Simán kihajították a helytartókat és írnokukat a prágai vár ablakán

A prágai defenesztráció 1618. május 23-án, egykorú rézmetszeten

Háromszázhetvenöt éve, 1648. október 24-én írták alá Osnabrück és Münster városában az Európa térképét és hatalmi viszonyait átrajzoló vesztfáliai békét, amely lezárta az 1618-ban kezdődött, iszonyatos pusztítással járó harmincéves háborút.

Ferdinánd meg sem hallgatta a panaszokat

A háború kitöréséhez az évszázados protestáns-katolikus viszály mellett a spanyol és a német-római trónon is ülő Habsburgok, valamint a franciák hatalmi ellentéte vezetett.

A háború különböző hadszíntereken, különböző időpontokban, egymással stratégiai értelemben össze nem függő, egyes államokon belüli és államok közötti katonai konfliktusokból állt, amelyekbe fokozatosan kapcsolódtak be a kontinens hatalmai.

Az események Csehországban kezdődtek, ahol a protestáns rendek sérelmei egyre sokasodtak azután, hogy az idős és gyermektelen Habsburg-házi II. Mátyás német-római császár, magyar és cseh király unokaöccsét, a bigott katolikus II. Ferdinándot nevezte meg örökösének. Az 1617-ben cseh királlyá választott Ferdinánd meg sem hallgatta a panaszokat, s végül a felháborodott csehek 1618. május 23-án „ősi szokás szerint" a prágai vár huszonegy méter magas ablakából kihajították a császári helytartókat és írnokukat.

II. Ferdinánd német-római császár, magyar és cseh király portréja Forrás: Wikimedia Commons

Azok csodával határos módon élve megúszták a latin eredetű szóval defenesztrációként elhíresült kalandot, mert egy trágyadombra estek.

Megjegyzés: 1419-ben a huszita háborúk is azzal kezdődtek, hogy a prágai nép kidobta a városháza ablakán az elöljárókat - innen az ősi szokás szerint kitétel.

Csehország önállósága három évszázadra megszűnt

Csehország lángba borult, s a protestáns rendek II. Mátyás 1619-ben bekövetkezett halála után V. Frigyes pfalzi választófejedelmet hívták meg a trónra. Seregeik Ausztriába is betörtek és ostrom alá vették Bécset, de vissza kellett vonulniuk.

A döntő, alig egyórás csatát 1620-ban a Prágához közeli Fehérhegynél vívták és a csehek megsemmisítő vereséget szenvedtek, Csehország önállósága három évszázadra megszűnt.

A harmincéves háború nyomorsága egy korabeli metszeten Forrás: Wikimedia Commons/Jacques Callot

A háború azonban nem ért véget, az időközben német-római császárrá is megválasztott II. Ferdinánd a németországi protestánsok ellen fordult. A harcokba Hollandiával, Angliával és Bethlen Gábor erdélyi fejedelemmel szövetkezve beavatkozott a nagyhatalmi álmokat dédelgető dán IV. Keresztély, de a császár szolgálatában álló Albrecht Wallenstein, a korszak legtehetségesebb hadvezére tönkreverte. A győzelmeken felbuzdult II. Ferdinánd 1629-ben rendelettel vette vissza az 1555-ös augsburgi vallásbéke óta protestáns kézre került birtokokat, és ennek nyomán újult erővel lángoltak fel a harcok.

A protestáns ügyet II. Gusztáv Adolf svéd király közbelépése mentette meg, aki 1630-ban egy balti birodalom megteremtésének szándékával szállt partra Észak-Németországban.

A prágai defenesztráció 1618. május 23-án, egykorú rézmetszeten Forrás: Wikimedia Commons

Egyik győzelmet a másik után aratta, és 1632-ben a lützeni csatában megverte Wallensteint is. A diadalért azonban a svédek nagy árat fizettek, a csatamezőn királyuk is elesett. A svédekkel szövetséges protestáns német fejedelmek kiegyeztek a rendeletét visszavonó Ferdinánddal, a színről eltűnt Wallenstein is, aki a háború befejezését keresve titkos tárgyalásokba bocsátkozott, és ezért a császár meggyilkoltatta.

A vallásháború politikai és hatalmi konfliktusba ment át

A háború utolsó szakasza 1635-ben kezdődött, amikor az addig a szálakat a háttérből mozgató Franciaország is nyíltan hadba szállt. A mindenható Richelieu bíboros az államérdeket előtérbe helyezve a szintén katolikus Habsburgoknak üzent hadat, és a harcok II. Ferdinánd 1637-ben bekövetkezett halála után sem fejeződtek be. Ekkorra már

a kortársak előtt is világos lehetett, hogy immár nem vallásháború, hanem politikai és hatalmi konfliktus tanúi.

A münsteri béke ratifikálása Gerard Terborch 1648-as festményén Forrás: Wikimedia Commons/Gerard Terborch

A kimerült, egyensúlyt kereső hadviselő felek 1648. október 24-én írták alá a békét a vesztfáliai Osnabrückben és Münsterben. A béke a modern Európa kialakulásának egyik kulcsfontosságú mozzanata volt, s a kontinens jövőjét meghatározó új rendszert teremtett. Garantálta a protestánsok vallásszabadságát, valamint Hollandia és Svájc függetlenségét a Német-Római Birodalomtól. Utóbbi évszázadokra széttagolt, majdnem háromszáz önálló államból álló alakulat maradt, a központi hatalom befolyása lényegében megszűnt.

A nagyhatalmi státuszát elvesztő Spanyolország helyére a jelentős területekhez jutó Franciaország lépett, Észak-Európa vezető hatalma Svédország lett.

A Habsburgok örökös tartományaikban felszámolhatták a rendiséget, ami lehetőséget teremtett számukra az abszolutista uralkodásra. A háborúban részt vevő erdélyi fejedelmek (Bethlen Gábor és I. Rákóczi György) hadjárataikkal biztosítani tudták területüket és a szabad vallásgyakorlást.

Ez volt az első modern háború

A felmérhetetlen pusztítást és szenvedést hozó háborúban a fő hadszíntérként szolgáló Németország lakosságának legalább negyede halt meg a harcok, az éhezés és a járványok következtében, nem is beszélve a megsemmisült anyagi javakról.

A második világháborúig ez volt a német földet ért legnagyobb katasztrófa, amelynek kiheverésére egy évszázadra volt szükség.

Jelenet a háborúból Josef F Heydendahl (1844–1906) romantikus festményén Forrás: Wikimedia Commons/Josef F Heydendah

A harmincéves háború volt az utolsó vallásháború és az első modern háború. Ettől kezdve a vallás fontossága a politikában visszaszorult, a nemzetközi szövetségek a továbbiakban az államérdek alapján köttettek.

Jelentősen megváltozott a hadviselés is: leáldozott a fegyelmezetlen zsoldosseregeknek, a hadviselés az állam monopóliuma lett, a felmérhetetlen pusztítás nyomán körvonalazódtak a második világháborúig érvényben maradó elvek a civil lakosság és a magukat megadó ellenség megkíméléséről.

(MTVA Sajtóarchívum)