Kémek a sasfészekben: a rádiólaboratóriumtól a villamosszékig

Ethel és Julius Rosenberg, a hidegháború leghíresebb kémperének vádlottjai, akiket az amerikai atommonopólium elárulásával vádoltak

A hidegháború korszakában komoly fordulópontot jelentett, amikor 1949-ben megtört az Egyesült Államok atommonopóliuma. A két egykori világháborús szövetséges, Amerika és a Szovjetunió között kibontakozó nukleáris fegyverkezési verseny és az új világháborúval fenyegető válsággóc, a koreai konfliktus 1950-es kirobbanása komoly fenyegetést jelentett az alig ötéves, törékenynek tűnő békére.

Felfordulás a Fehér Házban

A Fehér Házat valósággal sokkolta, amikor 1949. augusztus 29-én Truman elnök kézhez kapta az első sikeres szovjet kísérleti atomrobbantásról szóló jelentést. Egészen addig a pillanatig az Egyesült Államok a világ egyetlen atomhatalmának tudhatta magát.

Ethel és Julius Rosenberg, a hidegháború leghíresebb kémperének vádlottjai, akiket az amerikai atommonopólium elárulásával vádoltak Forrás: History.com

A Szemipalatyinszkban felrobbantott, és nagyjából a nagaszaki atombombáéval egyenlő erejű szovjet nukleáris fegyver komolyan megrengette Amerika addigi biztonságérzetét. Az amerikaiak nem számítottak arra, hogy négy évvel Hirosima és Nagaszaki után már a sztálini Szovjetunió birtokában is atombomba lesz.

A Los Alamos-i telepen kifejlesztett első atombomba, a Trinity kísérleti felrobbantása, 1945 júliusában Forrás: Wikimedia Commons

A szovjet nukleáris kutatások jelentős lemaradására figyelemmel a szakértők ennél jóval hosszabb időt jósoltak az első orosz atombomba megszületéséig. Az 1942-ben elindított, szigorúan titkos Manhattan-program sikeréről,

az első amerikai kísérleti atombomba felrobbantásáról Harry Truman a potsdami konferencián értesült

1945 júliusában. Winston Churchill brit miniszterelnökkel négyszemközt megbeszélték, hogy - alig burkolt figyelmeztető éllel – tudatják Sztálinnal: Amerika egy minden addiginál pusztítóbb fegyver birtokába jutott.

Sztálin, Truman és Churchill a potsdami konferencián, 1945 júliusában Forrás: Wikimedia Commons

A szovjet diktátor azonban ekkor még nem értette meg, hogy valójában miről is van szó; csak az 1945. augusztus 6-án és 9-én Hirosima, illetve Nagaszaki felett keletkező gombafelhő döbbentette rá a Kremlt arra, hogy az Egyesült Államok komoly lépéselőnybe került.

Kémek a sasfészekben

A sokkoló hír hallatán Washingtonban az a meggyőződés alakult ki, hogy a szovjetek csak belső árulás, beépített kémek útján juthattak hozzá Amerika féltve őrzött atomtitkához, ezért a nemzetbiztonsági tanács utasítására a CIA hajtóvadászatot indított a feltételezett kémhálózat felgöngyölítésére.

Truman elnököt valósággal sokkolta a szovjet atombomba felrobbantásáról kapott hír Forrás: Wikimedia Commons

A szovjeteknek valóban voltak Amerikába telepített hírszerzői,

már a második világháború idején kiépítették titkos hírforrásaikat; 1945 után a kémhálózatot Anatolij Jakovlev, az NKVD egyik ügynöke, New York-i alkonzul koordinálta.

Anatolij Jakovlev, az NKVD ügynöke, aki mint New York-i alkonzul irányította a kémhálózatot Forrás: History.com

Különösen értékes hírforrásnak bizonyult számukra a német származású Karl Fuchs és Theodore Alvin Hall amerikai fizikus, akik az új-mexikói, szupertitkos Los Alamos-i kísérleti nukleáris telepen, a Robert Oppenheimer vezetésével folytatott fejlesztések adataihoz is hozzájuthattak.

Robert Oppenheimer amerikai magfizikus, a Manhattan-program szakmai főnöke Leslie Groves dandártábornokkal (jobb szélen) a Trinity robbanásának epicentrumában Forrás: Wikimedia Commons

Az ügynökök öt hónapos nyomozás után jutottak el Fuchshoz, akit 1950 elején tartóztattak le az FBI emberei. Röviddel Karl Fuchs őrizetbe vétele után Harry Gold is lebukott, aki Fuchs összekötője volt; a megszerzett adatokat ő továbbította a szovjet rezidensnek.

Karl Fuchs fotója, amelyet az FBI készített a bűnügyi nyilvántartás számára Forrás: Wikimedia Commons

Gold a kihallgatása során terhelő vallomást tett David Greenglassra, aki a Manhattan-projekt egyik munkatársa, és nem mellesleg Julius Rosenberg felesége, Ethel Rosenberg bátyja volt. Ekkor került képbe az akkor 32 éves Rosenberg, aki a háború alatt az amerikai hadsereg rádiólaboratóriumában dolgozott mérnökként.

