Felrobbant a rakéta a kilövéskor, 170-en meghaltak

Az Antares hordozórakéta felrobbanása 2014-ben

A hidegháború idején semmi nem volt drága a két nagyhatalomnak. A Szovjetunió hamar utolérte az Egyesült Államokat az atomfegyver-fejlesztésben, a rakéták építésében pedig le is hagyta. A kétpólusú világrendben mindkét kormány hajszolta a mérnököket, hogy megelőzzék az ellenfelet. Az erőltetett versengés azonban számos tragédiát okozott mindkét oldalon. A rakétafejlesztés baleseteiből válogattunk.

Amerika lemarad

A szovjetek a kiváló kémhálózatuk segítségével, ahogy ezt korábban megírtuk az Origón, megszerezték az amerikai atombomba terveit az 1940-es években. Így a reméltnél hamarabb építették meg a saját atomfegyverüket, majd hidrogénbombát is robbantottak 1957-ben. Ami viszont legalább ennyire sokkolta az amerikaiakat, a Szputnyik fellövése volt ugyanebben az évben. Mindenki tudta ugyanis, hogy a hordozórakéták nemcsak műholdak, hanem atombombák szállítására is alkalmasak. A Fehér Házban és a Pentagonban ekkor jöttek rá, hogy Amerika lemaradt a rakétafejlesztésben.

Az amerikai rakétaprogram eleinte szánalmas kudarcokat hozott.

1950 és 1998 között az amerikai űrközpontban, Cape Canaveralban 3,400 kilövést hajtottak végre, és ezek közül 450 végződött robbanással.

A robbanások mindegyike az ötvenes és hatvanas években történt. Az első amerikai műhold űrbe juttatása sem sikerült. Ezekről a kísérletekről szól az amerikai Űrkutatási Múzeum videója:

Ugyanakkor az is igaz, hogy 1960-ra több amerikai ballisztikus rakéta állt hadrendben a világon, mint szovjet. A szovjet vezetés ezért erőltetett fejlesztést írt elő.

Egy szűkszavú halálhír

1960. október 26-án a Szovjet Kommunista (bolsevik) Párt központi bizottsága kiadott egy rövid sajtóközleményt, amelyben ez állt: repülőbalesetben meghalt Mitrofan Nyegyelin marsall, a hadászati rakétaerők parancsnoka. A baleset körülményeiről nem volt szó a közleményben.

Nyegyelin marsall halálhíre egy amerikai újságban Forrás: The Space Review

Majdnem 30 év múlva, 1989-ben megjelent egy cikk a szovjet Ogonyok magazinban. Ebben az szerepelt, hogy a marsall egy ballisztikus rakéta felrobbanásakor halt meg, 170 másik emberrel együtt Tyuratamban. Az ország közvéleménye ekkor tudta meg, mi is történt valójában.

A kapkodás ára

1960-ban Nyikita Hruscsov pártfőtitkár izgatottan várta a hírt, hogy lett-e egy újabb ütőkártyája az amerikaiakkal való tárgyalásokra. Ez az adu az R-16 jelű interkontinentális ballisztikus rakéta lett volna, ha sikeres az első fellövés. Mikhail Jangel főkonstruktőr és Nyegyelin marsall november 7-ig (az ortodox naptár szerint október 26-ig) akarták lebonyolítani a kísérletet, hogy a bolsevik forradalom ünnepére szimbolikus ajándékot nyújthassanak át Hruscsovnak. Ezért a sok megoldatlan műszaki hiba ellenére Jangel engedélyezte a hordozórakéta rakéta felállítását az NIIP-5 nevű kísérleti telepen, Tyuratamban, a mai Bajkonurban. A tesztelést szeptember 26-án kezdték meg, de már az első napon is több hibát kellett elhárítaniuk a mérnököknek.

Az R-16-os hordozórakéta egy későbbi, sikeres indítása Forrás: Russian Space Web

A következő hetek is kapkodással teltek, főleg az új vezérlőrendszerrel volt gond. Október 20-ra mégis azt jelenthették a szakemberek, hogy végeztek a tesztekkel.

