Több ezer kilométerre nyúltak a viking kereskedelmi útvonalak
A vikingek hajóikkal több területet kerestek fel
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
A vikingek hírhedt portyázók voltak, de kereskedők is, akik hatalmas kereskedelmi útvonalakat hoztak létre, amelyek a 8. és 11. század között virágoztak. Egy új tanulmány szerint ezek a kapcsolatok némelyike meglepően nagy távolságokra terjedt ki, összekötve a nagy városi kereskedelmi központokat a vidéki külterületekkel, ahonnan számos természeti erőforrás származott.
A város összekötő pontként szolgált
A viking kereskedelem mértékét a mai Németország területén található egykori viking kereskedelmi központban talált hajfésűkkel szemléltették az Egyesült Királyság és Európa kutatói.
Ezek a fésűk olyan szarvas agancsából készültek, amelyek egy több száz kilométerre található fajhoz tartoztak.
Ahogy arra a szakemberek emlékeztettek, a viking korszak egyik legfontosabb kereskedelmi városa Hedeby volt, amely a Jütlandi-félsziget déli végének közelében, az akkori Dánia területén feküdt. A helyszín ma Észak-Németország része, bár magát a várost közel ezer évvel ezelőtt elhagyták.
Hedeby a viking kori Európa egyik legnagyobb városi településének számított,
amely összekötő pontként szolgált az Északi- és a Balti-tenger, valamint Skandinávia és Észak-Európa kulturális világa között.
A korábbi kutatások során a helyszínen talált mintegy 288 eze agancslelet alapján úgy tűnik, hogy a város az agancsfeldolgozás központja is volt
– jegyezték meg a kutatók a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Ezek a leletek többnyire hajfésűk gyártásából származó hulladékanyagok.
Az agancsfésűkben található kollagén vizsgálatával a csapat azonosította, hogy az agancsok melyik szarvasfajtól származnak, ami rávilágított a földrajzi eredetükre.
A Zooarchaeology by Mass Spectrometry (ZooMS) nevű módszerrel megállapították, hogy a fésűk akár 90 százaléka rénszarvas (Rangifer tarandus), más néven karibu agancsából készült. Ám mivel rénszarvascsordák csak Észak-Skandináviában éltek, ez a tudósok szerint arra utal, hogy vagy az agancsokat, vagy magukat a fésűket importálták Hedebybe.
Nagyszabású kereskedelmi kapcsolat állt fenn
Korábbi kutatások szerint a Hedeby-ben keletkezett agancshulladéknak mindössze 0,5 százaléka származott rénszarvasból. És annak ellenére, hogy
a városban számos bizonyítékot találtak az agancsfeldolgozásra, ez többnyire Hedeby fénykorának későbbi időszakából származik, ám nincs nyoma a fésűgyártásnak a lelőhely korábbi szakaszaiban.
Az Antiquity tudományos szaklapban publikált tanulmányban a kutatók azt állítják, hogy ezek a bizonyítékok importált fésűkre utalnak, bár némelyik „mozgó egyének" személyes tárgya is lehetett. A fésűk azután kerültek Hedebybe, hogy máshol, esetleg több száz kilométerrel arrébb, Norvégia vagy Svédország hegyvidéki területein gyártották őket.
Ha a fésűket importálták, akkor ez arra is utal, hogy Hedeby és a messzi észak között hosszú távú, nagyszabású kereskedelmi kapcsolat állt fenn
– állítja Steven Ashby, a Yorki Egyetem régésze. – Eredményeink pedig arra utalnak, hogy ez már Krisztus után 800-ban létezett, mindössze hét évvel az angliai Lindisfarne viking megtámadása után, amelyet a viking kor hajnalaként szoktak emlegetni.
Hozzátették: egy sor kérdésre kaphatunk ezáltal választ a viking-kori Britannia és Skandinávia utazásának és kereskedelmének időzítésével kapcsolatban. Ashby és kollégái megjegyezték, hogy a viking kori életről még sok mindent meg kell tudnunk, többek között azt, hogy
hogyan mozogtak az emberek, és hogy a viking világ különböző részei milyen konkrét kapcsolatban állnak egymással.
Az új tanulmány a vikingekkel kapcsolatos kutatások egy olyan irányzatának része, amely a Hedebyhez hasonló városi központok és az olyan távoli északi városok, mint Kaupang vagy Birka közötti kapcsolatok megértésére törekszik Skandináviában.