Újabb lépést tettünk az élővilág tömeges kihalása felé

Állszíjas pingvin

Egy új tanulmány megerősítette, hogy a dinoszauruszokra lecsapó üstököshöz hasonlóan – lassabban, de ugyanolyan halálosan – „tör le egész ágakat" az emberi tevékenység az élet fájáról, ami egyes fajok tömeges kipusztulásához vezethet.

Szemtanúi lehettünk tengeri madarak tömeges pusztulásának

A PNAS tudományos szaklapban publikált tanulmányban az ökológusok arra figyelmeztetnek, hogy mindez globálisan megváltoztatja az evolúció pályáját, és tönkreteszi azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik az emberi életet.

Ez visszafordíthatatlan veszélyt jelent a civilizáció fennmaradására és a Homo sapiens számára a jövőbeli környezetek élhetőségére nézve

– mutattak rá a szakemberek a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Az elmúlt hónapokban láthatóvá vált a pusztító, hatodik tömeges kihalás.

Az életfa megcsonkításának egyszerű sematikus ábrázolása az általános kihalás és kihalási kockázatok miatt Forrás/illusztráció: PNAS/Marco Antonio Pineda

Szemtanúi lehettünk tengeri madarak tömeges pusztulásának, a partokat haltetemek tömkelegei borították el, és a hőség okozta algavirágzás megmérgezte az oroszlánfókákat.

Tavaly egész pingvinpopulációk nem tudtak szaporodni, és a kutatók évek óta vizsgálják a rovarok riasztó csökkenését.

Gerardo Ceballos, a Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem ökológusa és Paul Ehrlich, a Stanford Egyetem természetvédelmi biológusa most értékelte a fajok kihalását 1500 óta, és összehasonlította az elmúlt 500 millió év kihalásait. Azt találták, hogy

az elmúlt 500 év alatt 73 gerinces állatnemzetséget kergettünk a kihalásba.

Ahogy arra emlékeztettek, a nemzetség a fajok feletti taxonómiai besorolás, amely a legszorosabb rokonságú organizmusokat csoportosítja, hasonlóan a testvérekhez, egy családfán. Ez az arány 35-ször nagyobb, mint a korábbi nemzetségszintű kihalásoké.

Mindenkit érint a teljes ökológiai funkciók elvesztése

Emberi tevékenység nélkül körülbelül 18 ezer évbe telt volna, amíg ugyanennyi nemzetség kihalt volna. Más tanulmányok hasonlóan magas kihalási arányt találtak a növények, gombák és gerinctelenek esetében is.

A hatodik tömeges kihalás az élet fájának gyors csonkítását okozza, ahol egész ágak, tehát fajok, nemzetségek, családok és az általuk betöltött funkciók veszhetnek el

– magyarázták a szakemberek. – A bioszféra, amelyben élünk, rendkívüli módon összefügg egymással, így az egymással összekapcsolt élővilág hálózatában bizonyos funkciókat betöltő fajcsoportok elvesztése súlyos, lépcsőzetes következményekkel járhat.

Századonkénti általános kihalások száma a gerincesek különböző osztályaiban. A hüllők és a kétéltűek alacsony száma, amelyek alábecsülik a kihalási mintázat nagyságát, valószínűleg a korábbi évszázadok információhiányának az eredménye, ahol nagyon kevés fajt írtak le. A szaggatott vonal a háttér kihalási arányát jelzi Forrás: PNAS

Hozzátették: mi és az összes többi faj együtt fejlődtünk, és egy stabil életfán belül boldogulunk, így a fajcsoportok által betöltött, teljes ökológiai funkciók elvesztése közvetlenül minket is érint.

A szúnyogokat pusztító békák elvesztése például a maláriafertőzések növekedésével párhuzamosan következett be Közép-Amerikában.

Ceballos és Ehrlich számításai szerint a nemzetségek elvesztésének üteme ráadásul tovább fog növekedni. Ha a jelenlegi tevékenységet folytatjuk, akkor 2100-ra az összes jelenleg veszélyeztetett nemzetség eltűnik a Föld színéről. Így az 1800 óta eltelt 300 éves veszteségnek 106 000 év kellett volna a „kihalás normál háttérszintjén".

Tudatában vagyunk a tetteinknek

A legveszélyeztetettebb fajok általában a legkülönlegesebb, mégis leginkább figyelmen kívül hagyott állatok a bolygón. Velük együtt több millió évnyi evolúciós történelmet veszíthetünk el, amely soha nem ismétlődhet meg, de elveszítjük az általuk ellátott kritikus funkciókat is, amelyek segítettek abban, hogy a környező biológiai ciklusok jól olajozott gépezetként működjenek.

Az evolúciónak évmilliókra volt szüksége ahhoz, hogy funkcionális pótlásokat hozzon létre a kihalt szervezetek számára

– jegyezte meg Ceballos és Ehrlich. – Az éghajlatváltozás önmagában is masszív destabilizációt okoz ezekben a rendszerekben, szétszórva az ökoszisztéma-szolgáltatások kritikus időzítését, mint például a beporzás, csökkentve a fajok típusait, és lehetővé téve, hogy új fajok könnyebben elterjedjenek.

Állszíjas pingvin Forrás: robertharding/Laura Grier/Laura Grier

A hatodik tömeges kihalás jóval nagyobb, mint pusztán az éghajlatváltozás okozta hatalmas katasztrófa. A műanyagtól kezdve a növényvédő szereken át az élőhelyek elvesztéséig és az orvvadászatig nem engedjük, hogy a körülöttünk lévő élet megpihenjen.

A tudósok szerint azonnali, példátlan mértékű politikai, gazdasági és társadalmi erőfeszítések szükségesek ahhoz, ha meg akarjuk akadályozni ezeket a kihalásokat és társadalmi hatásaikat.

Ahogy fogalmaztak: „a dinoszauruszokat kipusztító üstökössel ellentétben mi tudatában vagyunk tetteinknek, és képesek vagyunk irányt változtatni." Így az elkövetkező két évtizedben bekövetkező események nagy valószínűséggel meghatározzák a biológiai sokféleség és a H. sapiens jövőjét.