Ez az egyszerű trükk segít eltávolítani a mikroműanyagok akár 90 százalékát

Mikroműanyag
A forrásban lévő víz segíthet eltávolítani a mikroműanyagok akár 90 százalékát
Vágólapra másolva!
A vízforralás az egyik legrégebbi túlélési trükk, és mindig jó ötlet, ha potenciálisan szennyezett forrásból szerzünk vizet. A forralás elpusztít minden baktériumot, vírust és gyakorlatilag minden veszélyes betegséget okozó csírát; most egy új tanulmány szerint ez a megbízható technika hatásos lehet a 21. század egyik legelterjedtebb szennyeződésével, a mikroműanyagokkal szemben is.
Vágólapra másolva!

A mikroműanyagok mindenhol ott vannak

Kínai kutatók új tanulmányt tettek közzé, amely szerint a kalciumban gazdag csapvíz forralásával a nano- és mikroműanyagok (NMP-k) közel 90 százaléka eltávolítható. Bár a mikroműanyagokkal való szennyeződés 

egészségügyi veszélyei még mindig nem tisztázottak, ez a módszer ugyanolyan egyszerű és elérhető, mint egy csésze reggeli tea vagy kávé elkészítése.

Az viszont bizonyos: vízkészleteink egyre inkább szennyezettek. Ezek a mikrorészecskék a milliméter ezredrészétől az öt milliméteres nagyságig terjednek. E műanyagok lenyelésének egészségügyi következményei pedig egyre nagyobb aggodalomra adnak okot, különösen amiatt, hogy képesek megzavarni az emberi bélmikrobiomját. Bár léteznek fejlett szűrőrendszerek a probléma kezelésére, ezek gyakran magas árkategóriát képviselnek, így hiányoznak a hozzáférhető, költséghatékony megoldások.

Mikroműanyag
A vízben lévő mikroműanyag és a forralás mechanizmusának szemléltetése
Fotó: Eddy Zeng

Zhanjun Li és Eddy Zeng, a Guangzhou-i Orvosi Egyetem kutatói olyan kísérleteket végeztek, amelyekben öt percig forraltak nano- és mikroműanyagokkal dúsított, kemény csapvízmintákat. 

Ahogy arra rámutattak, a kemény víznek magas az ásványianyag-tartalma, és forrázáskor természetes módon vízkő, azaz kalcium-karbonát (CaCO3) képződik benne.

A szakemberek észrevették, hogy amikor a CaCO3 a forralási folyamat során képződött, olyan inkrusztációkat hozott létre, amelyek csapdába ejtették a nano- és mikroműanyagokat. Ezeket a aztán könnyen le lehetett súrolni, vagy egy egyszerű szűrővel, például a kávéfőzéshez használt szűrővel fel lehetett fogni.

 

Mindenütt jelen lévő probléma

Ez a felfedezés megmutatja, hogyan lehet eltávolítani a nano- és mikroműanyagokat kifinomult technológia nélkül, egy olyan, általánosan elterjedt dologgal, mint a tűzhelyen lévő vízforraló.

 A vizsgált hatás a kemény vízben még kifejezettebbnek bizonyult: a 300 milligramm CaCO3-t literenként tartalmazó mintákban a mikroműanyagok akár 90 százalékos csökkenése is figyelemre méltó volt.

Azonban még a lágy vízben is (ahol a CaCO3 literenként kevesebb, mint 60 milligramm volt) a forralással sikerült a nano- és mikroműanyagok mintegy 25 százalékát eltávolítani.

Mikroműanyag
A forrásban lévő víz segíthet eltávolítani a mikroműanyagok akár 90 százalékát
Fotó: Pixabay

A mikroműanyagok mindenütt jelen vannak: az óceánokban, a legtávolabbi hegycsúcsokon és távoli szigeteken, az állatok belsejében, sőt, még bennünk is

 – mutattak rá a tudósok a ZME Science online tudományos portálnak. – Tanulmányok kimutatták, hogy egy átlagos ember évente körülbelül 70 ezer mikroműanyag-részecskét nyel le; nemrégiben nano- és mikroműanyagokat találtak az emberi vérben és tüdőszövetben.

Ott rejtőznek a halkonzervekben és még a tengeri sóban is. Egy kilogramm só több mint 600 mikroműanyagot tartalmazhat, ami azt jelenti, hogy ha napi öt gramm sót fogyasztjuk, az napi három mikroműanyag-részecske lenyelésével egyenértékű. 

A csecsemők egy 2021-es tanulmány alapján tízszer annyi nano- és mikroműanyagot nyelhetnek le, mint a felnőttek, valószínűleg a cumisüvegekkel és játékokkal való nagyobb kitettségük miatt.

Bár a nano- és mikroműanyagok emberi egészségre gyakorolt hatásának teljes képe még csak most rajzolódik ki, a kutatások több területen is problémákat jeleznek. Az egyik aggodalomra okot adó tényező az endokrin zavar, ahol a mikroműanyagok befolyásolhatják a hormontermelést és -működést, ami anyagcserezavarokhoz, fejlődési problémákhoz, sőt reprodukciós problémákhoz is vezethet. 

A mikroműanyagok továbbá a káros vegyi anyagok hordozóiként működhetnek, növelve azok szervezetbe való felvételét, és hozzájárulva különböző betegségek kialakulásához. 

A mikroműanyagok jelenléte a vízkészletekben egyre nagyobb aggodalomra ad okot: a legújabb megoldás egyszerűsége így igencsak üdvözlendő. Emlékeztetőül szolgál, hogy néha a leghatékonyabb megoldások talán karnyújtásnyira vannak és arra várnak, hogy felfedezzük őket a mindennapi életünk rutinjában.