Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan

Ahogy a 80-as években többnyire a tömegturizmus jelensége volt megfigyelhető, manapság az öntudatosságon nyugvó, úgynevezett "méltányos turizmus" jellemző a világutazókra.

A turizmus világméretű fellendülése megannyi lehetőséget kínál az utazóknak, akik ma már saját igényeik szerint intézik nyaralásukat, sőt igényeiket a piaci kínálattól függetlenül, önállóan alakítják és szervezik. Így egyre többen mellőzik az all inclusive utakat és helyette a valódi felfedezést vagy a speciális örömöket rejtő, zöld, bevásárló, öko-, szegénypárti és sport turizmusra épülő kirándulásokat, illetve alternatív városnézéseket részesítik előnyben.

Miközben a világ turizmusát negatívan befolyásoló tényezők - terrortámadások, természeti katasztrófák, árfolyam ingadozások, gazdasági, politikai és vallási konfliktusok - szinte mindennaposak, a Turisztikai Világszervezet (UNWTO) jelentése szerint 2005-ben a nemzetközi turistaérkezések száma 5,5 százalékal emelkedett és ezzel minden korábban regisztrált értéket meghaladva, elérte a 808 millió főt. Ez a világméretű utazási kedv nemcsak a jómódú amerikaiak kiváltsága, hanem ugyanígy a fiatal európai középrétegé és az egynyári kalandoroké.

Az ilyen kevésbé tehetős ám tudatos utazók számára a világfalu felfedezésének kimeríthetetlen örömforrása újabban az úgynevezett szegénypárti turizmus, vagyis az, hogy saját élményeiken túl, a turisták érvényesülési és megélhetési lehetőséget biztosítanak a helyi kisközösségek számára. A helyi emberek bevonása a turizmus szolgáltatóiparába ugyanis a tapasztalatok szerint többszörösen is kifizetődő.

Azokban az afrikai országokban például, - elsősorban Mozambik, Botswana, Zambia, Kenya, Tanzánia - ahol kontinens többi országaihoz képest eleve magas a turistaérkezések száma, a méltányos (responsible tourism) vagy a szegénypárti (pro-poor tourism) turizmus nemcsak kapacitásbővítést, növekedést, de a szegénység intenzív csökkentését is jelentheti

A tanzániai Ker and Downey cég szafari kalandtúrákra, szervezett vadászatokra, és fotószafarikra specializálódott csapata, elsőként vállalkozott nemcsak a szegénypárti turizmus alapjainak kidolgozására, de annak gyakorlati megvalósítására is. Arushai központjukban 170, a többi régiós szafari központjukban egyenként 10 helybélivel folytatnak közös munkát.

Szintén tanzániai a Serengeti Nemzeti Parkban, kizárólag néhány helyi vadőr ismeri a leopárdok tartózkodási helyét, így kizárólag az ő segítségükkel juthatnak el a szafarizók a "Gol Kopje" sziklás, kopár, gyér növényzetű területeire, hogy felvételeket készíthessenek. A Kilimandzsáró nemzeti parkban pedig azok a túrázók, akik a hegy meghódításáért jöttek, kötelezően igénybe kell, hogy vegyék a helyi hordárok szolgáltatásait.

A szegénypárti turizmus elkötelezettjei, vagyis azok a munkaadók, akik az ilyen helyi szolgáltatók és munkavállalók bevonását segítik az üzletmenetbe, egyben biztosítják a hasznot is a helyi szegény közösségek, és a bedolgozók javára.

A már említett Ker and Downey például összedolgozik a helyi fuvarozókkal, taxi társaságokkal, kistermelőkkel, kézművesekkel, táncosokkal, nyomolvasókkal. A tapasztalatok szerint ugyanis a saját környeztükben érdekelté tett helyiek, kiváló idegenvezetők, kézművesek, házigazdák, előadók, a jó értelemben vett lokálpatriotizmusuk pedig minden esetben rásegít a szolgáltatás minőségére. S minthogy a szegénypárti turizmus nem egy önálló termék, az iparág minden szintjén sikeresen működhet, legyen az például egy szálloda, egy kistérség, egy kirándulóhely, egy légitársaság, vagy egy szervezett kalandtúra.

A vállalkozások sikeressége természetesen nagyban függ a turisták nyitottságától, illetve attól, mennyire képesek "self drive" attitűdjüket, jó értelemben feláldozni. A First Choiche Research tanulmánya szerint, például a tengerentúlról érkező turisták 30 százalék érdekelt a nyaralásuk hosszú távú pozitív hatásában, és szabadidejük eltöltéséhez eszerint választanak programot.

A jó példa: Tanzánia

Tapasztalt utazók szerint Tanzánia, a világ egyik legérdekesebb célállomásai közé tartozik, s jellegévből adódóan kiváló példa a méltányos turizmus sikeres alkalmazására. A külföldiek érdeklődése már nemcsak Zanzibár szigete, és a szafarik látogatásában merül ki, hanem előszeretettel keresik az alternatív programokat is.

Újabban a Kilimandzsáró marathon, a Bagamoyo egykori rabszolgaútja, a Maffia szigeteki bálnacápa szintén figyelem középpontjába kerültek. Ugyancsak egyre népszerűbbek a védett tengeri területek, mint Mbudya, Pangari, és a Bongoyo szigetek.

A Tanzániai úti célok és turistalátványosságok közül persze továbbra is a legnépszerűbbek a Serengeti Nemzeti Parkban szervezett fotó szafarik, és állatlesek, illetve a fűszereiről híres Zanzibár szigete.

A nagyvárosok közül Arusha a legfrekventáltabb település, ahol a Kilimandzsáróra induló expedíciók hagyományosan az utolsó pihenőjüket töltik. Hazai utazók körében az afrikai kontinensen Tunézia, Egyiptom, Mauritius és Kenya mellett Tanzánia az egyik legkeresettebb úti cél. A legvisszafogottabb vélemények szerinti 7 százalékos GDP-növekedés és a szegénypárti turizmus rendszerének további elterjedése a következő dekádban mintegy 1 millió látogatót hozhat az ország számára.

Tanzánia függetlenségi törekvései viszonylag későn fogalmazódtak meg, és csak az 50-es években kezdtek kialakulni a különböző nemzeti tömörülések. Az ország függetlenségében legnagyobb szerepet vállaló TANU (Tanganyika African National Union) 1954-ben alakult és elsöprő győzelmet aratott az 59-es választásokon. Az átmenet 1961. december 9.-én békés hatalomátadáshoz vezetett. Az elmúlt negyven év gyors és radikális átalakításának köszönhetően a korábbi törzsi alapokon nyugvó társadalom ma egy évi 7%-os növekedést produkáló, jól prosperáló piacgazdaság. Jóllehet a Világbank adatai szerint a 36 milliós országban csaknem 9 millióan élnek szegénységben, és a lakosság 19 százaléka alig napi 1 dollárt fordít magára, a tömeges szegénység és a kormány sorozatos radikális intézkedései ellenére sem érte el Tanzániát a kontinensen végigsöprő destabilizációs hullám. Ma az infrastrukturális beruházásokon túl a kormány egyik legfontosabb feladata tehát a szegénység felszámolása.

A legvisszafogottabb vélemények szerinti 7%-os növekedés és a szegénypárti turizmus rendszerének további elterjedése a következő dekádban mintegy 1 millió látogatót hozhat az ország számára.

Szabó Kata