Terhelő vallomást tesz a sógor, hogy mentse az életét

Tudvalévő volt, hogy a fiatal mérnök erősen szimpatizál a kommunista eszmékkel és a Szovjetunióval, előélete sem volt „szeplőtlen” ebből a szempontból. A zsidó származású Rosenberg, a náci Németország agresszív és fajüldöző politikáján felháborodva már az 1930-as években közel került a kommunista mozgalomhoz, és belépett az amerikai ifjúkommunista ligába.

Ethel (a kép bal szélén) és Julius Rosenberget (jobbra) előállítják a bírósági tárgyalásra, New York, 1951. március 26 Forrás: AP/John Lent

Felesége, a színésznői ambíciókat dédelgető Ethel Greenglass ugyancsak a kommunistákkal szimpatizált, aki a tengerészeti szakszervezetnél dolgozott titkárnőként. Házasságkötésük után,

1940-ben Julius Rosenberg a hadsereg brooklyni híradós egységénél kapott civil alkalmazotti állást.

A rendelkezésre álló hiányos források azt valószínűsítik, hogy ekkortájt, 1942-ben szervezhette be az NKVD egyik „sztárügynöke”, Szemjon Szemjonov, hogy kémkedjen a szovjeteknek.

Ethel Rosenberg (bal oldalon) szintén szimpatizált a kommunista mozgalommal Forrás: Youtube

Rosenberg - aki rendszeresen továbbított titkos katonai információkat összekötőjének - 1944-ben tudta meg, hogy sógora, David Greenglass bejáratos Los Alamosba. Sikerült is beszerveznie Greenglasst, akinek közreműködésével titkos atomtechnológiai információkhoz jutott. Rosenberg nem tudhatta, hogy sógora a lebukása után, még a nyomozás során vádalkut kötött a vizsgálatot vezető Roy Chon ügyésszel.

David Greenglass (szemüvegben), Rosenberg sógora a tárgyaláson. A nyomozás során vádalkut kötött, és feltáró, részletes vallomást tett Forrás: Times of Israel

A kapcsolatrendszer teljes körű felfedéséért Greenglass 15 éves szabadságvesztéssel megúszhatta az eljárást.

Greenglass terhelő vallomása alapján, 1950. június 17-én kattant a bilincs Julius Rosenberg csuklóján.

Feleségét, Ethelt csak két hónappal később, augusztus 11-én vették őrizetbe annak ellenére, hogy vele szemben sem a nyomozás alatt, sem pedig később, az eljárás bírósági szakaszában nem merült fel közvetlen terhelő bizonyíték.

Martin Shobell, aki Mexikóba menekült Rosenbergék lebukásának hírére, ám a CIA elrabolta, és visszavitte az Egyesült Államokba Forrás: Wikimedia Commons

Martin Sobell kémikus, aki szintén a hálózat tagja volt, a lebukások hírére feleségével együtt Mexikóba menekült, ám a CIA ügynökei utánamentek, és elrabolták, majd visszacsempészték az Egyesült Államokba.

Felajzott, hisztérikus hangulatban kezdődött a per

A Rosenberg házaspár kémkedési ügyének tárgyalása 1951. március 6-án kezdődött meg, felfokozott érdeklődés mellett.

A kommunistaellenes boszorkányüldözés vezéralakja, Joseph McCarthy szenátor Forrás: Wikimedia Commons

Az atomfenyegetés árnyékában és a Joseph McCarthy szenátor vezette Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság szította élesen kommunistaellenes hangulatban eleve nem sok jót várhattak a vádlottak az esküdtszéktől és a tárgyalást vezető Irwin Kaufmann bírótól. Az ügy súlyának megfelelően a vádat New York állam főügyésze, William P. Rogers képviselte.

Rosenberget a tárgyalásra kíséri két FBI-ügynök Forrás: Spymuseum

A terjedelmes vádirat 11 pontból állt, a kémkedés és az idegen hatalom részére államtitkok kiszolgáltatásának bűntettén kívül - egyebek mellett, és sajátos logikával - még a koreai háború kirobbantásában való közreműködés is a vád tárgyát alkotta.

A Rosenberg házaspár ártatlansága mellett tüntetők New Yorkban Forrás: Youtube

Az eljárás nem mellőzte a prekoncepciót,

és végig a jogszerűség határmezsgyéjén mozgott. Julius és Ethel Rosenberg a per során tagadták bűnösségüket, és senkire sem tettek terhelő vallomást. A vád elsősorban Greenglass és a lefogott szovjet rezidens, Jakovlev vallomásán alapult.

Greenglass fotója a bűnügyi nyilvántartóból. Ő 15 évvel "megúszta", a húgát halálra ítélték, és villamosszékbe ültették Forrás: Spymuseum

A bizonyítási eljárásban mutatkozó hiányosságok ellenére sem volt kétséges, hogy az esküdtszék a váddal egyezően az összes terheltet bűnösnek fogja kimondani.

