Elkészült egy tengeri taxon funkcionális jellegváltozatának első globális léptékű kvantifikáviója

A tanulmány lenyűgöző mintázatot mutat: általában a magasabb földrajzi szélességeken a tengeri halfajok testmérete nagyobb és trofikus szintjük magasabb, míg melegebb földrajzi szélességeken az ellenkezőjét figyelték meg, kivéve a Déli-óceán (Antarktisz).

A PeerJ Life & Environment magazinban publikált új tanulmány megmutatja a kapcsolatot a tengeri halak testmérete, a trofikus szint szint (a táplálékhálóban elfoglalt pozíció), a magasság, és  mélység között, tengeri halfajok esetén globálisan. A tanulmány fényt derít a komplex kölcsönhatásra az evolúciós jellemzők és a környezeti faktorok közti kölcsönhatásra,  a tengeri fajok funkcionális jellemzőinek alakulása során. - írja a phys.org.

A tengeri halfajok testmérete és trofikus szintje emelkedik a magassággal és csökken a mélytengerben és az Antarktiszon. Bonyolult dinamika irányítja a tengeri halfajok funkcionális jellemzőit a magassági és mélységi gradienseken keresztül.

Hagyományosan 3 fő elmélettel magyarázzák a tengeri halfajok testméretének és trofikus szintjeinek variációit: a hőmérséklet-méret szabály, a kopoltyú-oxigén limitációs szababály, és a hőmérséklet kényszer hipotézis.

Mostanáig azonban egyetlen tanulmány sem kvantifikálta a funkcionális jellemzők, a magasság, és mélység közti kapcsoltatatot globális szinten egyetlen tengeri taxonnál sem.

A kutatók 5.619 tengeri halfaj kiterjedt elemzését végezték el: összehasonlították a maximum testméret és trofikus szint magassági gradienseit különböző mélységi zónákban, köztük a teljes vízoszlopban és különböző mélységi intervallumokban. A tanulmány lenyűgöző mintázatot mutat: általában a magasabb földrajzi szélességeken a tengeri halfajok testmérete nagyobb és trofikus szintjük magasabb, míg melegebb földrajzi szélességeken az ellenkezőjét figyelték meg, kivéve a Déli-óceán (Antarktisz). A kutatók ezt a különbséget az Arktisz és az Antarktisz közötti kontrasztos környezeti heterogenitásnak tulajdonítják. A változékonyabb északi-sarki körülmények között a halfajok testmérete és trofikus szintje diverzebb. Azok a halfajok, melyeknek trofikus szintje 2.80, vagy ennél nagyobb, dominánsabbak a melegebb környezetekben, míg hidegebb régiókból ezek a fajok hiányoznak.

A tanulmány lenyűgöző mintázatot mutat: általában a magasabb földrajzi szélességeken a tengeri halfajok testmérete nagyobb és trofikus szintjük magasabb, míg melegebb földrajzi szélességeken az ellenkezőjét figyelték meg, kivéve a Déli-óceán (Antarktisz). Forrás: https://phys.org/news/2023-05-polar-fish-die-early-prioritize.html

A felfedezés kiemeli a hőmérséklet szerepét a tengeri halközösségek összetételének alakulásában. A tanulmány azt találta, hogy a növekvő mélységgel a halfajok meximum átlagos testmérete csökken, amit a csökkent oldott oxigén szinteknek tulajdonítanak. Ez a megfigyelés igazodik a 3 fent említett 3 fő elmélethez, megerősíti azokat.

A két sarki régiót gyakran hasonlónak tartják, de környezeti variabilitásban és biodiverzitásban nem azok. Valamint az fajok átlagos testmérete általában nagyobb a hidegebb területeken (nagyobb földrajzi szélességen), a mélytengerben nem ez a helyzet, valószínűleg a táplálék és/vagy oxigén korlátozások miatt.

(Forrás: https://phys.org/)