Sevilla: kultúrák találkozása

Sevilla ugyan nem kifejezetten célpontja a Magyarországról érkező charter-turistáknak, de talán érdemes meghosszabbítani a nyaralást néhány nappal, hogy ellátogassunk ebbe a gyönyörű, történelmi emlékekben gazdag temperamentumos városba. Kevés olyan helye van a világnak, ahol a történelem során békességben élhettek egymás mellett a különböző vallású emberek. Andalúzia és Sevilla ilyen hely.  

Érzéketlen kőszívűnek kell lennie annak a turistának, aki nem szeret bele első látásra a városba. Egyszerre stílusos, ősi, kedélyes, intim, de mindenekelőtt a vibráló atmoszféra az, ami megragadja az embert.

Már. i.e. 900-1000 között vonzó volt ez a ásványkincsekben gazdag és jó termőfölddel rendelkező vidék a föníciai kereskedők számára, akik kereskedelmi telepeket hoztak létre a tengerpart mentén a mai Cádiz, Huelva és Málaga városok környékén. A római időkben a Cordobából irányított Andalúzia a Római Birodalom egyik legfejlettebb régiója volt, s a helyi búzát, szőlőt, olivát, vagy akár a szenet, grafitot és ezüstöt is nagy mennyiségben szállították a birodalom különböző pontjaira. A tartomány két császárt is adott Rómának, Trajánusz és Hadriánusz személyében.

Andalúzia az i.sz. 8. század elején természetes kiindulópontja lett a Gibraltáron átkelő arab hódítóknak, s az arabok jelenléte máig tartó hatást gyakorolt a területre, de az egész Ibériai-félszigetre is.

Az arab uralom központja kezdetben Cordoba volt, ekkor épültek a máig látható gyönyörűségek muszlim emlékek, de a 11-13. század között Sevilla vette át a központ szerepét, amit később Granada vett át. Ebben az időszakban Cordoba és Sevilla voltak Európa legnagyobb, kulturálisan legfejlettebb és nem utolsó sorban legszebb városai is, ahol békésen éltek egymás mellett keresztények, zsidók és muzulmánok. Az arab civilizáció területi elhelyezkedésénél fogva is Andalúziában tartott a legtovább, maga a név is az Al-Andalus kifejezésből ered, ami a félsziget arab területeinek gyűjtőneve volt.

A félsziget utolsó muzulmán bástyája, a Greandai Emírség Izabella királynő uralkodása alatt került spanyol uralom alá, épp Kolombusz amerikai partraszállásának évében. Ezt követően Sevilla gyors fejlődésnek indult, hasonlóan Cádiz kikötővárosához, ahol az amerikai kereskedelem döntő része bonyolódott. Később ez a fejlődés a kasztíliai hódítók jóvoltából torpant meg, akik nagy területeket osztottak szét saját nemességük körében és a kiváló andalúziai termőföldet legelőként hasznosították.

Gyönyörködjön Sevillában!

A terület jelentősége a későbbi évszázadokban csökkent, s a 19. században az anarchista fellángolások központjává vált. A 20. század első harmadában a polgárháború idején véres események helyszíne volt a tartomány, s a fejlődés később is elkerülte Andalúziát. 1950 és 1970 között például mintegy 1,5 millió ember hagyta el a régiót, hogy Észak-Spanyolország iparosodott területein, vagy más európai országban keressenek munkát.

A turizmus, a robbanásszerűen fejlődő építőipar, az ipari üzemek számának növekedése és nem utolsó sorban a jelentős összegű uniós agrártámogatásoknak köszönhetően a 80-as évektől kezdve látványos fejlődésen ment keresztül a tartomány. Ennek látványos jele volt az 1992-ben megrendezett nagy nemzetközi sikert aratott világkiállítás is.