A Plútó új térképe - a hét asztrofotója

A Naptól távoli, apró Plútó térképezése nehéz feladat. Bár a most elkészített, eddigi legrészletesebb térkép is csak homályos foltokat mutat, csillagászati kuriózumnak számít.

A félig nagybolygónak, félig Kuiper-objektumnak tartott "kétes pozíciójú" Plútó térképezése bonyolult munka. Mivel a legnagyobb földi távcsövek is alig bontják fel a pontszerűnek látszó égitestet, a szakemberek trükkös módszerrel vizsgálják a felszínét. Ahogy a Plútó forog tengelye körül, enyhén változik a róla visszavert fény intenzitása és színe is. Emellett az égitest forgástengelye a térben rögzített helyzetű, amit szintén ki lehet használni.

Ha a pályája különböző részein tanulmányozzuk, eltérő szögben látunk a forgástengelyre, így a forgásakor fellépő változások is különbözőek, és módosul a fent említett fénymenet. Néhány korábbi alkalommal Charon nevű holdja is elfedte a Földről nézve, amely az első térképek elkészítéséhez nyújtott további segítséget.

Marc Buie (Lowell Observatory) és kollégái a Hubble-űrtávcső ACS kamerájával 2002 júliusa és 2003 júniusa között végzett mérések alapján, hosszú számolás eredményeként rajzolták meg a mellékelt térképet az óriás Kuiper-objektumról. A térképen a sötét területek valószínűleg szennyezett vízjégborítást jelölnek, míg a világos vidékek nitrogénjégre utalnak. A vörös szín fagyott metánt és egyéb szerves anyagokat jelenthet. A távoli égitestek felszínén a kozmikus sugárzás hatására összetett szénhidrogének keletkeznek, amelyeket összefoglalóan tholinoknak neveznek, talán ilyenek is előfordulnak a vörössel jelzett vidéken. Néhány világosabb részen mindezek mellett fagyott szén-monoxid is jelen lehet.

A Plútó felszínén az egyes anyagok eloszlását mutató új térkép. A nagyméretű változat letöltése (fotó: Marc Buie, Lowell Observatory, Space Telescope Science Institute nyomán)

Korábban a Hubble-űrtávcsővel készítettek már olyan felmérést, amelynek keretében a Plútó felszínét térképezték. Ha ezt a korábbi eredményt az újabb térképhez viszonyítjuk, találunk hasonló alakzatokat is, de sok különbség is megfigyelhető. Az eltérések azonban könnyen lehetnek a különböző számítási eljárás eredményei. Az alábbi két képen a HST korábbi eredményeit egy gömbfelületre vetítve láthatjuk.

A Hubble-űrtávcsővel 1994 júniusában és júliusában készült észlelések alapján a Plútó képei (kis alakzatok) és a feldolgozásukkal összeállított Plútó-térkép az égitest gömb alakjára vetítve (nagy gömbök). Kép: A. Stern (SwRI), M. Buie (Lowell Obs.), NASA, ESA

Bruno Sicardy (Paris Observatory) és kollégái nem a Plútót, hanem annak apró kísérőjét, a Charont vizsgálták. Utóbbi 2005. július 11-én a Földről nézve elfedett egy távoli csillagot. A fedés időtartama alapján sikerült a Charon átmérőjét pontosan megállapítani, amely 602,5 km-nek adódott. Sűrűsége pedig eszerint 1,73 g/cm³ lehet, 0,08 g/cm³ pontossággal.

Sajnos a Plútóról és Charonról csak ilyen bonyolult módszerekkel lehet információt szerezni a Földről. Az elmúlt években talált Kuiper-objektumok révén megnőtt az érdeklődés a két távoli égitest iránt, és a jelenlegi tervek szerint hamarosan űrszonda látogatja meg a párost. A NASA New Horizons névre keresztelt szondája a tervek szerint 2015 környékén repül el a Plútó és holdja mellett - majd szerencsés helyzet esetén néhány további Kuiper-objektumot is útjába ejt.