Megmásztuk a Kilimandzsárót

Megmászni a Kilimandzsárót elsőre hajmeresztő ötletnek tűnhet, de persze nem az. Mivel a Kilimandzsáró Nemzeti Parkba csak vezetővel és díj befizetésével lehet bemenni, érdemes egy túravezető társaságot megbízni a szervezéssel, és az egyéb szükséges szolgáltatások (túravezetés, teherhordás, élelmezés) biztosításával. Az interneten könnyen találunk ilyen túraszervezőket. Két magyar fiú és egy lány is ezt a megoldást választotta, most az útjukról és a tapasztalataikról olvashatunk.

A szezon január-februárban és júniustól szeptemberig tart, mivel ezek az időszakok szárazak. A legtöbben az év elején másszák meg a Kilimandzsárót, mert ugyanebben az időszakban vonulnak az állatok a kráter melletti szafarin, a tanzániai Serengeti Nemzeti Parkban. A Kilimandzsáró megmászása után kihagyhatatlan lehetőség megfigyelni a vonuló állatokat. A Kilimandzsáró kráterének, a Kibónak a peremét és annak legmagasabb pontját, az Uhurut több útvonalon is meg lehet közelíteni: többek között a Marangun, a Machamén, az Umbwén, a Rongain és a Lemoshón. A Machame út 6 napos, amelyből egy akklimatizációs nap. Amelyik túrázó ezt választja, az más útvonalon fog lejönni, mint ahol felment. Bár ez az útvonal némileg nehezebb és több felkészülést igényel, mint a legnépszerűbb Marangu, errefelé kevesebb turistával lehet találkozni, így talán megéri a pluszfáradtságot.

1. nap: Machame falu (1800 m) - Machame tábor (3000 m)
Távolság: körülbelül 18 km / 7 óra
Táj: magashegyi esőerdő

Az út párás trópusi dzsungelben, enyhe emelkedőn vezet felfelé a táborig. Útközben a szolgáltatás részeként alanyaink többek között főtt tojást és üdítőt kaptak. A dzsungel úgy ér véget, mintha elvágták volna, a tábor közvetlenül az erdő határán túl terül el, ahol lehetőség van vízhez jutni. Mire barátaink felértek a táborig, a sátruk már állt, és első dolguk egy nagy adag pattogatott kukorica elfogyasztása volt.

2. nap: Machame tábor (3000 m) - Shira tábor (3840 m)
Távolság: körülbelül 9 km / 6 óra
Táj: rekettyés puszta

A korai indulás után a túra kicsit nehezebb az előző napinál. A növényzet az út elején bokros, majd egyre kopárabb, a Shira tábornál pedig már csak fűcsomók borítják a tájat. A tábor egy magas fennsíkon, egy pataktól nem messze található, ide koradélután érkezett meg a csapat. A 7 órai naplementekor hirtelen lehűl az idő, és gyorsan felkerülnek a vastag pulóverek.

3. nap: Shira tábor (3840 m) - Lávatorony (4630 m) - Barranco tábor (3950 m)
Távolság: körülbelül 15 km / 7 óra
Táj: félsivatag

Ez a nap az akklimatizációt segíti, a 4630 méteren található lávatoronytól szinte ugyanarra a szintre térnek vissza a túrázók, mint ahonnan elindultak. A lávatorony megmászása természetesen nem kötelező, de kihagyni értelmetlen. A teherhordók ezen a napon nem haladnak együtt a csapattal, hanem a szintet tartva egyenes úton érik el a Barranco tábort. Reggel a terület jól belátható, így távolról is jól lehet követni a teherhordók vonuló hangyasorát. Később a meleg miatt a hegyen felfelé áramlik a pára, ami oxigént szállít, ez nagy segítség a túrázóknak a magaslati viszonyok leküzdésében. Így kisebb az oxigénhiány emellett már "csak" a nyomáskülönbséggel kell megbirkózniuk.

Afrika legmagasabb pontja

Estére aztán megint kitisztul a levegő, és a Barranco táborból hosszasan lehet gyönyörködni a hegy alatt elterülő síkság és a termőföldek látványában. A táborból ugyancsak nagyszerű a kilátás a Meru hegyre, amely szintén vulkán. Kalderájának egyik negyede beszakadt, a Barranco táborból pedig éppen belelátni a kráter gyomrába. Tiszta időben a Barrancóból a Kilimandzsáró fej felé magasodó vonulatát is meg lehet szemlélni, ahogy vörös szikla barázdálja a hófoltokat. A tábor egy sziklafelszökellés mellett egy patak partján terül el.

4. nap: Barranco tábor (3950 m) - Karanga folyó (4000 m) - Barafu tábor (4550 m)
Távolság: körülbelül 13 km / 7 óra
Táj: magashegyi sivatag

A sziklás pusztát az út során hosszan belátni, az útközben érintett Karanga folyó az utolsó lehetőség a csúcsig és vissza a túra résztvevőinek arra, hogy vízhez jussanak. A teherhordók a főzéshez szükséges vízmennyiségről is gondoskodnak. Barafu előtt egy gerincen vezet végig az út a táborig. A sátrak hatalmas sziklalemezek közötti repedésekben vannak felállítva, ezért meglehetősen szeles a tábor. Mivel a sziklás talaj erősen porlik, estére a túrázók ugyancsak koszosak lettek.

A Barafuból ugyancsak nagyszerű kilátás nyílik a töredezett, tarka Mawenzi hegyre. A táborba megérkezve össze kell pakolni a másnap szükséges csomagot a korai indulás miatt. Sötétedés után, 6 óra körül pedig már érdemes lefeküdni aludni, mert este fél 12-kor már ébresztő van és éjfélkor elindul a csapat a csúcsra. Az extrém korai indulásra azért van szükség, hogy legyen idő lefelé menet a tábort elhagyva a következő pihenőpontot elérni. Barafu tábora ugyanis annyira szűkös, hogy nem megengedhető, hogy a lefelé és a felfelé menő csapat feltorlódjon, a két turnusnak már nincs elég hely.