Máig él a feltételezés, hogy nem Gagarin volt az első űrhajós

Jurij Gagarin, az első űrhajós

Fotó: Sovfoto/Universal Images

1961. április 12-én szenzációs hírt kürtöl világgá a szovjet hírügynökség, a TASZSZ: Jurij Alekszejevics Gagarin őrnagy, a Vosztok-1 űrhajó fedélzetén, a világtörténelem első űrhajósaként sikeresen megkerülte a Földet. Az 1950-es évek vége óta kiéleződő űrverseny első fejezetét ezzel a Szovjetunió nyerte meg az Amerikai Egyesült Államokkal szemben, hiszen Gagarin volt az első ember, aki kijutott a kozmoszba. Ám szinte azzal egyidejűleg, hogy a Vosztok-1 kabinja földet ért a kazahsztáni sztyeppén, rögtön elkezdődtek a találgatások is, hogy valóban Gagariné lehet-e az elsőség. Az első sikeres űrrepülés után szárnyra kelt és széles körben elterjedt összeesküvés-elmélet- szerű mendemondák szerint ugyanis Gagarin előtt már három szovjet asztronauta is megkísérelte az űrbe való kijutást, de küldetéseik kudarcba fulladtak, amit a szovjet hatóságok szigorú államtitokként hallgattak el.

Kevéssé volt békés a békésnek nevezett nagyhatalmi űrverseny

Az 1950-es években a hidegháborús korszak két szuperhatalma, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült államok közötti versengés fokozatosan kiterjedt a világűrre is. Noha mindkét nagyhatalom azt hangoztatta, hogy a kozmosz meghódításáért folytatott rivalizálás békés, tudományos jellegű versengés, de az már akkor is köztudott volt, hogy a világűr elérésére alkalmas nagy teljesítményű hordozórakéták megépítése kéz a kézben jár a nukleáris robbanófejek célba juttatására alkalmas interkontinentális ballisztikus rakéták kifejlesztésével, amit mindkét szuperhatalom szigorú katonai titkokként kezelt. Az 50-es évek második felére a Szovjetunió vitathatatlan fölénybe került az egyre inkább politikai presztízskérdésnek számító űrversenyben. Az Egyesült Államokat valósággal sokkolta, amikor 1957. október 4-én a világtörténelemben elsőként a Szovjetuniónak sikerült orbitális pályára állítania a Szputnyik-1 műholdat. 

Szergej Koroljov, a szovjet űrprogram "atyja" a Szputnyik-1 műhold makettjével
Fotó: Sputnik News

(Az első ember alkotta eszköz, amely átlépte a földi atmoszféra és a világűr provizórikus határának tekintett 100 kilométeres magasságban húzódó Kármán-vonalat, a náci Németország által kifejlesztett megtorlófegyver, a V-2 ballisztikus rakéta volt.) A Szputnyik-1 küldetés sikerének learatása után 1957. november 3-án a szovjetek mondhatták magukénak a legelső élőlény, a Lajka kutya világűrbe juttatásának dicsőségét is. Logikus volt, hogy a következő lépcsőfok az első emberes űrrepülés lesz. Az 1950-es évek legvégén az Egyesült Államok még nem rendelkezett olyan nagy teljesítményű hordozórakétával, amely alkalmas lett volna földkörüli, orbitális pályára állítani egy űrkabint. 

A náci V-2 mintája alapján megépített első amerikai ballisztikus rakéta, a Bumper-1
Fotó: Wikimedia Commons

Az amerikaiak ezért arra készültek, hogy a szovjeteket megelőzve „csak” ballisztikus pályán törik át a Kármán-vonalat, hogy elmondhassák, amerikai ember jutott ki elsőként a világűrbe. ( A világűr határának tekintett Kármán-vonal az az elméleti határ, ahol egy légijármű már képtelen a felhajtóerő segítségével repülni, és a pályán maradásához el kell érnie a 7,9 km/másodperces első kozmikus sebességet.) Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) első titkára azonban a szovjet presztízs fenntartása érdekében még egy amolyan kis amerikai „űrugrándozást” sem engedhetett meg magának, ezért utasítást adott az emberes űrrepülés előkészítésének felgyorsítására. 

