Áhitat és könyörtelenség jellemezte a nagy francia költőt

Paul Verlaine 1892-ben

Fotó: wikipedia.org

A szimbolista költészet egyik legjelentősebb képviselője, Paul Verlaine élete tele volt viharokkal és megpróbáltatásokkal. Életében a vallásosság és a bordélyházak világa fonódott össze.

A csengő-bongó rímekről ismert Paul Verlaine jellemének ellentmondásossága már gyerekkorában megmutatkozott. A jómódú metzi család az apa munkája miatt eleinte gyakran kényszerült költözésre. A vándorló életforma lezárulása után legfőképp az Arras közelében lévő Fampoux volt Verlaine gyakori menedéke. A jogásznak készülő fiú idejét tanulás helyett irodalmi kávéházakban töltötte. Ekkor ismerkedett meg a parnasszistákkal, akik a „tiszta költészet” és a formatökély kedvelői és követői voltak. Verlaine is a hatásuk alá került, később őt tartották a francia verselés legnagyobb művészének. 

1870-ben, 26 évesen feleségül vette a nála majdnem tíz évvel fiatalabb Mathilde Mautét, aki egy évvel később fiút szült neki. 

Házasságuk azonban nem volt idilli. A férj gyakran viselkedett agresszívan, állapotos feleségét is rendszeresen verte. Verlaine hol erkölcstelen viselkedést mutatott, hol megtért, hiszen esetében az őrjöngés után mindig az önvád időszaka következett. Az ígéretet, miszerint megjavul, ő maga is elhitte. Azonban ez sem tartott sokáig.

Verlaine felesége, Mathilde Mauté
Fotó: wikipedia.org

Két évvel később, hogy örök hűséget fogadott Mathilde-nak, elhagyta őt, bár hivatalosan csak 1885-ben váltak el. 

Ehhez a feleség apjának közbenjárására volt szükség, aki nem tudta elviselni a művészt. A „megszökésének” apropója Rimbaud volt: a két költő beutazta egész Észak-Franciaországot, de megfordultak Belgiumban és Angliában is. Verlaine ekkoriban írta meg a Dalok szöveg nélkül című kötetét, melyben szürreálisan keverednek a megbánást idéző és a feleséget becsmérlő elemek. 

Mikor azonban 1873-ban Brüsszelbe utaztak, Rimbaud egy hotelszobában találta alkalmasnak az időpontot arra, hogy bejelentse: megszakítja kapcsolatát mesterével. 

Verlaine nem fogadta jól a hírt és pisztolyával rálőtt a kamasz fiúra. 

A csuklóján megsebesített költő kórházba került, a még aznap letartóztatott Verlaine pedig börtönbe. Ott ismét a bűnbánó férj szerepében tetszelgett, többször írt Victor Hugónak is, hogy békítse meg a feleségét, mindhiába. A börtönben felettébb jó kapcsolatot alakított ki az őrökkel, a megtért költő áhítattal teli verseit is felolvasta nekik. 

Verlaine 1875-ös szabadulása után a trappista szerzetesek közt kereste lelki békéjét, de ez nem tartott sokáig. Stuttgartban kereste fel Rimbaud-t, de most sem nyert megbocsátást, sőt egy veszekedés után Rimbaud botjával félájultra verte a költőt. Angliába ment, ahol főképp francia nyelvet és rajzot tanított. 

Paul Verlaine születési helye Metzben 
Fotó: Wikipédia / Thomas Bérangère

Egyik napról a másikra viszont otthagyva eddigi életét, egyik fiává fogadott tanítványával együtt gazdálkodni kezdett az anyja által vásárolt Coulommes melletti tanyán. Úgy tűnt, végre megadatott neki az a csend, amire mindig annyira vágyott, azonban a tanítvány apja kiforgatta vagyonából, ő pedig elkeseredésében Londonba utazott a fiúval és újra a züllött életet élt, egészen addig, amíg idealizált múzsája tífuszban el nem hunyt. Halála teljesen lesújtotta a művészt, innentől kezdve már nem volt esély arra, hogy teljes, boldog életet élhessen. 

Múzsáinak prostituáltakat tett meg, egyik lábára lesántult, betegen az utcán kényszerült élni. 1896-ban halt meg, volt felesége még ekkor sem engedte meg, hogy utoljára láthassa fiát. 

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.