Egyfajta előnyre tehetnek szert
Hogy ez a szín miért marad fenn a sötéten pigmentált írisz „földiesebb” tónusainak idézőjeles versenyében, az már régóta ad okot találgatásokra. Most brit antropológusok arra jutottak, hogy
a kék szemek gyenge megvilágításban egyfajta előnyre tehetnek szert.
Előzetes kísérletükben Kyoko Yamaguchi, a liverpooli John Moores Egyetem professzora és tanítványa, Faith Erin Cain összesen harminckilenc felnőtt önkéntes segítségével vizsgálta meg ezt a lehetőséget, akik egy egyszerű, harminc másodperces szemtesztnek vetették alá magukat csökkenő fényintenzitás mellett.
A szemszínt önbevallás alapján, majd egy nemrégiben kifejlesztett osztályozási útmutató segítségével kék vagy barna kategóriába sorolták, így a kutatók huszonöt olyan résztvevőt kaptak, akiknek valamilyen tónusú kék szeme volt, tizennégynek pedig világos- vagy sötétbarna szeme.
Miután a számokat összegezték, az élénk kék szeműek lényegesen kevesebb fényben – átlagosan mindössze 0,7 luxnál – is el tudták olvasni a falon látható kódokat,
mint barna szemű társaik, akik átlagosan 0,82 luxot értek el.
Összetett lehet a magyarázat
Figyelembe véve, hogy a bioRxiv tudományos szaklapban publikált tanulmány előzetes és viszonylag kis mintanagysággal készült, illetve még szakértői véleményezésre vár, a kísérlet eredményei alátámaszthatják azt az elméletet, miszerint
az írisz pigmentációjának elvesztése egyes populációkban kiválasztott tulajdonságnak számított, hogy maximalizálja a látást gyenge megvilágítású környezetben.
Legyen szó mogyorószínről mohás foltokkal, vagy viharszürke szemről acélos peremekkel, esetleg zöldellő borostyánszínű sugaraktól, minden írisz egy pár „vászonból” áll , amelyek különböző mennyiségű fehérjével, például melaninnal vannak tarkítva.
Feltételezhetjük, hogy az evolúció jó okkal ajándékozott meg minket pigmentált írisszel
– mondta Kyoko Yamaguchi a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Mivel a sötétebb szeműeknél kisebb az olyan betegségek előfordulása, mint a rák és a makuladegeneráció, a melaninnal teli írisz valószínűleg bizonyos fokú védelmet nyújt.
Hozzátette: körülbelül akkoriban, amikor az emberek kezdtek letelepedni és belekezdtek a mezőgazdaságba, az albinizmussal összefüggő gén „kapcsolójának” egy példányában mutáció lépett fel, ami azzal a képességgel ruházta fel a szervezetüknek, hogy egy nagyon specifikus helyen – a szemükben – hígítsa a melanin szintjét.
Sok adaptációhoz hasonlóan a magyarázat (vagy hogy miért maradt fenn ez a mutáció), valószínűleg összetett.
A tudósok szerint meglehet, hogy presztízshez vagy szépséghez társult, esetleg védelmet nyújtott a sötét téli évszakok rosszkedvétől, vagy csak egyszerűen kevesebbet „fogyasztott” a szervezet erőforrásaiból kedvezőtlen körülmények között.