A szomjas paradicsomok ultrahangokat bocsátanak ki - és lehet, más növények hallgatják

dohány
A dohány palánták hangokat adnak ki, olyan frekvencián, ami az emberi hallás tartományán kívül esik.
Vágólapra másolva!
A növények csendes, tőlünk eltérő organizmusoknak tűnhetnek, de egy friss kutatás azt találta, hogy magas kattanó hangokat adnak ki, amikor küzdenek, hogy vizet találjanak. Elvileg a szomszédos növények megérthetik és reagálhatnak ezekre a zajokra. A kutatók a The Conversation magazinban publikálták felfedezésüket.
Vágólapra másolva!

Izraelben tudósok dohány és paradicsom palántáktól származó hangrezgéseket rögzítettek egy üvegházban. Ez gyakrabban történt, amikor a növények nem lettek meglocsolva, vagy néha, amikor nagy mennyiségű vizet vesztettek leveleikből.

A hangok körülbelül olyan hangosak voltak, mint egy csendes beszélgetés, de főleg 40.000 és 60.000 Hertz köztiek, ami túl magas az emberi hallás számára, mely csak körülbelül 20.000 Hertzig képes érzékelni.

A kutyák és macskák azonban hallják, a kutyák 45.000 Hertz magasságig, a macskák 64.000 Hertzig hallanak.

Nem arról lehet szó, hogy a növények hangüzeneteket küldenek egymásnak a vízhiányról, hanem hogy a hangok a növények szárában egy egyszerű fizikai folyamatban képződő buborékok miatt van.

A növények párolgással vizet vesztenek a leveleikből az a fotoszintézis során. A növények a vizet nem aktívan emelik fel a leveleikhez, hanem okos módon kihasználják azt a módot, ahogy a vízmolekulák egymáshoz tapadnak. A víz folyamatos vízoszloppal megtöltött keskeny csöveken szállítódik fel a gyökerekből. Ahogy az egy vízmolekula párolog, felhúzza az utána következő molekulát, ami felhúzza a következőt, mint amikor szívószállal szívunk innivatót. A nap közepén amikor a levelekből való párolgás a legnagyobb, vagy a növény nem tud könnyen vizet szerezni a gyökereiből, mert túl száraz a termőföld, a vízoszlop megszakad. Ez buborékot képez a csőben. Ezek a pontos körülmények, melyek közt az ultrahangrezgések történnek, tehát ez tűnik a legjobb magyarázatnak. A vízoszlopok megszakadása által okozott kattanásokat gyakran rögzítették, és időnként megmérték, hogy a növényekre milyen rossz hatással van a szárazság.

A legtöbb korábbi vizsgálat azonban a növény felszínéhez rögzített mikrofonokat használt.

Az izraeli dolgozatban a hangokat elfogó mikrofonok a növénytől bizonyos távolságra voltak. Ez volt az első tanulmány, ami megmutatta, hogy a kattanások 5 méterről hallhatók.

Ez azt jelenti, hogy még ha nem is szándékos, a kattanások más növények és állatok számára hasznos információt hordozhatnak. Más növények reagálhatnak úgy, hogy csökkentik a vízhasználatukat. Például leállítják a fotoszintézist. A közelben lévő rovarok felismerhetik, hogy a kattanó növények sérülékenyek a támadásra.

A dohány palánták hangokat adnak ki, olyan frekvencián, ami az emberi hallás tartományán kívül esik. Forrás: https://theconversation.com/thirsty-tomatoes-emit-ultrasonic-sounds-and-other-plants-may-be-listening-204637

Egy más világ

Néhány ember az gondolhatja, hogy a növények passzívak, de minden organizmus bármilyen számukra elérhető információ forrást használnak, hogy alkalmazkodjanak a környezetükhöz. Sok példa van arra, hogy a növények megosztanak információt más növényekkel és állatokkal. Korábbi, a növény nyelvről szóló tanulmányok főleg a szagokkal való kommunikációra fókuszáltak.

Ismerünk olyan növényeket, amelyek szaggal csalogatják oda a rovarokat, hogy beporozzák őket. A poszméh még a különböző virágos szagmintázatokat is képes megkülönböztetni. Sok növény felszabadít levegőben terjedő vegyszereket is, ami figyelmezteti szomszédaikat, hogy betegség, vagy rovarok támadták meg. A növények válaszként aktiválhatják védelmüket, például toxinokat és kellemetlen ízű kemikáliákat szabadítanak fel. Még arra is vannak példák, hogy a növények kémiai üzenetekkel összehívnak parazita darazsakat, amik petéiket hernyókba rakják, vagy ragadozókat, amik megeszik a növényt ellepő takácsatkákat.

De egyre több bizonyíték mutatja azt is, hogy a növények képesek reagálni és reagálnak is a hangra. Egyes virágokban a pollen csak a méh zümmögés által okozott rezgésekre szabadul fel, ami jó a beporzóknak.

Azt találták, hogy az emberi hallás tartományon belüli hangfrekvenciák lelassítják a paradicsom gyümölcs érését, és felgyorsítja a mungóbab palánták csírázását és növekedését. Egy tanulmány azt találta, hogy a borsó gyökerek megtalálják az útjukat egy egyszerű labirintuson keresztül a folyóvíz hangjának követésével. És a fehér zaj segített a lúdfűnek (Arabidopsis) túlélni víz nélkül.

Nem nehéz elképzelni, hogy szomszéd organizmus állapotáról való információgyűjtés hogy fejlődhetett egy kommunikációs rendszerbe. Például, valószínűnek tűnik, hogy a szagjelek, amik segítenek a növények csoportjainak koordinálni védelmüket úgy kezdődhetett, mint egy gyors módja annak, hogy egy nagy növény ág megmondja egy másiknak, hogy támadás érte, mert a levegőben való jelküldés volt a legrövidebb út.

Lehetséges, hogy a növénycsoportok előnyre tehetttek szert azzal, hogy fülelték a szomszédjaik által felszabadított vegyszereket, amiből fokozatosan kialakult egy információ csere. Talán hasonló módon, hallgatva ezeket a vízstressz hangokat segíthet más növényeknek, hogy alkalmazkodjanak környezetükhöz.

(Forrás: The Conversation: https://theconversation.com/)