Liverpool: You'll Never Walk Alone

Milyen jó oka lehet az embernek, hogy Liverpoolba utazzon kicsit körülnézni? A válasz egyszerű: a Beatles és a foci. De a látványosságok szempontjából van egy nyomósabb érv is: 2008-ban Liverpool lesz Európa kulturális fővárosa, és ebből az alkalomból gyakorlatilag az egész várost átalakítják.

Liverpool bevált stratégiát követ: számos város újította meg magát az elmúlt évtizedekben úgy, hogy valamilyen világesemény rendezését megpályázva teremtett ürügyet a teljes felfordulásra. A legközelebbi példa Manchesteré, amely nagyjából 50 kilométerre van Liverpooltól és méretük is nagyjából egyező (450 ezer lakos). Manchester úgy tíz évvel ezelőtt olimpia rendezésére pályázott (meglehetősen esélytelenül), és ezt az alkalmat használta fel önmaga megújítására.

Liverpool 2008-ban, három év múlva lesz Európa kulturális fővárosa, de már most minden erről szól. A lehetőség egyértelműen lázban tartja a várost, és lefogadom, hogy a majdani programok látványossága nem lesz az átalakítások és építkezések grandiózusságához mérhető. A város vezetése érezhetően ürügyet kívánt teremteni arra, hogy számos halogatott fejlesztést egyszerre hajtson végre, és a közös cél érdekében a lakosság sem érzi annyira bosszantónak, hogy gyakorlatilag egyetlen járható út sincs Liverpoolban, mert mindenhol építkeznek. 2008-ra a város teljesen megváltozik, és csak az elképesztő ütemű munka látványa is elég lenyűgöző ahhoz, hogy Liverpoolba érdemes legyen ellátogatni. A 2008-as projekt zászlaja lóg minden épületen, a beruházás marketingje példaértékű: a projektnek külön neve is van (The Big Dig - azaz A Nagy Ásás, csak angolul frappánsabban hangzik).

Mindez persze azt is jelenti, hogy a város jelenleg meglehetősen összevissza állapotban van, a felújításoktól függetlenül is. A régi épületek mellett elég átgondolatlanul ácsorognak valamikor modernnek számító, de aztán a divatból gyorsan kiment építészeti stílusok nem túl attraktív példái.

Foci

Ha más nem lenne, a foci miatt akkor is érdemes lenne Liverpoolba utazni. Kezdjük ott, hogy a Liverpool FC a Bajnokok Ligájának hivatalban lévő győztese, de a múltja is rendkívül dicső. A csapat stadionja - az Anfield Road - egyben múzeum is, ahová egy szimpla hétköznapi délutánon is számos helyi család kilátogat, például azért, hogy az újszülöttet először a Bajnokok Ligája-serleggel fotózzák le.

A város másik - szintén nem kispályás - csapata az Everton, és a nyilvánvaló szembenállás meghatározza a város viszonyait. Ha az ember csak két napot tölt itt, akkor is állást kell foglalnia: Everton vagy Liverpool. Abban, hogy egy helyi egyén kinek drukkol, semmilyen logika nincs: nem határozza meg sem a lakóhely, sem az egzisztenciális helyzet, sem az életkor, mint más hasonló helyzetű környékbeli városokban, mint Manchester vagy Sheffield. A megkérdezett helyiek általában aszerint választottak csapatot, hogy melyiknek a meccsén voltak először. A rivalizálás gyökere, hogy az 1890-es évek végéig a korábban alakult Evertoné volt az Anfield Road-i stadion, de aztán nem fizették tovább a bérleti díjat a telek tulajdonosának (aki a csapat elnöke is volt egyben). Elköltöztek, a klubelnök pedig új csapatot alakított, s onnantól az használta a stadiont - ez lett az FC Liverpool. A Liverpool-drukkerek borzongva emlegetik, hogy az első két-három évben kék-fehérben játszott a csapat (ez az Everton színe), mert a szakítás után a klubelnök megtartotta a régi mezeket.

Liverpoolban meccsre menni annak is nagy élmény, aki egyébként nem nagy focirajongó - ha életében egyszer megy csak meccsre, akkor is jobb, ha valami ilyen helyen teszi. A városnak van két nagy és egy kisebb (Tranmere Rovers) csapata, így szinte bármikor el lehet kapni egy meccset. De ha mégsem, a közeli, vonattal egy órán belül elérhető városokban (Manchester, Wigan, Sheffield, Preston, Blackpool) egészen biztosan van meccs egy tetszőleges háromnapos periódusban).