Az ember két legközelebbi élő rokonának, a csimpánzoknak és a bonobóknak a tanulmányozása segíthet rekonstruálni az olyan ősi emberi tulajdonságokat, mint az együttműködés és a konfliktusok. Annak ellenére, hogy a két faj hasonló, mindkét nem több felnőtt tagjából álló társadalmi csoportokban él, alapvetően különbözik egymástól abban, ahogyan a társadalmi csoportok között interakciót folytatnak.
A csimpánzoknál a különböző csoportok közötti kapcsolatok túlnyomórészt ellenséges jellegűek, és a halálos agresszió sem ritka. Ennek eredményeként az emberi evolúció modelljei gyakran feltételezik, hogy a csoportos ellenségeskedés és erőszak az emberi természet velejárója.
Amikor a bonobók különböző csoportjai találkoznak, gyakran együtt utaznak, pihennek és táplálkoznak. A csimpánzokkal ellentétben a kutatók nem figyeltek meg olyan bonobóvitákat, amelyek halálos agresszióhoz vezettek volna.
"Több bonobócsoportot követve és megfigyelve megdöbbentő a különböző csoportok tagjai közötti figyelemre méltó tolerancia. Ez a tolerancia előkészíti az utat az olyan proszociális, kooperatív viselkedésformáknak, mint a szövetségek kialakítása és az élelem megosztása a csoportok között, ami szöges ellentétben áll azzal, amit a csimpánzoknál látunk" - mondja Liran Samuni, a göttingeni Német Főemlősközpont Emmy Noether-csoportjának vezetője és a tanulmány vezető szerzője.
"A bonobók megmutatják nekünk, hogy a csoporton belüli és kívüli békés kapcsolatok fenntartásának képessége nem egyedülállóan emberi" - mondja Surbeck.