Különösen a feleség, Ethel Rosenberg helyzete volt problémás,

rá nézve ugyanis sem a nyomozati eljárásban, sem pedig a bírósági tárgyaláson nem merült fel semmiféle olyan közvetlen bizonyíték, ami akár csak valószínűsíthette volna a kémkedés vádját.

A házaspárt kémkedésért halálra ítélte a bíróság Forrás: History.com

Kaufmann bíró – miután az esküdtszék bűnösnek találta a vádlottakat – 1951. április 5-én hirdette ki az ügyben meghozott verdiktet: Julius és Ethel Rosenberget halálra ítélte.

Einstein és a pápa is kegyelmet kért a vádlottaknak

Az ítélet a bizonyítási eljárás hiányosságai miatt nagy felzúdulást váltott ki világszerte. Rosenbergék és ügyvédjük valamennyi jogorvoslati lehetőséggel megpróbálkoztak, ám a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság is elutasította fellebbezési kérelmüket, ezzel az ítélet jogerőssé és végrehathatóvá vált.

Albert Einstein is felemelte szavát Rosenbergék megmentéséért Forrás: Wikimedia Commons

A közvélemény tekintete a Fehér Házra irányult; a Rosenberg házaspár életét már csak az elnöki kegyelem menthette meg ezek után. Számos világtekintély, köztük Albert Einstein Nobel-díjas elméleti fizikus, Pablo Picasso festőművész, Jean-Paul Sartre filozófus és Berthold Brecht író is felemelték szavukat a halálos ítélet végrehajtása ellen.

Sartre egyenesen jogi terrorizmusnak aposztrofálta az eljárást,

és maga a pápa, XII. Piusz is kegyelmet kért a Rosenberg házaspárnak.

Eisenhower elnök nem adott kegyelmet Forrás: Wikimedia Commons

Országszerte gyűltek az aláírások az elnöknek címzett petícióhoz, amelyben ugyancsak kegyelmet szorgalmaztak Julius és Ethel Rosenbergnek. Dwight D. Eisenhower elnök azonban hajthatatlan maradt, és a nemzetközi tiltakozás ellenére elutasította az elítéltek kegyelmi kérvényét. Julius és Ethel Rosenberget 1953. június 19-én, a New York állambeli Sing Sing börtönben, villamosszékkel kivégezték.

Egykori allegorikus grafika a Rosenberg házaspár igaztalannak tartott kivégzéséről Forrás: Politico.com

Karl Fucsh viszonylag olcsón megúszta, 9 év börtönt kapott, ám már 1959-ben kiszabadult.

Szabadulása után elhagyta Amerikát, és a Német Demokratikus Köztársaságban telepedett le.

Harry Goldot 30 év szabadságvesztésre ítélte a bíróság, de ő is még büntetésének teljes kitöltése előtt, 14 évet leülve kiszabadult.

A kivégzett házaspár a koporsóban Forrás: Rowdiva

Ethel Rosenberg bátyja, David Greenglass a vádalku miatt biztos lehetett a dolgában, 15 évet kapott. 1960-ban kiszabadult, és a nevét megváltoztatva élt tovább egészen 2014-ig, 92 éves korában bekövetkezett haláláig.

Rosenberg szovjet kém lehetett, ám felesége szerepe tisztázatlan

A házaspár két árván maradt gyermeke, Robert és Michael Rosenberg - akik végig hittek szüleik ártatlanságában - felnőtt korukban többször is kísérletet tettek apjuk és anyjuk rehabilitációjára,

ám perújítási kérelmeiket rendre elutasították.

Az 1995-ben nyilvánosságra hozott dokumentumok azt bizonyítják, hogy Julius Rosenberg valóban szovjet kém volt, ám kivégzett feleségének szerepe máig tisztázatlan.

A Rosenberg házaspár ügyvédje, Emmanuel Block a két árvával Forrás: Www.films42.com

Ma már az is bizonyos, hogy a Szovjetunió Julius Rosenberg információitól függetlenül fejlesztette ki az atombombát. Rosenbergék voltak az egyetlen civilek, akiket a hidegháború idején az Egyesült Államokban kémkedésért halálra ítéltek és kivégeztek. A kongresszus 1954-ben arról fogadott el törvényt, hogy a kémkedés különösen súlyos, főbenjáró bűntettnek számít, ezt mind a mai napig Rosenberg-törvényként ismer az amerikai jogtörténet.

A Sing Singben felállított villamosszék. Vannak még ma is, akik szerint ártatlanul végezték ki a Rosenberg házaspárt Forrás: Origo

Rákosi Mátyás 1953-ban, az amerikai nagykövetség címét is jelentő Hold utcát Rosenberg házaspár utcára neveztette át, ami egészen a rendszerváltásig megtartotta nevét.