Bali: a tökéletes egyensúly szigete

Balira általában vagy azért jönnek nyaralni az emberek, hogy a laza golfmeccseken kívül semmit ne csináljanak, vagy azért, hogy telesen belefeledkezzenek a sziget sajátos kultúrájába. Megismerkedjenek a szigorú társadalmi berendezkedéssel, ceremóniákra, vallásos ünnepségekre, alkotótáborokba járjanak, ellessenek egy-két szörftrükköt a profiktól és bájologjanak a gyönyörű bennszülött lányokkal.

Balin úgy táncolnak az emberek, mintha soha többet nem lenne rá módjuk az életben. Mindent beleadnak. Gyakran teljesen transzba esnek. Míg korábban csak a szertartásokon volt lehetséges táncra perdülni, a helyiek ma már a kíváncsi turistáknak is bemutatóznak. Hiába, a turizmus a hetvenes évek óta a legfontosabb bevételi forrás. Jóllehet Indonézia nem dolgozott ki olyan összehangolt világméterű kampányt a turizmus életben tartására, mint mondjuk Thaiföld vagy Malajzia, ám a 2002-es robbantások után az iparág mára szinte teljesen visszanyerte lendületét, és mintegy 13 százalékos növekedést produkált.

A Balin élők nem hisznek a kampányokban. Ők inkább arra törekednek, hogy megtalálják és fenntartsák azt az egyensúlyt, amely egész életüket meghatározza. Ez számukra a legfontosabb tényező az életben, amely nem hagyja felülkerekedni a gonosz szellemeket a jókon. A helyiek a 2002-es robbantást sem a közvetlenül a terrorizmus számlájára írják, hanem úgy gondolják, hogy a természetfeletti erők egyszerűen kibillentek az egyensúlyukból, és a gonosz erők maguk alá gyűrték a jókat. Hitük szerint a jó lelkeket ajándékokkal kell elhalmozni, hogy azok ne hagyják el őket. Virágokat, aprósüteményt, szivart és cukorkát ajándékoznak nekik, így azok nem gyengülnek el, és képesek felvenni a harcot a gonosszal.

Felajánlásaikat, áldozataikat kókuszlevélből készített tálkára teszik, és minden reggel kihelyezik a házi szentélyeikhez, az utcai, csomópontokhoz, a tengerpartra, a boltokba vagy az autók műszerfalára. Mindegy hova, csak szem előtt legyen. A legtöbb cég állítólag több pénzt költ az adományozásra, mint a saját rezsijére.

A balinéz emberek sokat cigarettáznak, és gyakran eldobnak ezt-azt az utcán. Ennek ellenére Bali nem szemetes, és nem is mocskos. Érdekes, hogy a papírszemetet eldobják, de a fákról lehulló virágokat fölveszik a földről. A lányok a hajukba, a fiúk pedig a fülük mögé teszik.

A cigarettáról csupán egyetlen nap kell csak lemondaniuk. Ez a holdnaptár szerinti új év első napja, a Saka. Ezen a napon nem főznek, nem esznek, nem isznak, nem beszélnek, nem cigarettáznak, nem utaznak, de még lámpát sem gyújtanak. Huszonnégy órát töltenek meditációval, elmélkedéssel, és számot vetnek az elmúlt évi cselekedeteikkel. Saka idején még a légitársaságok sem indítanak járatokat.

A Saka fontos napja az évnek, de a legnagyobb ünnep talán a demokrácia napja augusztus 17-én. Míg a városokban katonai díszszemlét és hivatalos beszédeket tartanak, addig vidéken véget nem érő mulatságok és népi játékok sorával szórakoztatják magukat az emberek.

Az egyik ilyen népi játék lebonyolítása teljes izgalomba tartja lakosságot. Egy karvastagságú 3-4 méteres bambuszrudat állítanak, ezen kell felmászniuk a versenyzőknek. A bambuszrúd csúcsára májusfára emlékeztető koszorút erősítenek. A koszorút színes szalagokkal díszítik, és értékes ajándékokat, háztartási gépeket, kisebb lakberendezési tárgyakat aggatnak rá. A vicc az egészben az, hogy a bambuszrudat kókuszolajjal kenik be, hogy a mezítlábas versenyzők csak komoly erőfeszítések árán juthassanak föl és kaparinthassák meg az ajándékokat. A falusi főtereken ilyenkor nagy a ricsaj. Mindenki drukkol, és jól mulat.