A szemünk színe befolyásolhatja az olvasási készségünket

Az akvamarin halvány árnyalatához hasonlítható szemszín igen ritkának számít
Vágólapra másolva!
Világszerte nagyjából minden tizedik embernek olyan a szemszíne, amely költői értelemben a nyári égbolt árnyalatához, egy trópusi óceán árnyalatához vagy akár egy hibátlanul vágott akvamarin halvány árnyalatához hasonlítható. Egyes európai populációkban ez a hányad akár négyből három emberből háromra is emelkedhet. De mitől olyan különleges ez?
Vágólapra másolva!

Egyfajta előnyre tehetnek szert

Hogy ez a szín miért marad fenn a sötéten pigmentált írisz „földiesebb” tónusainak idézőjeles versenyében, az már régóta ad okot találgatásokra. Most brit antropológusok arra jutottak, hogy

 a kék szemek gyenge megvilágításban egyfajta előnyre tehetnek szert.

Előzetes kísérletükben Kyoko Yamaguchi, a liverpooli John Moores Egyetem professzora és tanítványa, Faith Erin Cain összesen harminckilenc felnőtt önkéntes segítségével vizsgálta meg ezt a lehetőséget, akik egy egyszerű, harminc másodperces szemtesztnek vetették alá magukat csökkenő fényintenzitás mellett.

Az akvamarin halvány árnyalatához hasonlítható szemszín igen ritkának számít
Fotó: Pinterest

A szemszínt önbevallás alapján, majd egy nemrégiben kifejlesztett osztályozási útmutató segítségével kék vagy barna kategóriába sorolták, így a kutatók huszonöt olyan résztvevőt kaptak, akiknek valamilyen tónusú kék szeme volt, tizennégynek pedig világos- vagy sötétbarna szeme. 

Miután a számokat összegezték, az élénk kék szeműek lényegesen kevesebb fényben – átlagosan mindössze 0,7 luxnál – is el tudták olvasni a falon látható kódokat, 

mint barna szemű társaik, akik átlagosan 0,82 luxot értek el.

 

Összetett lehet a magyarázat

Figyelembe véve, hogy a bioRxiv tudományos szaklapban publikált tanulmány előzetes és viszonylag kis mintanagysággal készült, illetve még szakértői véleményezésre vár, a kísérlet eredményei alátámaszthatják azt az elméletet, miszerint 

az írisz pigmentációjának elvesztése egyes populációkban kiválasztott tulajdonságnak számított, hogy maximalizálja a látást gyenge megvilágítású környezetben.

Legyen szó mogyorószínről mohás foltokkal, vagy viharszürke szemről acélos peremekkel, esetleg zöldellő borostyánszínű sugaraktól, minden írisz egy pár „vászonból” áll , amelyek különböző mennyiségű fehérjével, például melaninnal vannak tarkítva.

Szemünk színe ténylegesen befolyásolhatja olvasási készségeinket
Fotó: Quora 

Feltételezhetjük, hogy az evolúció jó okkal ajándékozott meg minket pigmentált írisszel 

– mondta Kyoko Yamaguchi a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Mivel a sötétebb szeműeknél kisebb az olyan betegségek előfordulása, mint a rák és a makuladegeneráció, a melaninnal teli írisz valószínűleg bizonyos fokú védelmet nyújt.

Hozzátette: körülbelül akkoriban, amikor az emberek kezdtek letelepedni és belekezdtek a mezőgazdaságba, az albinizmussal összefüggő gén „kapcsolójának” egy példányában mutáció lépett fel, ami azzal a képességgel ruházta fel a szervezetüknek, hogy egy nagyon specifikus helyen – a szemükben – hígítsa a melanin szintjét.

Sok adaptációhoz hasonlóan a magyarázat (vagy hogy miért maradt fenn ez a mutáció), valószínűleg összetett.

 A tudósok szerint meglehet, hogy presztízshez vagy szépséghez társult, esetleg védelmet nyújtott a sötét téli évszakok rosszkedvétől, vagy csak egyszerűen kevesebbet „fogyasztott” a szervezet erőforrásaiból kedvezőtlen körülmények között.