Negyven éve rejtély a lelőtt dél-koreai utasszállító katasztrófája

A KAL 007-es járat sötétben kezdte el az óceánátrepülést

Negyven éve, 1983. szeptember elsején hajnalban a Korean Air New York és Szöul között közlekedő  KAL 007-es járatát, miután messze letért repülési irányvonaláról és a nemzetközi polgári légi forgalom számára tiltott légtérbe hatolva szovjet katonai bázisok felett repült át, a honi légvédelem egyik magasba emelt Szuhoj Szu-15 vadászgépe, többszöri eredménytelen kapcsolatfelvételi kísérlet után, légiharc-rakétáival lelőtte. A 269 halálos áldozatot követelő katasztrófa óriási nemzetközi felháborodást váltott ki, ám a hidegháborús korszak egyik legsúlyosabb incidense mind a mai napig számos megválaszolatlan kérdést vet fel.

George Patton tábornok unokája is a haláljáraton utazott

A Korean Air Lines 007-es járata New York és a dél-koreai főváros, Szöul között teljesített menetrend szerinti forgalmat. A HL-7442 lajstromjelű Boeing 747-230 „Jumbo Jet" 1983. augusztus 31-én keleti parti idő szerint 23 óra 50 perckor gurult ki a New York-i John F. Kennedy Nemzetközi Repülőtér 15-ös beszállókapujától. A gépparancsnok, Csung Bjung-in kapitány igen rutinos pilótának számított több mint tízezer órás repülési idejével, amelyből hatezerötszáz órát ezen a típuson teljesített.

A tragédiával érintett dél-koreai HL-7442-es lajstromszámú Boeing 747-230 Jumbo Jet Forrás: Wikimedia Commons

A személyzet többi tagja, Szon Dong-huj első tiszt, valamint Kim Ej-dong fedélzeti mérnök ugyancsak tapasztalt repülősök voltak. A Boeing New Yorkból először az alaszkai Anchorage-be repült, ahol feltankolt, és újabb utasokat, valamint postai küldeményeket vett a fedélzetére. A járat az Anchorage-i technikai megálló után helyi idő szerint hajnali három órakor emelkedett ismét a magasba.

A gépen ekkor 240 utas, és 29 fős személyzet tartózkodott.

A KAL 007-es járat végcélja a dél-koreai főváros, Szöul Gimpo Nemzetközi Repülőtere volt. A 16 országból származó utasok többsége, 105 ember - a személyzet tagjait is beleértve –, dél-koreai állampolgár volt, a második legnépesebb utascsoportot – 62 fővel - az amerikaiak adták.

A KAL 007-es járat sötétben kezdte el az óceánátrepülést Forrás: Aviation

Rajtuk kívül 28 japán, 22 tajvani, 12 hong-kongi, 8 kanadai, kettő brit, továbbá kettő ausztrál állampolgárságú személy foglalta el az óriásgép különböző osztályainak üléseit. Az utasok között akadtak prominens személyiségek is, így a járat fedélzetén repült Szöulba Lawrence McDonald kongresszusi képviselő, a híres második világháborús hős, George Patton tábornok unokája. McDonald eredetileg Caroll Hubbard képviselő, illetve Jesse Helms és Steve Symms szenátorok társaságában utazott volna a dél-koreai fővárosba. Ez utóbbi három politikus azonban az utolsó pillanatban lemondta a tervezett utat, így nagy szerencséjükre, ők nem szálltak fel a »haláljárat« fedélzetére.

Szovjet titkos rakétabázisok felé tartott az útvonaláról letért Boeing

Az alaszkai felszállás utáni órák kényelmes és eseménytelen repülésnek ígérkeztek. 1983. szeptember elsején kora hajnalban a 007-es járat útvonalán ideálisnak voltak mondhatók a repülési körülmények. Az eredeti repülési irányvonalat követve, illetve a repülési terv szerint a KAL 007-es járatnak a Szovjetunióhoz tartozó Kamcsatkát több száz kilométerre elkerülve déli irányból kellett volna belépnie a japán légtérbe.