Másnap kivontatták a rakétát az összeszerelő csarnokból a 41-es sz. kilövőállásra. Október 23-án végeztek a szükséges ellenőrzésekkel, majd megkezdték a feltöltést üzemanyaggal. Erre a fázisra már csak a feltöltést végző technikusok maradhattak volna a rakéta körül, de a szemtanúk szerint a marsall és főkonstruktőr nem törődött a biztonsági szabályokkal, ezért

150 ember sétálgatott a kilövőállás betonján.

Konsztantyin Gercsik vezérőrnagy, a rakétakísérleti bázis vezetője, és Jangel helyettesei hiába igyekeztek jobb belátásra bírni a főnökeiket – egy marsallal nem vitatkozhatott senki.

Amikor végeztek az erősen korrozív üzemanyag feltöltésével, felfedeztek egy lyukat a rakéta törzsén. A projekt vezetői elfogadhatónak tartották a kockázatot, de ahogy folytatták az előkészületeket, több más hibára is fény derült. Gond volt az üzemanyagrendszerrel, spontán működésbe lépett egy szelep az első fokozat hajtóművében, és tönkrement egy elosztó az elektromos rendszerben.

Az R-16-os rakéta a kilövőállásban várja az indítást Forrás: Aerospace Web

Gercsik vezérőrnagy, aki túlélte a katasztrófát, azt mondta, a mérnökök ekkor azt javasolták, hogy szivattyúzzák ki az üzemanyagot a tartályokból, és vontassák vissza a rakétát a csarnokba, hogy nyugodtan, kapkodás nélkül javíthassák ki a hibákat. Nyegyelin marsall azonban kiabálni kezdett:

Azt képzelik, hogy egy atomháborúban lenne erre idő?

A mérnökök így a kilövőállásban cserélték a hibás alkatrészeket, és reménykedtek abban, hogy sikerül majd időben elvégezni az újabb ellenőrzéseket a másnapi indításhoz.

Október 24-én lázasan készült a kilövésre a 41-es állás személyzete. Borisz Konopljev, a vezérlőrendszer tervezője egy átalakított buszból felügyelte az ellenőrzéseket. A buszt magát a kilövőálláson parkolták le.

A hadászati rakétaerők parancsnoka leült egy székre az indításra váró hordozórakéta mellett Forrás: Military Review

A kísérletért felelős állami bizottság tagjait – szakembereket, hanem magas rangú tiszteket és pártküldötteket –, 800 méterrel távolabbra, a 43-as álláshoz terelték, itt építettek nekik egy VIP-emelvényt. A szemtanúk azt állították, hogy aznap már kétszer is hívták a marsallt a Kremlből, talán maga Hruscsov, hogy mikor lövik már fel a rakétát. Nyegyelin itt, az emelvényen, egy speciális telefonon fogadta a hívásokat. Amikor már a harmadik harmincperces csúszást jelentették az R-16-os rakéta csapatának vezetői, Nyegyelin felpattant:

Azonnal vigyenek oda. Ki kell derítenem, mi a fene folyik itt!

Persze, a marsall kíséretének legtöbb tagjai elkísérte a főnökét, így 30 perccel a kilövés előtt ismét tömeg vette körül a hordozórakétát.

Ezúttal összesen 250 ember dolgozott, illetve bámészkodott a rakéta közvetlen közelében.

Nyegyelin viselkedését később sokan bírálták, mert a főtiszt jelenléte halálra idegesítette a szakembereket, és így még inkább kapkodva végezték a munkájukat. A beosztottai viszont azt mondták, a marsall épp azt igazolta azzal, hogy odament, mennyire a rakétafejlesztés elkötelezett híve.

Mindenesetre, amikor odaért a rakétához, Konsztantyin Gercsik vezérőrnagy hozatott neki egy széket, a marsall pedig leült az indításra váró rakéta mellett.

A kapkodás azonban végzetesnek bizonyult. Egy fontos kapcsolót elfelejtettek visszaállítani a „kilövés előtt" állásba, miután egyszerre végeztek több ellenőrzést a rakétán. Így ez a kapcsoló a „kilövés után" állásban maradt. Amikor ezt észrevették a mérnökök, egy visszaemlékezés szerint az egyikük ezt kérdezte:

Visszaállítsam a kapcsolót?

Mire egy felettese igennel felelt. Ahogy a kapcsoló megmozdult, beindult a rakéta második fokozatának egyik hajtóműve.

