Egy ragadozó ürülékéből rekonstruálták a gyapjas orrszarvú génjeit

A gyapjas orrszarvú (Coelodonta antquitatis) a Würm-galciális idején Európában is elterjedt fajnak számított

A tudósoknak sikerült rekonstruálniuk a mára kihalt gyapjas orrszarvú (Coelodonta antiquitatis) mitokondriális genomját. De nem is akárhogyan tették mindezt: az elhunyt állatból táplálkozó barlangi hiénák (Crocuta crocuta spelea) megkövesedett ürülékéből kinyert DNS-ből.

Történelmi aranybányának bizonyulnak

Ez az első genom, amelyet a gyapjas orrszarvúakkal kapcsolatban sikerült visszanyerni Európában; a fajra vonatkozó minden korábbi genomikai adat szibériai állatokból származik. A szakemberek szerint

mindez talán adhat némi támpontot az orrszarvúcsordák közötti regionális különbségekről,

de arra is utal, hogy a megkövesedett ürülék, vagyis a koprolitok értékes tudományos forrást jelenthetnek.

A gyapjas orrszarvú (Coelodonta antquitatis) a Würm-galciális idején Európában is elterjedt fajnak számított Forrás: What is an Animal

Az itt előállított, úgynevezett mitogenom-összeállítások az európai gyapjas orrszarvúak első mitogenomikai adatai, így fontos forrást jelentenek ennek az ikonikus pleisztocén megafauna fajnak a filogeográfiájának megoldásához

– írják a kutatók a Biology Letters tudományos szaklapban publikált tanulmányukban. – Az a tény, hogy ezeket viszonylag könnyen, egy másik faj koprolitjából nyertük ki (azaz nem volt szükség közvetlenül a gyapjas orrszarvúhoz kapcsolódó maradványokra), az a genomikai adatok sokféle anyagból való kinyerésének értékét hangsúlyozza.

Hozzátették: a koprolitok egyfajta történelmi aranybányának bizonyulnak. A konzervált ürülékből kideríthetik, hogy mit ettek az emberek és állatok a múltban, de azt is megvizsgálhatják, milyen parazitákkal fertőződtek meg, de segítségükkel még az emberi bélrendszer mikrobiomjának változásait is tanulmányozhatják.

Képes volt újat mondani

A németországi Konstanzi Egyetem molekuláris biológusa, Peter Andreas Seeber vezette kutatócsoport két megkövesedett hiéna ürüléket vizsgált a középső paleolitikumból, vagyis a körülbelül 300 ezer és 30 ezer évvel ezelőtti időszakból; a mai Németország területéről.

Ezeket a koprolitokat már rég kiásták, és múzeumi gyűjteményekben porosodtak

– magyarázták a tudósok a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Sajnos a múzeumi gyűjteményekben található koprolitok a bolygónk biológiai történetének tanulmányozásában figyelmen kívül hagyott és alulhasznosított erőforrásnak számítanak.

A gyapjas orrszarvú méretei egy emberhez viszonyítva Forrás: Pinterest

Seeber és kollégái egy speciális eszközzel nyertek ki anyagot a belsejéből, majd előkészítették a DNS-t a leolvasáshoz, az eredményeket végül lefuttatták egy DNS-szekvenáló rendszeren.

És bár a DNS lebomlott, a kutatóknak mégis sikerült mind a barlangi hiéna, mind a gyapjas orrszarvú genetikai anyagát visszanyerni és összehasonlítani más, modern és ősi genomokkal.

Az orrszarvú DNS-ét így csak egyetlen mintából nyerték, az azonban mégis képes volt valami „újat mondani" a fajról és annak diverzifikációjáról.

Ez alapján úgy tűnik, hogy elég nagy különbség volt a hiénák táplálékául szolgáló európai orrszarvú és a szibériai orrszarvúak között, tehát a két csoport már jó ideje, valamikor 2,5 millió és 150 ezer évvel ezelőtt kezdett el különválni.

Ami viszont homlokegyenesen ellentmond annak a hipotézisnek, miszerint ezek az orrszarvúak a késő pleisztocén során ismételten elterjedtek Nyugat-Európában.