A KAL 007-es járat hivatalos repülési irányvonalát ( szaggatott vonallal) és az ettől jelentősen eltérő tényleges repülési útvonalát feltüntető térkép, a gép lezuhanásának pontjával Forrás: Wikimedia Commons

A dél-koreai Boeing még bőven Alaszka felett repült, amikor az Anchorage-i startot követő 15-ik percben másfél fokkal letért a repülési terv szerinti irányvonaláról. Ezt az irányeltérést ezután végig tartotta, így a repülés második órájában 100, a harmadikban pedig már 200 kilométerre tért ki északi irányba az előírt irányvonalhoz képest. Az utasok ebből természetesen semmit sem vettek észre, az viszont már érdekesebb kérdés, hogy a személyzet miért nem figyelt fel erre az igen jelentős eltérésre.

Érthetetlen, hogy a KAL 007-es járat kabinszemélyzete miért nem reagált a sorozatos szovjet figyelmeztetésekre Forrás: YouTube

Ennek tudható be, hogy UTC szerint hajnali 3 óra 50 perc körül a a dél-koreai Boeing a Bering-tenger felől érkezve belépett a Kamcsatka feletti szovjet légtérbe, holott ha az eredeti repülés irányvonalat tartja, ettől jó háromszáz kilométerrel délebbre kellett volna elhaladnia.

A koreai gép szeptember elsején a hajnali órákban lépte át a szovjet légtérhatárt Forrás: Aviation

A hidegháborús években Kamcsatka és Szahalin zárt területnek számított az ottani titkos szovjet rakétabázisok miatt. Az 1980-as évek elején részben a Szovjetunió afganisztáni kalandja, részben pedig az 1980-as elnökválasztást megnyert republikánus elnök, Ronald Reagan konfrontációt sem kerülő új külpolitikai irányvonala miatt a két katonai szuperhatalom közötti viszony különösen feszültté vált.

Az 1981 januárjában hivatalba lépett új elnök, Ronald Reagan a Szovjetunió megtörését tette meg legfőbb külpolitikai céljának Forrás: Wikimedia Commons

1983. szeptember elsején Kamcsatka csendes-óceáni térségében még javában tartott a szovjeteket különösen idegesítő amerikai „Cobra Ball" fedőnevű hírszerzési-harcászati gyakorlat, melynek során az amerikai légierő csúcstechnikával felszerelt Boeing RC-135-ös felderítőgépei rendszeresen alig pár száz méterre járőröztek a szovjet légtérhatártól.

Négy hajtóműves Boeing RC-135-ös amerikai hadászati felderítőgép Forrás: USAF

Ezekben a feszült napokban a Szovjet Honi Légvédelem távol-keleti parancsnoksága ezért különösen érzékenyen reagált minden olyan berepülésre, ami Szahalin és a Kamcsatka-félsziget térségét érintette.

Utánégetőikből lángcsóvát húzva emelkedtek a magasba a szovjet elfogóvadászok

A szovjet radarok szinte azonnal befogták a kamcsatkai légtérbe belépett dél-koreai utasszállítót, amelynek elfogására a területi légvédelmi parancsnokság négy vadászgépet emelt a magasba. A négy MiG-23-as szuperszonikus vadász azonban anélkül volt kénytelen visszatérni a bázisára, hogy akár csak radar, vagy akár vizuális kontaktust sikerült volna létesíteniük a légtérsértő géppel.

Mikojan-Gurjevics MiG-23 (NATO kódneve: Flogger) variaszárnyú szuperszonikus magassági elfogóvadász a dunavarsányi haditechnikai parkban Forrás: Elter Tamás

A területi légvédelmi parancsnokság a légtérsértési incidenst rögtön jelentette a távol-keleti szovjet katonai körzet parancsnokának, Valerij Kamenszkij tábornoknak. A KAL 007-es járat óriásgépe senkitől sem zavartatva nagyjából egyórás repülés után kilépett a kamcsatkai légtérből,

és tovább folytatta az útját az Ohotszki-tenger felett.