Nyikita Sz. Hruscsov, az SZKP első titkára a Time magazin címlapján, a Szputnyik-1 ábrájával. Az űrverseny első szakaszát a Szovjetunió nyerte meg
Fotó: Time Inc., illustration by Boris Artzybasheff / Wikimedia Commons

A szovjet űrprojekt atyja, Szergej Koroljov, a „főkonstruktőr” és csapata 1960-ra elkészültek az R-7 „Szemjonka” kódnevű katonai interkontinentális ballisztikus rakétából továbbfejlesztett Vosztok-K hordozórakétával, amely – a korabeli amerikai hordozóeszközökkel szemben – már alkalmas volt arra, hogy alacsony földkörüli pályára állítsa a Vosztok űrhajót.

Mennyi idő alatt repülte körbe a Földet Gagarin a Vosztok-1 űrhajóval?

A szovjet űrprogram 1959-re jutott el oda, hogy a legnagyobb titokban elkezdjék kiválogatni a légierő vadászpilótái közül azt a keretet, amelynek tagjai közül választották ki az első kozmonautát, Jurij Alekszejevics Gagarint is tartalék űrhajósával, German Tyitovval együtt. Gagarin 1961. április 12-én UTC szerint reggel 6 óra 7 perckor emelkedett a magasba a bajkonuri űrrepülőtérről, hogy 108 perces repülés után – melynek során egyszer megkerülte a Földet - a szaratovi Szmelovka község határában 7 óra 55 perckor sikeresen földet érjen. 

Gagrin úton a Vosztok-1 kilövőállása felé 1961. április 12-én. Mögötte a tartalék társa, German Tyitov
Fotó: Pics about Spece

Csak évtizedekkel később került nyilvánosságra, hogy Gagarin űrrepülése egyáltalán nem volt problémamentes, mert amikor Afrika felett haladva megkezdet a fékezést, az űrkabin több kísérlet ellenére sem vált le a technikai modulról. Gagarin az utolsó pillanatokban, már Egyiptom felett elrepülve tudta csak leválasztani a kabint, ennek hiányában az irányíthatatlan Vosztok-1 a hozzá rögzített modullal együtt a súrlódási hőtől elégett volna a légkör sűrűbb rétegeiben. Ez az agyonhallgatott malőr is hozzájárult azoknak a konteó-szerű találgatásoknak a táplálásához, amelyek azt állítják, hogy nem is Gagarin volt az első űrhajós, csak az ő sikerrel járt küldetését hozták nyilvánosságra a szovjetek.

Tragédiával végződő fékezés, és a halálos magasságba jutott űrhajó

A különféle Gagarint megelőző kudarcba fulladt űrutazásokkal kapcsolatos feltételezéseket az akkoriban általánosnak tekinthető beteges szovjet titkolózás és agyonhallgatás csak még tovább erősítette. A Gagarin-konteókban hívők a szovjet űrprogramhoz fűződő bejelentéseket ezért akkor is kételkedve fogadták, ha azok történetesen tökéletesen megfeleltek a valóságnak. Az asztronautikai összeesküvés-elméletek tudorai szerint a szovjet űrhajósok sorában Pjotr Dolgov alezredes, a szovjet légierő tisztje és kiképzett űrhajósa volt az első „kísérleti nyúl”, aki Gagarin előtt csaknem fél évvel korábban 1960 októberében startolt el Bajkonurból. Dolgov startja rendben lezajlott, és szintén sikeres volt az orbitális pályára állítása is. A probléma – csakúgy, mint Gagarin esetében – a visszatéréskor lépett fel, a fékezőrakéták meghibásodása miatt.

A Vosztok-1 űrhajó a kozmoszban (művészi grafika)
Fotó: Pics about Space

 Ezért az asztronautát 16 g terhelés érte amit nem élt túl, így már csak a holtteste érkezett vissza a Földre –legalábbis a konteósok állítása szerint. Azt viszont, hogy lett volna egy ilyen nevű űrhajós, illetve küldetés, semmi sem bizonyítja. A bizonyítékok hiánya általában nem szokta elkedvetleníteni az összeesküvés-elméletekben hívőket, ezért sem csoda, hogy a Zavadovszkij-konteót is készpénznek veszik. Ez utóbbi szerint Koroljovnak nem szegte kedvét a Dolgov-incidens, és - Hruscsov nógatásának is eleget téve- 1960 decemberében újabb kozmonautát küldött a világűrbe, Vlagyimir Zavadovszkij őrnagy, kiképzett űrhajós személyében. 

