Itt csap le legtöbbször a halálos villám

Vágólapra másolva!

Meleg nap volt, talán még egy kicsit párás is, és a távolban a magas felhők valahogy a karfiolra emlékeztették azt, aki rájuk nézett. A villám nyomában éles reccsenést hallatszik, mint amikor egy baseballjátékos hazafutást üt, aztán egy mély dübörgést, amely egy autópályán haladó teherautóra emlékeztet. Így adott jelet magáról egy távoli, villámokkal teli zivatar.

Origo

Vágólapra másolva!

villámcsapás kisülés villámérzékelő hálózat elektromosság felhő

A villám viselkedését kutatják

A zivatarokban másodpercenként legalább 60-szor villámlik valahol a bolygó körül, néha még az Északi-sark közelében is. Az elektromosság minden egyes óriási szikrája 322 ezer kilométer per órával szeli át a légkört. Forróbb, mint a Nap felszíne és ezerszer több áramot szolgáltat, mint az okostelefonunkat töltő konnektor. Ezért is olyan veszélyes a villámlás.

A villámcsapás évente mintegy 250 ezer embert öl vagy sebesít meg világszerte, a leggyakrabban a fejlődő országokban, ahol sokan dolgoznak a szabadban, és nincs a közelben villámbiztos óvóhely vagy villámhárító.

Az Egyesült Államokban 2006 és 2023 között évente átlagosan huszonnyolc ember halt meg villámcsapás következtében. A biztosítások évente mintegy 364 milliárd forintnak megfelelő dollárt fizetnek ki villámcsapás okozta károkra, és mintegy 4 millió hektár földterület ég le villámcsapás okozta erdőtüzekben.

Villámlás — Időzített felvétel egy zivatar villámairól a törökországi Mudanya közelében 2023. június 16-án
Fotó: Uğur İkizler

Az Egyesült Államokban bekövetkező villámcsapások becsült száma azonban széles skálán mozog: a meteorológusok által az 1990-es évek óta idézett évi 25 milliótól a Centers for Disease Control and Prevention által közölt évi 40 millióig. Ez megnehezíti a villámvédelmi és villámbiztonsági erőfeszítéseket.

Meteorológus vagyok, akinek a kutatása a villámok viselkedésének megértésére összpontosít. Egy új tanulmányban kollégáimmal hat év adatait használtuk fel egy országos villámérzékelő hálózatból, amely véleményünk szerint elég pontos lett ahhoz, hogy pontosabb képet adjon a villámcsapásokról az Egyesült Államokban. Ez a tudás elengedhetetlen az előrejelzések javításához és a kármegelőzéshez

– mondta Chris Vagasky, a Wisconsin-Madison Egyetem meteorológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak.

Ahol leggyakrabban csap le a villám

Ahhoz, hogy tisztább képet kapjunk arról, milyen gyakran csap le a villám, a szakember segített meghatározni, mi is az a villámcsapás. Képzeljük el, hogy kinézünk az ablakon egy zivatarra, amelynek közelében „felhő-föld” villámok csapnak le, amelyek úgy tűnnek, mintha villognának.

A villámcsapás és az összes felhő-föld villám, amely egy másodpercen belül és tíz kilométeres körzetben történik. Minden egyes villanás egy villámcsapás. Minden villámcsapás egy vagy több földbecsapódási pontba csapódhat, és egy csatornán belül több villámcsapás is előfordulhat

– magyarázta Chris Vagasky, hozzátéve, hogy a villám egy nagy elektromos kisülés, amely megpróbálja eloszlatni a felhőben lévő elektromosságot, így ha sok elektromosság halmozódik fel, akkor sok villámlás is előfordulhat.

A Nemzeti Villámérzékelő Hálózat (National Lightning Detection Network) hat évnyi adataiból kiderült, hogy

az Egyesült Államokban évente átlagosan 23,4 millió villámlás, 55,5 millió csapás és 36,8 millió földbecsapódás történik.

A zivatarok alapvető összetevői a meleg és nedves levegő a talaj közelében, felette pedig hűvösebb, szárazabb levegő, valamint a meleg, nedves levegő felemelkedése. Bárhol, ahol ezek az összetevők jelen vannak, előfordulhat a villámlás. Ez a leggyakrabban ott fordul elő, ahol a tengeri szél a nyár legtöbb napján segíti a zivatarok kialakulását.

A villámcsapások száma évről évre változik a világon, a tavaszi és nyári hónapokban uralkodó időjárási viszonyoktól függően, amikor a villámlás a leggyakoribb.

Nincs elég pontos adat ahhoz, hogy van-e a több vagy kevesebb villámlás irányába mutató tendencia. A villámok gyakoriságában és helyében bekövetkező változások azonban a viharokat és a csapadékot befolyásoló éghajlatváltozás mutatói lehetnek, ezért a Meteorológiai Világszervezet a villámlást „alapvető éghajlati változónak” nevezte.