A szovjet légtérfigyelő központban azonban ennek ellenére sem szűnt meg az idegesség, mert az azonosítatlan gép egyenesen Szahalin irányába repült, ami még Kamcsatkánál is szigorúbban védett zárt katonai területnek számított.

Egy Boeing 747 "Jumbo Jet" pilótafülkéje (a kép illusztráció) Forrás: YouTube

A szovjetek idegessége egyáltalán nem volt indokolatlan, ugyanis éppen másnapra terveztek a térségben egy, a SALT-2 szerződés rendelkezéseit sértő szupertitkos rakétakísérletet az SS-25 "Topol" ballisztikus hadászati rakétával. A szovjet parancsnokságon attól is igen paprikás volt már a hangulat, hogy nem sokkal a KAL 007-es járat felbukkanása előtt egy amerikai RC-135-ös felderítő szinte a szovjet légtérhatárt súrolva repülte végig ugyanezt a területsávot.

Szuhoj SZU-15-ös szovjet szuperszonikus elfogóvadász Forrás: Wikimedia Commons

Mivel a KAL 007-es járat nyílegyenesen tovább haladt Szahalin irányába, a területi légvédelmi parancsnokság a Szokol légibázison készültséget adó két Szuhoj Szu-15-ös vadászgépet riadóztatta az azonosítatlan gép elfogására. A parancs vétele után a Szuhojok végig dübörögtek a betonon, és utánégetőikből hosszú lángcsóvát húzva meredeken felemelkedtek, hogy néhány pillanat múlva elnyelje őket az éjszakai sötétség.

Milyen civil? Átrepült Kamcsatka felett!

A földi irányítás folyamatosan közölte a két Szuhojjal az ismeretlen gép pozícióját, így a vadászgépek viszonylag gyorsan utolérték az ekkorra már Szahalinhoz érkezett dél-koreai utasszállítót. A Szu-15-sök pilótái az erre rendszeresített nemzetközi frekvencián többször is megpróbáltak kapcsolatba lépni az azonosítatlan repülőgéppel, de a dél-koreai Boeing pilótafülkéjéből nem érkezett válasz a hívásokra.

Oszipovics őrnagy a koreai gép közvetlen közelébe repült, miután a gép nem válaszolt a rádión leadott figyelmeztetésekre Forrás: Aviation

Ekkor a légi irányítás parancsára az egyik szovjet vadászgép pilótája a sötétbe burkolózott gép mellé repült. A pilóta azt jelentette, hogy jól látszanak a repülőgép villanófényei, ami egy igen nagy négy hajtóműves gép. A Szu-15-ös fedélzetéről érkezett jelentés csak megerősítette a szovjet parancsnokságnak azt a gyanúját,

hogy a légtérsértő egy amerikai RC-135-ös felderítőgép lehet,

hiszen ez a típus is nagy méretű, továbbá négy hajtóművel és nyilazott szárnyakkal rendelkezik. A távol-keleti szovjet katonai körzet parancsnokának, Valerij Kamenszkij tábornoknak– nyilván a reá nehezedő felelősség súlya miatt is -, maradtak még azonban kétségei.

A lelőtt dél-koreai utasszállító egy korábbi archív felvételen Forrás: Hansueli Krapf/Hansueli Krapf

Ezért telefonon kapcsolatba lépett a honi légvédelem főparancsnokával, Kornyukov vezérezredessel. A két tábornok között az alábbi rövid drámai hangú párbeszéd zajlott le:
Kamenszkij: "Ki kell deríteni, lehet-e ez valami civil gép, vagy isten tudja, kicsoda."
Kornyukov: "Milyen civil? Átrepült Kamcsatka felett! Azonosítás nélkül jött be az óceán felől. Kiadom a tűzparancsot, ha ismét átlépi az államhatárt!"

Ha nincsen kivilágítva, akkor nem lehet utasszállító gép

Az elsötétítve repülő nagy gépet megközelítő Szuhoj pilótájában, Solkov századosban szintén felvetődött, hogy vajon nem lehet-e utasszállító az ismeretlen gép, de ennek lehetőségét Kornyukov vezérezredes határozottan elvetette. A szovjet tábornok ugyanis roppant gyanúsnak találta, hogy ha amennyiben egy utasszállítóról lenne szó, akkor miért nem hajlandó válaszolni, és azonosítani magát.

