A Tiltott Várostól a kínai Manhattanig

Sanghaj már a császárok korában is a saját életét élte. Független volt a hatalomtól, és önálló városvezetéssel rendelkezett. A város már akkor is fényévekkel meghaladta saját korát. Peking ugyanakkor egészen más. Itt lassabbak az emberek, több idő jut a reggeli tajcsira és a Hutong negyedben vagy a Nagy Fal tövében a történelem is jobban szem előtt van.

Az alternatív utazók körében egyre népszerűbb turista célpont a Pekingi Egyetem korábbi székhelye. A Vörös Épületről a diákok a mai napig tudják, hogy a téglafalak milyen történelmi időket vészeltek át, és azt is, hogy Kína forradalmi korszakának eseményei szinte olvashatóak a vörös színű falakon. A Vörös épület - az 1919-es diákmozgalom bölcsője- ma már állami műemlékként, és az úgynevezett "Új kulturális forradalom" múzeumaként őrzik. Egykor itt volt az egyetemi könyvtár, néhány iroda és az irodalmi tanszék is. Az épületet egy portugál építész tervezte, ami abban az időben ultramodernek számított.

Az idegenvezetők minden alkalommal elmesélik, hogy a Peking Egyetem egykori épületében új eszmék összpontosultak, tettre kész fiatal értelmiségiek önszerveződtek, és ennek következtében egy új ideológiai hullám született. A diákok új eszmék után kutattak azzal a nem titkolt szándékkal, hogy egy fejlettebb, élhetőbb Kínát hívjanak életre. Történészek szerint a Vörös Épület Kína új korszakának indulópontját jelzi.

Mao Ce-tung szintén itt folytatta tanulmányait: könyvtári ügyintézőként vállalt közösségi munkát, miután szülőfalujából Pekingbe költözött. Később, itt a földszinti újságolvasóban volt az elő munkahelye is. Bent, az ódon hangulatú olvasóteremben minden polc és szék ugyanúgy áll, mint egykoron.

A Pekingi Egyetem ma már elköltözött a város nyugati részébe, de a Wushi út 29 szám előtt még mindig sok a turista, de járnak ide diákok is, mert ebben az utcában egy tucat magán könyvesbolt található.

A Wushi úttól nem messze a Tienanmen téren minden reggel és este évszakhoz és napjáráshoz igazodva, ünnepélyes zászló fel, illetve levonást tartanak. A világ legnagyobb terén (44 hektár) hatalmas tömegek tisztelegnek a himnusz kíséretében a nemzeti lobogó előtt.

Amennyiben a hajnali kijevi járattal érkeznénk Pekingbe, érdemes a napot a Tienanmen téren kezdeni. A szállodák, és panziók többségébe úgyis csak tíz óra körül lehet bejelentkezni.

Maga az "ünnepség", vagyis a zászlóceremónia nem túl látványos, de a hajnalban összesereglett több ezer vidéki és városi ember, érdekes élményt jelent a szemlélődő európai számára. Hajnalban, amikor a vörös zászlót simára feszíti a szél, és a himnusz dallamai is elcsendesültek, a kínaiak számára akkor veszi kezdetét egy újabb dolgos nap.

A Tienanmen tér, vagyis magyarul a Mennyei béke kapuja Peking központján fekszik, és 1417-ben kezdték építeni. Valaha ez volt a Tiltott Város hivatalos kapuja. Napjainkra viszont a kínai népköztársaság szimbólumává vált. Itt található a kínai népi hősök emlékműve és Mao Mauzóleuma. A tér két oldalán a kínai történelmi és a Forradalmi Múzeum, valamint a Népi Gyűlés épülete áll. A Tienanmen dísztribünt, amelyen 1949. október 1-jén Mao Ce-tung kikiáltotta a Kínai Népköztársaságot, a XV. század elején, a Ming-dinasztiában építették.

Innen a Tienanmen térről indul minden évben a pekingi maraton is, amelyet 1981-óta mindig októberben rendeznek. A China International Travel Service munkatársai nagy gondot fordítanak az útvonal megtervezésekor, mert tudniillik az évről-évre más és más. A startponton kívül csak a cél adott, vagyis egy biztos, hogy sok ezer futónak az Olimpiai stadionig kell futnia, összesen 42,1 km-t .