Az ő esetében a start azonban „túl jól” sikerült, ami miatt Zvadovszkij a tervezettnél sokkal nagyobb magasságban, 460 kilométeren állt orbitális pályára 

mivel az utolsó fokozat tovább működött és később vált le a számítottnál. A földi irányításnak két hetes küzdelmébe került az űrkabin visszahozatala a Földre, de Zavadovszkijnak már csak a holtteste landolt Kazahsztánban, mert a négy napig elegendő oxigéntartalék kimerülése után az űrhajós megfulladt – állítják a Zavadovszkij-féle összeesküvés-elmélet hívei. Zavadovszkij őrnagy tragédiával végződött állítólagos űrrepülésére persze ugyanúgy nincs bizonyíték, mint a Dolgov-incidensre.

Vlagyimir Iljusin összeesküvés-elmélet: a kínai fogságba került szovjet űrhajós legendája

E két esetnél sokkal nagyobb publicitást kapott az úgynevezett Iljusin-konteó, ami mind a mai napig hivatkozási alapnak számít az asztronautikai összeesküvés-elméletek világában. Vlagyimir Iljusin alezredes, a világhíres szovjet repülőgép-tervező, Szergej Iljusin fia, a harci gépeket gyártó Szuhoj tervezőiroda gyári berepülőpilótája volt. A bennfentes konteósok szerint Iljusin alezredes állítólagos űrrepülésére csak alig öt nappal a Vosztok-1 fellövése előtt került sor, 1961. április 7-én. 

Vlagyimir Iljusin archív fotón.
Fotó: Ria/Novosti / Wikimedia Commons

Iljusin startja és Föld körüli repülése egyaránt sikeres volt, ám a landolást már komolyan elvétették, mert a Rosszija nevű űrkabin nem a leszállásra kijelölt kazahsztáni körzetben, hanem ettől sokkal távolabb, a Kínai Népköztársaság területén ért földet. Az 1960-as évek elejére a két kommunista nagyhatalom közötti viszony súlyosan megromlott, ugyanis a Mao Ce-tung vezette ortodox kínai kommunisták a hruscsovi reformok miatt revizionizmusssal és a „valódi” marxista-leninista úról való letéréssel vádolták a szovjet pártvezetést.

Mao Ce-tung és Hruscsov. A két kommunista nagyhatalom között az 1960-as évekre elmérgesedett a viszony
Fotó: Wikimedia Comons

 Éppen ezért a kevésbé barátságos kínai elvtársak fogságba vetették Iljusint, az űrkabint pedig apró darabokra szedték szét, hogy hozzájussanak a szovjet űrtechnológiai titkokhoz. A konteós „szakértők” szerint mindez azért maradhatott  titokban, 

mert a szovjeteknek több mint kínos lett volna a fiaskó kitudódása, a kínaiak pedig nem akarták nagydobra verni, hogy így jutottak high-tech űrtechnológiai információk birtokába. 

Az Iljusin-konteó hívei azt is tudni vélik, hogy a kínaiak a landolás közben súlyosan megsérült űrhajóst, valamint az űrkabint csak egy évvel később adták vissza a szovjeteknek, méghozzá a legnagyobb titokban. Külön érdekessége az ügynek, hogy az 1964-ben megbukott szovjet első titkár, Nyikita Szergejevics Hruscsov fia, Szergej Hurscsov 1998-ban a brit Horizons TV csatornának azt nyilatkozta, hogy Vlagyimir Sz. Iljusin mint kiképzett űrhajós az 1960-as évek elején egy évig valóban Kínában tartózkodott. 

Bizonyos, hogy Gagarin volt az első űrhajós, aki eljutott a kozmoszba
Fotó: AFP

Ezzel szemben a 2010. május elsején magas rangú tábornokként elhunyt Vlagyimir Iljusin sohasem – a Szovjetunió bukása után sem – erősítette meg az állítólagos űrrepülését, az ezt alátámasztó bizonyítékok pedig mind mai napig nem kerültek elő. Noha az 1990 után megnyílt titkos szovjet archívumok, továbbá az egykori szemtanúk, valamint komoly asztronautikai szakértők sem bizonyítanak semmit ezekből a magukat makacsul tartó legendákból, mégis igen valószínű, hogy a „Gagarin-konteók” örökre az asztronautikai folklór részévé váltak.