Bor, mustár, Dijon

Aki franciaországi körutat tervez, ne hagyja ki Dijont. A kelet-franciaországi város igazi csemegével szolgál a középkori hangulatot kedvelő utazóknak, szűk sikátorai, kacskaringós sétálóutcái, impozáns templomai megannyi élményforrással szolgálnak. A helyi borokról és mustárokról nem is beszélve.

Történet

Dijon 150 ezer lakosú kelet-francia város, Burgundia székhelye. Története egészen a római korig nyúlik vissza, hiszen a Lyon és Mainz városát összekötő útvonalon ekkor alapítottak várost Divio néven. A város a III. században csatlakozott a kereszténységhez, köszönhetően a későbbi vértanú, Szent Benignus áldásos tevékenységének - azt ő tiszteletére 525-ben alapították meg helybeli hatalmas apátságot.

1179-1477-ig a város számított a burgundiai hercegeknek székhelyének, számos híresség is itt született, köztük Jó Fülöp burgundi herceg (aki 1433-ban egyesítette a Németalföldön található legtöbb feudális államot) és Bátor Károly burgundiai fejedelem is.

A legenda szerint I. Ferenc (aki 1792-től 1806-ig utolsó német-római császárként is uralkodott) megérkezésekor "a száz harangtorony városának" nevezte Dijont, amely ugyan számos templomát elveszítette az évek során, ám a belvárosban így is számos csodálatos épülettel lehet találkozni.

Látnivalók

Az egyik legjelentősebb a már említett Saint-Bénigne székesegyház. A város másik érdekessége a Notre Dame, amely a sétálóutcából emelkedik ki, de közel fekszik a Franciaország egyik legszebb reneszánsz emlékének tartott Szent Mihály-templom is.

A buszjáratok központja a Place Darcy, ahol nemcsak az 1880-ban létrehozott, s azóta is utakkal, szökőkúttal szegélyezett kert (Jardin Darcy) pompázik, hanem a Porte Guillaume is, amely nem más, mint egy miniatűr Diadalív - legalábbis párizsi nagytestvéréhez képest.

A Diadalívtől indul keleti irányban a Rue de la Liberté, amelyet buszok használhatnak, s amely a középkori házakat rejtő kis utcácskák mellett további turisztikai látványosságot is kínál.

Ezen gyalogolva hamarosan elérünk a Szabadság-térre (Place de la Libération), amely a római időkben Divio város központja volt, majd XIV. Lajos híres építésze, Jules Hardouin-Mansart jóvoltából egy pazar hercegi palotával bővült. A téren karácsonykor kirakodó vásár látható.

A Színháztér, háttérben a Szent Mihály-templommal
Nézze meg galériánkat!

A következő "megálló" mintegy százméternyi távolságra a Színháztér (Place de Théatre), a színház mellett már látótávolságon belül van a korábban említett Szent Mihály-templom.

A közlekedés Dijonban egyszerű, de egyben bonyolult is. Egyszerű, mert az átutazóknak a fő útvonalaknak köszönhetően nem kell érinteniük a belvárost. Aki viszont bekeveredik, annak számolnia kell az egyirányú utcák tömkelegével. A parkolásért hétközben természetesen fizetni kell, kivétel a 12-14 óra közötti időszak, illetve az esti, éjszakai órák.

Forrás: [origo]

Étel és ital

1634-től Franciaországban kizárólag Dijon városa rendelkezett a mustárkészítés jogával, így érdemelve ki hírnevét, melyet mind a mai napig megőrzött. A helyi mustár jellegzetessége a csípősség, a két legismertebb gyártó az Amora-, illetve a Maille-gyár.

Dijon nemcsak Franciaország, de a világ egyik legjobb borával büszkélkedhet. A híres burgundi borok háromnegyede vörös, de itt állítják elő a világ nagy fehérborait is (Chablis, Puligny-Montrachet, Meusault).

A burgundi hercegek magukat évszázadokig "a kereszténység legjobb borainak uraiként" szólíttatták, XIV. Lajos pedig kijelentette: "A burgundi bor a királyok bora."