Érthetetlen, hogy miért nem válaszolt a KAL 007-es járat személyzete a szovjet vadászgépek felszólításaira Forrás: Aviation

Ez a KAL 007-es járat tragédiájának valóban az egyik igen érdekes és megmagyarázatlan kérdése. A repülési adatrögzítők hangszalagja szerint ugyanis ebben a kritikus időszakban Csung Bjung-in kapitány éppen a tokiói távolkörzeti légi irányítással kommunikált,

ezért kizárható, hogy a hallgatás oka a fedélzeti rádió meghibásodása lett volna.

Amikor a KAL 007-es járat átlépte a szahalini légteret, a szovjet parancsnokságokon tetőfokára hágott izgalom, amit a különböző parancsnokságok közötti lázas telefonálgatás is jól illusztrál.

Oszipovics őrnagy két légiharc-rakétát lőtt ki a dél-koreai utasszállítóra Forrás: Aviation

Kornyukov tábornok ezekben a feszült pillanatokban adott parancsot a légtérsértő gép lelövésére.

A honi légvédelem főparancsnokának utasítása telefonon érkezett be a távol-keleti katonai körzet légvédelmi harcirányítási központjába:
Tyitovnyin: "Majsztrenko ezredes elvtárs, itt Tyitovnyin."
Majsztrenko ezredes (operatív ügyeleti tiszt, harcirányítási központ): "Igen".
Tyitovnyin: "A parancsnok azt parancsolta, hogy meg kell semmisíteni a célt , ha megsértette az államhatárt."
Majsztrenko:"...Lehet, hogy utasszállító. Minden megfelelő lépést meg kell tenni az azonosításra."
Tyitovnyin: "Azonosítás folyamatban van, de a pilóta nem lát. Sötét van. Még most is sötét van."
Majsztrenko: "Jól van, rendben. A feladat megfelelő. Ha nincsen kivilágítva, akkor nem lehet utasszállító gép" – játszódott le a főparancsnokság és a harcirányító központ közötti drámai beszélgetés, ami a dél-koreai Boeing sorsát is megpecsételte.

Két légiharc rakétát indított a vadászgép a néma utasszállítóra

Miután minden kapcsolatfelvételi kísérlet kudarccal végződött, a 805-ös hívójelű Szuhoj pilótája, Oszipovics őrnagy határozott parancsot kapott a harcirányító központtól az azonosítatlan gép lelövésére. Oszipovics őrnagy nyugtázta az utasítást, majd valamivel több mint fél perccel még azt megelőzően, hogy a KAL 007-es járat elhagyta volna a szovjet légteret, két R-98-as levegő-levegő légiharc-rakétát lőtt ki a dél-koreai Boeingre.

A találatot kapott Boeing még tíz percet repült Forrás: Aviation

Az ismertté vált rádióforgalmazási adatok szerint a rakétatalálat után a dél-koreai gép még mintegy tíz percig repült, majd folyamatosan veszítve a magasságából a Japán-tenger sötét víztömegébe csapódott.

A gép fedélzetén tartózkodó 269 főből senki sem élte túl a katasztrófát.

A KAL 007-es járat tragédiája óriási nemzetközi felháborodást váltott ki. Ronald Reagan amerikai elnök az utasszállító gép „barbár lelövését" újabb bizonyítéknak tekintette arra, hogy a Szovjetunió a „gonosz birodalma" .

Koreai szakértők a KAL 007 járat tengerből kiemelt roncsdarabjaival Forrás: AFP

A szovjet haditengerészet kutató-mentő egységei szeptember 15-én találták meg a lelőtt gép roncsait a Japán-tenger mélyén. A repülési adatrögzítőket és számos roncsdarabot a felszínre emeltek, az adatrögzítők hangfelvételét pedig államtitoknak minősítették. Csak a Szovjetunió összeomlása után, 1993-ban adta át Borisz Jelcin orosz elnök a KAL 007-es járat „fekete dobozait", vagyis a lelőtt Boeing repülési adatrögzítőit a dél-koreai kormány képviselőinek, már az új idők szellemében.