A pokoli kilövőtorony

A láng átégette az alatta levő üzemanyagtartály falát, és a feltöltött rakéta felrobbant. Az iszonyatos detonációban egy 120 méter átmérőjű tűzgömb keletkezett, amely teljesen beterítette a kilövőállást. 20-30 másodpercig hatalmas robbanások következtek, a tűz pedig még 2 órán át hatalmas erővel tombolt.

A kamerák automatikusan működésbe léptek, és pokoli jeleneteket vettek fel Forrás: Russian Space Web

Az automatikus kamerák megörökítették az emberek borzalmas tűzhalálát, mert úgy állították be őket, hogy a hajtómű megindulásakor működni kezdjenek. A felvételeken látni lehet, ahogy égő emberek próbálnak menekülni a pokolból. Akik a kilövőtoronyban dolgoztak, a magas állványokon haltak meg. Sokan beugrottak az állás alatti ún. kutakba, ahol a hajtómű mérges gázai megölték őket. Másoknak át kellett mászniuk egy kerítésen, miközben a talpuk alatt égett az aszfalt.

Képkocka az egyik kamera felvételéből a lángoló indítóállásról Forrás: Russian Space Web

A vezérlőbunker ajtaja kivágódott és egy borzalmasan megégett ember zuhant be rajta. Mivel az ajtót nem tudták becsukni, Matrenyin tábornok parancsot adott, hogy mindenki vegye fel a gázálarcát. Egy másik kilövőállásról két hadnagy és 30 katona közben megérkezett a katasztrófa színhelyére, ők voltak az elsők, akik menteni kezdték a sérülteket.

Mihail Jangel biztonságos távolságból látta a robbanást, ugyanis Mrikin tábornok őt és néhány kollégáját elhívta cigarettázni.

A csoport egyik tagja nem dohányzott, mégis ott volt velük ment, mert abban reménykedett, hogy sikerül rábeszélni a főkonstruktőrt a fellövés elhalasztására. Lev Grisin, az állami bizottság helyettes vezetője utánuk kiáltott, hogy nemsokára majd csatlakozik a dohányzókhoz. Ő annyira megégett, hogy 11 nappal később a kórházban meghalt. Jangelt le kellett fogni, mert sokkos állapotban vissza akart rohanni a lángoló kilövőálláshoz.

A vizsgálat

Hruscsov azonnal elrendelte a vizsgálatot, amelyet Leonyid Brezsnyev vezetett. A pártfőtitkár Brezsnyev lelkére kötötte, hogy ne siettesse a szakemberek munkáját, és ne erőltesse a vizsgálat mielőbbi lezárását.

Emberek menekülnek az égő rakéta közeléből Forrás: Linkedin

Másnapra a szénné égett holttesteket egy külön csarnokba vitték. Szinte lehetetlen volt azonosítani az áldozatokat. Nyegyelin marsallt sem tudták 100 százalékos biztonsággal azonosítani. Egy holttestet a testmagassága alapján Borisz Konopljevnek, az egyik tervezőiroda vezetőjének véltek.

Konsztanytin Gercsik tábornok, a kísérleti bázis parancsnoka megégett, de életben maradt. Azt mondta, a szél mentette meg, mert elfújta tőle a lángokat, és el tudott futni.

Máig nem tudni pontosan, hányan haltak meg és sérültek meg a katasztrófában.

A Jelcin-érában nyilvánosságra hozott adatok szerint 92 katonai és civil áldozata volt a robbanásnak, és 16-an a kórházban haltak meg. Más források szerint 170-en, vagy akár 300-an is meghalhattak a kilövőállásnál.

A szovjet vizsgálóbizottság azt állapította meg, hogy a vezérlőrendszer hibái okozták a hajtómű beindulását. A bizottság javasolta azt is, hogy állítsák helyre a megsérült indítóállást 15 (!) napon belül, és folytassák az R-16-os rakétaprogramot. A bizottság vezetője, Leonyid Brezsnyev valóban nem keresett bűnbajokat. Azt mondta:

Akik felelősek voltak az ügyben, már megbűnhődtek.

Mihail Kuzmics Jangel akadémikus, főtervező, a "rakéták mestere", akit az mentett meg, hogy elment dohányozni Forrás: Scientific Russia

Mihail Jangel főkonstruktőr nem sokkal később szívrohamot kapott, és hónapokig lábadozott. 1971-ben halt meg.

Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!