Belépőjegyet szednének a haláltáborokban

Az egykori náci koncentrációs táborok többsége ma ingyenes múzeumként működik, a közeljövőben azonban belépődíj szedésére kényszerülhetnek az oktatási intézmények finanszírozása és további működtetése érdekében - írja a Times online.

Az egyik leghírhedtebb náci haláltáborban, Dachauban már a közeljövőben tervezik, hogy belépődíjat kérnek a látogatóktól a költségek fedezésére. A terv komoly vitákat váltott ki Németországban, a németországi zsidó közösség vezetői például hevesen ellenzik a tervet. A táborok temetők, mondják és nem lehet pénzt kérni azoktól, akik gyászolni akarják halottaikat.

Pieter Dietz de Loos, a Nemzetközi Dachau Bizottság elnöke ugyanakkor nem lát más megoldást, mint a belépőjegyek bevezetését, különben a múzeum nem képes megfelelni azoknak az oktatási és nevelési feladatoknak, amelyekkel a fiatal generációk tagjainak mutatják be a Holokauszt szörnyűségeit.

A Münchentől északra található dachaui haláltábort évente mintegy 800 ezer látogató keresi fel, de a tábor múzeuma csupán egyetlen főállású munkatársat képes foglalkoztatni. Lassan elfogy az a pénz is, amivel a szervezet a tábor túlélőit támogatja. Öt éven belül csődbe megyünk - mondja az elnök. Hasonló gondokkal küzdenek a buchenwaldi és ravensbrücki egykori tábor múzeumai is. A múzeumok igazgatói azzal érvelnek, hogy pénz hiányában képtelenség lesz megőrizni a Holokauszt emlékét.

Az egykori német haláltáborokban működő múzeumokat és oktatási intézményeket a szövetségi és a regionális kormányok alapították és ők az elsődleges támogatók is, de a kormányzati forrásból érkező pénzek csupán a működési költségek fedezésére elegendők. Günter Morsch a, a sachenhauseni, a brandenburgi és a ravensbrücki emlékhelyek felügyelője a Times-nak elmondta, hogy az éves keret csupán két nyomtatott katalógus kiadási költségeit fedezte, ezen az összegen felül pedig nem kapnak támogatást. A buchenwaldi múzeum költségvetése például 1998 óta nem változott.

A legnagyobb náci haláltábor, Auschwitz speciális helyzetben van, mert több magánszemélytől és szervezettől kap támogatást, például az amerikai Ron Laudertől, aki az egykori fabarakkok felújítását támogatta.

Ezzel szemben a németországi haláltáborokban működő múzeumok viszonylag szerény összegű támogatást kapnak magánszemélyektől, a cégek pedig nem szívesen adják nevüket a Holokauszt témájához. Ezek mellett az állami támogatások megszerzése sem egyszerű: évtizedekig tartott például, amíg a bajor kormányt sikerült rávenni arra, hogy anyagilag is támogasson egy Dachauban, a látogatók részére épülő szálláshely építését.

Dachau városi tanácsa jelenleg is sokkal inkább a település korábbi, hangulatos művésztelep-jellegét emeli ki, mintsem, hogy 30 ezer ember halálának helyszíneként "pozícionálná" a várost. Évekig még a táborhoz vezető utat sem táblázták ki a településen. Dachau egyébként az első volt a náci haláltáborok közül, még 1933-ban építették, s az utolsó között szabadították fel a szövetséges csapatok. A tábor szörnyű orvosi kísérleteket helyszíne volt, a foglyokkal például maláriával fertőzött sós vizet itattak, vagy fagyott vízzel teli tartályokba merítették őket.

A tábormúzeumok támogatásáért ráadásul egymás ellen versengenek az egyes helyszínek, s emellett a kelet-németországi, a sztálinizmus áldozatainak emlékére létesült emlékparkokkal is meg kell küzdeniük. A kereszténydemokrata politikus, Bernd Neumann szerint a nácizmus és a sztálinizmus áldozatainak emlékét megőrző helyszíneket, illetve támogatásukat együtt kellene kezelni. A német zsidó szervezetek szerint ugyanakkor nem szabadna egyenlőséget vonni a szovjetek és a nácik bűntettei közé. Kizárólag a náci táborok ingyenes látogatása tarthatja fenn a Holokauszt emlékét, és az oktatásra szánt pénzeket más forrásból kellene beszerezni, nem belépőjegyek eladásából - írja a Times.