Vízhiányos Sió-(tor)túra, üdítő dunai evezés

Érdekes és izgalmas vállalkozásba fogott az [origo] kis csapata, amely egy kajak és egy csónak segítségével egy-egy napra vízre tette magát a Sión, illetve a Dunán, hogy felfedezze a túrázás lehetőségeit, értékelje a hely szépségét, adottságait, illetve a kempingezési lehetőségeket. Összességében nem volt nehéz értékelni, sőt, tízes skálán osztályozva könnyen megfogalmazhattuk a különbséget: Sió egyes, Duna tízes.

Az első fontos lépés még a túra megkezdése előtt: a tájékozódás. Gyermekkoromban még a fürdést is tiltották a nagy sodrás miatt, de horgászemlékeim is magasabb vízállásról tanúskodtak az idei szárazság azonban alaposan megváltozatott mindent.

Arra több forrás is felhívta a figyelmet, hogy a Siófok-Simontornya szakasz csakis vízleeresztéskor hajózható (Ozoránál például fű nő a mederben), ezért döntöttünk úgy, az egykori bőrgyárnál tesszük vízre kajakunkat és ladikunkat. Igaz, akár rövidnadrágban is ügyeskedhettünk volna - a víz alig volt nagyobb 40 centinél.

Utunkat tehát a torkolattól 74 kilométerre kezdtük meg, hogy nekiveselkedve az elemeknek, addig jussunk egy nap alatt, ameddig csak tudunk. A kitűzött célt Borjád és Medina magasságában láttuk elérhetőnek, de gyorsan kiderült, ez csupán álom.

Nézze meg galériánkat!

Az már félóra után kiderült, hiába a férfierő, a ladik alapjáraton sokkal lassabb, mint a hölgyek által könnyed mozgásra sarkallt kajak. Becslésünk szerint háromszor-négyszer olyan gyorsan lehet haladni utóbbival, s bár kenunk nem volt, nem kérdés, hogy azzal is.

A mindössze 7 km-re lévő Pálfára a hibrid közlekedés "jóvoltából" majdnem három órát kellett szánni, hogy aztán még 4 óra alatt levergődjünk Sárszentlőrincig. Útközben többször is megküzdöttünk a rendkívül alacsony vízállással, akadtak olyan helyek, ahol még a pár centis merüléssel rendelkező kajak is megfeneklett.

A part a meder mélysége miatt néhol dombként borult fölénk, kikötésre alkalmas helyet is alig lehetett találni. A látvány persze kárpótolt bennünket, Pálfa alatt halászok kunyhóit láthattuk, a rét és mező kopárságát gyakran erdők váltották, való igaz, a Sió szép, nyugodt, vadregényes folyó.

Már amikor folyik...

Nézze meg galériánkat!

Azt azért érdemes megemlíteni, ha túránkat folytatjuk, másnap komolyabb bajba kerülünk, ugyanis Borjád magasságában sem hajózható a víz, ám délebbre, Medina, Kölesd, de főleg Sióagárdnál, ahol a Sió és a Sárvíz találkozik már kifejezetten mélyvizű folyóként "hömpölyög" tovább. A hármas folyamkilométernél található Sió-Árvízkapu, amelynél 6000 forintért lehet zsilipelni (hétközben 7.30 és 16 óra között).

A táborhelyet a Sió bal partján, a Zöldfa csárda közelében alakították ki, amely a kikötőhelytől 300m-re található. A sátorhely ingyenes, ha valaki azonban úgy dönt, hogy kőépületre vágyik, mindössze 1500 forintért megszállhat. Az állomáshely teljes infrastruktúrával ellátott, 15 fő elszállásolására alkalmas 2-5 fős szobákban.

A vízügyi igazgatóságtól kapott információ szerint bár a Sió alsó része már a Gemenci Tájvédelmi Körzethez tartozik, sátorozni bárhol lehet.

SIÓ-ÉRTÉKELÉS

Kajakhasználat:	****
Csónakhasználat:	*
Vízminőség:	*
Vízmélység:	*
Fürdési lehetőség:	*
Táborhely:	**
Túraszépség:	***