Csak a per marad, ha késik a repülő

A nemzetközi joggal összeegyeztethetőnek ítélte januárban az Európai Unió bírósága azt a rendeletet, amelynek értelmében az uniós légitársaságok kötelesek kártérítést fizetni vagy segítséget nyújtani azon utasoknak, akiknek járatát törlik vagy jelentősen késik, vagy a gép megtelése, túlfoglalás miatt az utolsó pillanatban lemondják a helyét. Az általunk megkérdezett szakértők szerint a szabályozás nem kellően átgondolt, nem egyértelmű, és hátrányosan különbözteti meg a légi iparágat. A bajba került utasok rossz esetben ugyanakkor csak bírósági segítségre számíthatnak.

Tavaly februárban vezették be az európai légi közlekedésben azt az utasok érdekeinek védelmét szolgáló új gyakorlatot, amely szerint a légi járat törlése esetén, jelentős késénél vagy ha az utas a túlfoglalások miatt marad le egy járatról, a légi fuvarozó köteles az utasoknak felajánlani a jegy árának visszatérítését vagy átfoglalást a végső célállomásukhoz. Az utasok jogosultak továbbá díjmentes segítségre (étkezés, telefonhívás, továbbá adott esetben szállás) és kártérítésre, melynek összege a repülőút távolságától függően 250, 400 vagy 600 euró. Abban az esetben nem kell kártérítést fizetni, amennyiben a fuvarozó legalább az indulás időpontját két héttel megelőzően tájékoztatta az utasokat a járat törléséről vagy kielégítő átfoglalást ajánlott fel, illetve amennyiben bizonyítani tudja, hogy a járat törlését rendkívüli körülmények okozták.

A szabályozás minden európai uniós tagállam légitársaságaira, a hagyományos és a diszkont légitársaságokra egyaránt kötelező érvényű, de a rendeletet mind a hagyományos, mind a diszkont légitársaságokat tömörítő szövetség bírósági úton támadta meg januárban. A bíróság végül úgy határozott, hogy az intézkedések olyan jellegűek, amelyek alkalmasak a légi járatok törlésével vagy jelentős késésével érintett utasokat ért egyes károk azonnali orvoslására, és így lehetővé teszik a rendelet által kitűzött cél megvalósítását. A kártalanítás összege sem tűnik túlzottnak az ítéletről kiadott sajtóközlemény szerint.

A légitársaságok véleménye ugyanakkor eltér ettől. Az általunk megkérdezett fapados és hagyományos légitársasági szakértők szerint a rendelettel több probléma is van. Egyfelől nem fogalmaz egyértelműen, csak meghatároz bizonyos eseteket, amelyek kártérítést maguk után vonó eseménynek minősülnek, és az sem egyértelmű, hogy mi számít a légitársaság hibájának. Kázmér Natasa, a Wizz Air kommunikációs vezetője szerint a rendelet legnagyobb hibája mégis az, hogy hátrányos megkülönböztetésben részesíti a légi iparágat a vasúttal és a közúti közlekedéssel szemben, ahol ilyen szigorítás nem létezik.

A szakértő szerint a rendelet másik problémája, hogy a rendszer ettől nem lett tökéletesebb, a gépek nem lettek pontosabbak, és a szabály valójában nem szolgálja jobban az utasok jogainak védelmét, amely jogokat az úgynevezett montreali egyezmény rögzít. A szabályozás ehelyett olyan vitás helyzetekre ad lehetőséget, amelyek elkerülhetők lennének: a rendelet bevezetése óta ugrásszerűen nőtt a késések és más mulasztások miatti perek száma. A légitársaságok szerint a rendelet hatására olyan esetekben is felelősségre vonják a fuvarozókat, amelyekért nem lehetne (például az időjárás miatti késések). Kázmér Natasa elmondta, hogy tapasztalataik szerint a késések és járattörlések legtöbbször épp ehhez hasonló külső okok miatt történnek. Az például nem tekinthető a légitársaság hibájának, ha a repülőgép indulása előtt a karbantartó személyzet biztonsági okokból jégteleníti a repülőt, ami pedig időigényes tevékenység, de ezáltal késik a járat.

Kérdésünkre, hogy a fapados társaságoknál nem okozhat-e időveszteséget és késést, hogy ezek a cégek általában kisebb, másodlagos repülőtereket használnak, a kommunikációs igazgató azt mondta: épp ellenkezőleg, ezeken a repülőtereken akár 30-35 percen belül is megfordulhat egy gép, azaz az utasok ki- és beszállhatnak és máris folytathatja útját, és nem kell adott esetben fél órát várni a levegőben a leszállásra. Ezek a repülőterek tehát a fapados modell sikeréhez létfontosságúak voltak. A nemritkán napi 5-6 repült szakaszt megtevő járatoknál természetesen így is előfordulhatnak csúszások, de az adatok szerint a késések ritkán érik el a másfél-két órát.