Ezekre a kérdésekre máig nincs elfogadható magyarázat

A KAL 007-es járat katasztrófája még négy évtized távlatából is felvet számos megválaszolatlan kérdést. A jelenleg hivatalos álláspont szerint a dél-koreai Boeing szovjet légtérbe tévedését a gép tehetetlenségi navigációs rendszere, az úgynevezett INS okozhatta, mivel ennek kalibrálását szabálytalanul végezhette el a személyzet.

Síró hozzátartozók a szöuli reptéren Forrás: AFP

A tehetetlenségi navigációs rendszert még a gurulás megkezdése előtt, álló helyzetben kell felpörgetni. A hivatalos verzió feltételezése szerint a pilóták ezt elmulasztották, és csak akkor kezdték el az INS kalibrálását, amikor a gép már gurult. Ezért a hosszú repülési idő alatt a gép sebességéhez hozzáadódott a gurulás sebessége is, eltérést okozva a beprogramozott irányszögben. Még ha ezt el is fogadjuk,

arra már sokkal nehezebb magyarázatot találni,

hogy a szovjet légtérben való jó egy órás repülés alatt – annak ellenére, hogy a KAL 007-es járat fedélzeti rádiója bizonyíthatóan kifogástalanul működött –, a személyzet miért nem reagált a szovjet vadászgépek azonosítást kérő felszólításaira, amit az erre rendszeresített nemzetközi frekvencián adtak le.

Nyikolaj Ogarkov tábornok bejelenti, hogy szovjet vadászgép lőtte le a KAL 007-es járatának utasszállítóját Forrás: Ria/Novosti

Ugyancsak megválaszolatlan kérdés, hogy miért nem tudta megállapítani a szovjet katonai légi irányítás a civil gép azonosságát. Ha ugyanis a Boeing pilótafülkéjében a transzponder be volt kapcsolva (a transzponder felszállás előtti bekapcsolása kötelező), akkor a készülék automatikusan sugárzott jeleiből ezt azonnal meg kellett volna tudni állapítaniuk.

Borisz Jelcin orosz elnök átadja a koreai kormány képviselőinek a KAL 007 járat fekete dobozait Forrás: AFP/ Cho Youn-Kong

(A transzponder a repülésben használt radar-válaszjeladó megnevezése. Amikor a a radar sugárnyalábja eléri a repülőgépet, a transzponder antennája ezt érzékeli és automatikus válaszjelet generál. A gép azonosságát a visszasugárzott négyszámjegyű kódból azonnal meg lehet állapítani. Ez a folyamat mindaddig megismétlődik, amíg a transzponder bekapcsolt állapotban van, a szerk. megjegyzése. )

Más a helyzet, ha a transzponder nem működött, de akkor az a kérdés, hogy vajon miért nem?

Ha és amennyiben a személyzet kikapcsolta, akkor nagyon súlyos mulasztást követett el, és erre szintén nincsen elfogadható magyarázat.

Nem véletlen, hogy a KAL 007-es járat katasztrófájával összefüggésben több összeesküvés-elmélet is született az elmúlt évtizedekben. Ezek közül az a konteó a legelterjedtebb, mely szerint a dél-koreai utasszállító titkos kémfeladatot hajthatott végre abban bízva, hogy egy civil utasszállító gépet még a szovjetek sem mernek lelőni.

Genagyij Oszipovics őrnagy, a KAL 007-es járatot lelövő Szu-15 vadászgép pilótája, 1996-ban Forrás: James Hill

Mint tudjuk, akármi is volt az oka a dél-koreai utasszállító tiltott légtérbe repülésének, a szovjet légvédelem lelőtte a gépet. A KAL 007-es járatból alig maradtak roncsdarabok, és csak nagyon kevés emberi maradványt találtak meg a mentőegységek. Ezért igen valószínű, hogy a hidegháborús korszak egyik legnagyobb port felvert incidensének titkait mindörökre elnyelte a Japán-tenger.