Egy szirti sas lábujjcsontjából alakították ki ezt a tűt

Egy szirti sas falanxából (lábujjcsontjából) készült tűt tártak fel

A cotswoldi régészek egy szirti sas falanxából (lábujjcsontjából) készült tűt tártak fel az angliai Oxfordshire-ben található bronzkori temetkezés ásatásai során. A felfedezés az A40-es út Science Transit Park & Ride Eynshamban lévő területén végzett ásatások során történt, amelyeket az Oxfordshire megyei tanács megbízásából a Balfour Beatty szervezet végzett.

A csapat egy kora bronzkori hamvasztásos temetkezést tárt fel, ahol egy sekély gödörben fedezte fel egy gyermek sírját, mellette egy megmunkált állati csontdarabbal.

Sharon Clough (CA Osteoarchaeologist) és Matty Holmes (Consultant Zooarchaeologist) közelebbi vizsgálata során kiderült, hogy a csont valójában egy szirti sas lábujjcsontjából (phalanx) formázott tű, amely

ezidáig az egyetlen példát jelenti, amelyet a bronzkorból származó temetkezési kontextusban találtak Angliában.

Angliában a szirti sasok gyakori ragadozónak számítottak egészen addig, míg a populáció hanyatlásnak nem indult a 18. században, amikor a juhtenyésztők illegális vadászatba kezdtek, illetve a 19. században, amikor és a vadőrök indítottak vadászatot ellenük. A szirti sasok 1850-re kihaltak Angliában és Walesben, Írországban pedig 1912-re.

Egy szirti sas falanxából (lábujjcsontjából) készült tűt tártak fel Forrás: Cotswold Archaeology

Csak a közelmúltban telepítették őket újra vissza, és a számuk ma már 400-500 költőpárra tehető.

A tű egyik végén található lyuk arra utal, hogy az eszközt egyfajta szálas zsinórral viselték, és valószínűleg egyfajta rituális áldozati hagyományként került az elhunyt mellé.

A sas csontjának kiválasztása jelentősnek számít és lehetséges, hogy egy ilyen tárgyat talizmánnak tekintettek

– mondták a kutatók a HeritageDaily online tudományos portálnak. –Az is lehet, hogy túlvilági hiedelmekhez kapcsolódott, ami további kérdéseket vet fel a gyermek temetkezésével kapcsolatban.

Az ásatások bizonyítékokat tártak fel a középső vaskorból származó körházakra, utólag épített építményekre és valószínűsíthető állattartásra is. Előbbieket gyűrűs árkok határolják, amelyek egy központi épületet körülvevő vízelvezető funkciókat jelentenek, míg két ilyen körház belsejében több gödröt és oszlopgödröt is felfedeztek, amelyekben szerkezeti elemek, például a tető tartóoszlopai lehettek.