és fejkendő összeállításban.

Nagy múltú ipartörténeti emlékünket, a Kékfestőházat Szendrőn a Csáky kastélyban (Fő út 18.) nézhetjük meg.

Szalkszentmártoni Fogadó

A régi mezőváros, Szalkszentmárton központjában áll az 1810-ben, klasszicista stílusban épített beálló vendégfogadó és mészárszék, amelyet egykor Petőfi Sándor édesapja árendált (bérelt). A beálló annyit tesz, hogy lovas kocsival is be tudtak hajtani az udvarba és a fáradt lovakat is ellátták zabbal, vízzel. Külön kocsiszín a szekereknek és a lovalnak, a kert végében pedig igazi pottyantós vécé található.

A fogadó mészárszéke, és nyitott kéményes konyhája napjainkig is megmaradt. A beálló fogadó forgalmas hely volt. Amíg Petrovics István a marhákkal, Hrúz Mária a betérő vendégekkel foglalkozott, fiúk Petőfi Sándor a fogadó három szobája közül a legszélsőben 112 verset, 2 drámát (Zöld Marci - A Tigris és hiéna) és egy regényt (A hóhér kötele) írt. A másik két vendégszobában néha betyárok is meghúzták magukat, akik a pincében található földalatti járaton keresztül, - amelynek a kijárata kert végében van - menekültek a csendőrök és perzekutorok elől.

A fogadóból kialakított emlékmúzeumban 16 családi emléktárgy látható, köztük Petőfi édesanyjának konyhaszekrénye, vállkendője, levesestála, három borospohara, apjának kézilámpása és Petőfi Sándor gyertyatartója. A fogadót különösen értékessé teszi, hogy a falak és a döngölt padló eredetiek.

A Duna túlpartján fekvő Dunaújvárossal kompjárat köti össze a falut. A komp jégzajlásig óránként közlekedik.

Majki remeteség

Egészen egyedülálló épületkomplexum a XVIII. Századból, II. József idejéből való Majki remeteség. A 17 remetelakot, egy templomot és egy apátsági épületet tartalmazó remeteség a kamalduli rend ősi reguláinak megfelelően épült barokk stílusban, 1733-1769 között Franz Anton Pilgram tervei alapján.

Hazánkban a kamalduli szerzetesrend ugyan csak néhány évtizedig működött, mégis egyedülálló, és egész Európában ritkaság számba menő műemlékkel gazdagodott általuk kulturális örökségünk.

Az első három szerzetes 1735-ben érkezett. A népnyelv csak néma barátoknak hívta őket, mert a Karthauziakhoz hasonlóan ők is némasági fogadalmat tettek, fejtetőjüket leborotválták, szakállukat hosszúra növesztették, fehér csuhában jártak és összességében egy igen szigorú aszkétikus rend szerint éltek. Külön-külön elmélkedtek kis cellaházaikban, tudományokkal és művészetekkel foglalkoztak, és egész nap imádkoztak. Minden szerzetes házhoz, egy azzal megegyező méretű kiskert tartozott, ahol a remeték gyógy-, és fűszernövényeket, zöldségeket, gyümölcsöket termeltek, de egymagukban, magányosan. A termények egy részét a remeteség területén található gyógyszertárban dolgozták fel.

Miután a rendet felszámolták az Esterházy család visszavásárolta a területet, és az 1800-as évek folyamán először bérbe adta posztógyártás céljára, majd később átalakította saját ízlése, és a kor divatja szerint, vadászkastéllyá. A majki műemlék együttes Oroszlány külterületén, Majkpusztán található.