Így ne diétázzon, mert belehal

Úgy tűnik, a túlságosan fehérjedús diéta sem kedvez az ereknek. Főleg az állati fehérjeforrásokban bőségesen jelen levő leucin az, ami felgyorsítja az érelmeszesedéses plakkok kialakulását.

A Pittsburgh-i Egyetem orvosi fakultásának kutatói felfedeztek egy molekuláris mechanizmust, melynek révén a túl sok elfogyasztott fehérje fokozhatja az érelmeszesedés kockázatát. Eredményeiket a Nature Metabolism folyóiratban közölték.

A tanulmány, melyben egy kisebb léptékű emberi vizsgálat is megelőzte az egereken és a sejttenyészeteken végzett kísérleteket, arra a következtetésre jut, hogy 

ha a táplálékkal bevitt kalóriáinknak több mint 22%-át szerezzük be fehérjékből, akkor fokozódik azoknak az immunsejteknek az aktivitása, amelyek szerepet játszanak az érelmeszesedéses plakkok kialakulásában.

 A tudósok igazolták továbbá, hogy egy kitüntetett aminosav, a leucin kiemelt jelentőséggel bír az érelmeszesedéshez vezető patológiás folyamatok beindításában.

„Cikkünk egyik fő tanulsága az, hogy az sem jelent mindenre megoldást, ha valaki az egészséges anyagcseréje érdekében feltornássza a fehérjebevitelét. Sőt, kimondottan árthat ezzel az artériáinak – hangsúlyozta a Pittsburgh-i Egyetem kardiológus professzora és a cikk rangidós szerzője, Babak Razani. – Bízunk abban, hogy kutatásunk párbeszédet indít arról, miként is lehet precíziós módon beszabályozni egy étrendet úgy, hogy azzal a molekulák szintjén kedvezően befolyásoljuk a testi funkciókat és csökkentsük a betegségek kockázatát.”

Érelmeszesedés illusztrációja
Fotó: Science Photo Library via AFP

Sokan tévesen azt hiszik, a fehérjedús étrend egészséges

Az elmúlt évtized átlagos USA-beli étkezési szokásait felmérő egyik kutatás szerint az amerikaiak általában sok, főleg állati forrásokból származó fehérjét fogyasztanak. Sőt, az amerikai népesség csaknem negyede a napi kalóriabevitelének több mint 22%-át szerzi fehérjéből. Ezt a trendet valószínűleg az a közkeletű elképzelés motiválja, miszerint a fehérjedús táplálkozás az egészséges életmód része – véli Razani. Azonban az ő és mások munkái rávilágítanak arra, hogy túlzott mértékben a fehérjére támaszkodni nem is annyira jó ötlet a hosszú távú egészség szempontjából.

Razani csoportja 2020-ban jelentetett meg egy közleményt arról, hogy a táplálékkal való túlzott fehérjebevitel egerekben növeli az érelmeszesedés kockázatát. Ezt követően Razani Bettina Mittendorferrel, a Missouri Egyetem metabolizmus-szakértőjével fogott össze annak tisztázása végett, pontosan milyen mechanizmus közvetíti ezt az ártalmas hatást, és mi lehet ennek az emberre vonatkoztatott jelentősége. A sejtkultúrás kísérletektől az egérmodelleken át egészen az emberi vizsgálatokig terjedő, átfogó sejtbiológiai és anyagcseretudományi szakértelmet igénylő tanulmány vezető szerzői Xiangyu Zhang és Divya Kapoor voltak.

Sokan tévesen úgy hiszik, a fehérjedús táplálkozás az egészséges életmód része
Fotó: Cultura Creative via AFP

Mekkora fehérjebevitel számít soknak?

„A mechanizmust feltárni kívánó vizsgálataink megmutatták, hogy a fehérjék építőkövei, az aminosavak bizonyos jelátviteli utakon keresztül betegséget tudnak előidézni, és meg is tudják változtatni egyes sejttípusok anyagcseréjét – fejtette ki Mittendorfer. – 

Az erekben található kis méretű immunsejtek, a makrofágok például bizonyos aminosavak hatására elindíthatják az érelmeszesedéses folyamatot.”

Egészséges emberi önkénteseken végzett előkísérletek alapján, amelyekben meghatározták a fehérjedús étel bevitele és az immunsejtek aktivációja között eltelő időt, a kutatók hasonló körülményeket idéztek elő egerekben, illetve tenyésztett emberi makrofágokban. Ez az immunsejtféleség különösen érzékenynek bizonyult a fehérjék lebontásából származó aminosavakra.

A szerzők arra jutottak, hogy ha napi kalóriabevitelünknek több mint a 22%-a származik fehérjéből, az kedvezőtlenül befolyásolja a makrofágokat, amelyeknek a sejttörmelék eltakarítása lenne a feladata.

Ha ezek a sejtek nem működnek megfelelően, az erek falában halott makrofágokból álló szabályos „sejttemetők” alakulnak ki, amelyek idővel érelmeszesedéses plakkokká fejlődnek. A vérben keringő aminosavak szintjének elemzése arra utalt, hogy elsősorban a leucin, ez az állati eredetű fehérjékben – így a marhahúsban, a tojásban vagy a tejben – bőségesen előforduló aminosav az, amely felelőssé tehető a rendellenes makrofág-aktiválódásért és így az érelmeszesedés kockázatának növeléséért. Ez remek kiindulópont lehet a személyre szabott, precíziós étrendi módosítások kidolgozásához.

Érelmeszesedés számítógépes illusztrációja
Fotó: Science Photo Library via AFP

Sok még a kérdés

Razani hangsúlyozta, hogy számos kérdés még válaszra vár. Mi a helyzet azokkal, akiknél a fehérjéből nyert kalória aránya valahol az Egyesült Államok egészségügyi szervezetei által ajánlott 15% és a kritikus 22% között van? És vajon létezik-e egy ideális egyensúlyi érték, ahol a fehérjebevitel előnyei – például az izomtömeg növelése – mellett még nem indulnak be a szív- és érrendszeri megbetegedéshez vezető molekuláris láncolatok?

Az eredmények különös jelentőséggel bírnak a kórházi táplálás szempontjából, ugyanis a kórházi dietetikusok gyakran írnak elő fehérjében gazdag diétát a leromlott állapotú betegek számára az izomtömeg és izomerő megőrzése érdekében.

„Lehetséges, hogy a fehérjebevitel meggondolatlan növelése hibás stratégia – veti fel Razani. – 

Ehelyett az étrend egészét kellene figyelembe venni, és olyan kiegyensúlyozott tápanyagösszetételű ételeket javasolni, amelyek nem rontják akaratlanul a keringési rendszer állapotát.

Ez különösen azoknál lényeges, akik eleve a szív- és érrendszeri betegségek szempontjából fokozott kockázatú csoportba tartoznak.”

A kutatásvezető megjegyezte: az állati kontra növényi fehérjékben gazdag étrendek eltérő leucintartalma magyarázhatja, miért hatnak ezek másként a keringés és az anyagcsere egészségére. „A miénkhez hasonló, mechanizmusra irányuló kutatások izgalmas adalékokat nyújtanak a jövőbeni táplálkozási ajánlások kidolgozásához” – szögezte le végül Razani.