A házaspár, akit az atomtitok miatt végeztek ki

Ethel és Julius Rosenberg, a hidegháború leghíresebb kémperének vádlottjai, akiket az amerikai atommonopólium elárulásával vádoltak

Hetven éve, 1953. június 19-én végezték ki a New York közelében fekvő Sing Sing börtönben Ethel és Julius Rosenberget, akiket azzal vádoltak, hogy elárulták az amerikai atomtitkot a Szovjetuniónak.

A Manhattan-terv több résztvevője szivárogtatott ki információkat

Az amerikai hadsereg egyik hírközléssel foglalkozó laboratóriumában villamosmérnökként dolgozó, zsidó származású Julius Rosenberg és a színésznői ambíciókat dédelgető, de végül egy hajózási társaságnál titkárnőként elhelyezkedő Ethel Greenglass az ezerkilencszázharmincas években, a New York-i Kommunista Liga tagjaiként ismerkedtek meg, és 1939-ben kötöttek házasságot.

Julius Rosenberg a történelmi források szerint vélhetőleg 1942 körül lett szovjet ügynök, ettől kezdve több száz szigorúan bizalmas, katonai fejlesztésekkel kapcsolatos dokumentummal látta el kapcsolatát, sőt ő maga is több, a kommunista eszmékkel szimpatizáló munkatársát szervezte be a későbbiekben.

Robert Oppenheimer (a képen középen civil ruhában és kalapban) a Manhattan terv katonai parancsnoka, Leslie Groves dandártábornok társaságában az első sikeresen felrobbantott amerikai kísérleti atombomba, a Trinity keltette kráterben Forrás: Wikimedia Commons

Julius Rosenberg azonban akkor lett igazán értékes a szovjet hírszerzés számára, amikor megtudta, hogy sógora, David Greenglass a szigorúan titkos Manhattan-tervben – azaz többek között az atombomba kifejlesztésén – dolgozik. Rosenberg beszervezte Greenglass-t, akin keresztül a Manhattan-terv – amely a második világháborúban az atomfegyver kifejlesztésére szolgáló közös vállalkozás, melyben részt vett az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Kanada – több résztvevője szivárogtatott ki információkat: egy részük ezt meggyőződéses kommunistaként tette, mások pedig lelkiismereti okokból, mert úgy érezték, az Egyesült Államoknak nincs joga az atommonopóliumhoz.

A Szovjetunió és az Egyesült Államok a második világháború idején szövetséges volt ugyan, de gyanakvással figyelték egymást, az amerikaiak nem kívánták megosztani az atomtitkot Sztálinnal, akiben a háborús győzelem utáni potenciális ellenfelet láttak.

A szovjetek persze hatékony kémhálózatuk révén tudtak a projektről és több forrásból is lényegi információkhoz jutottak. Julius Rosenberg mellett két éven át a német-brit Klaus Fuchs és tőle függetlenül Theodore Alvin Hall is szállított nekik képleteket és tervrajzokat.

Senkire nézve nem tettek terhelő tanúvallomást

Mivel az atomtitkot igen szigorúan őrizték, az amerikai vezetést sokkolta, amikor 1949-ben a Szovjetunió bejelentette, hogy rendelkezik atomfegyverrel és végre is hajtott egy kísérleti atomrobbantást. Washingtonban úgy vélték, mindez csak árulás eredménye lehet és hajtóvadászat indult az atomkémek után.

A CIA öt hónap múlva, 1950 elején letartóztatta Fuchsot, majd annak futárát, Harry Goldot. Gold vallomásában leleplezte másik forrását, Greenglasst, rajta keresztül jutottak el a Rosenberg házaspárig.

A férfit 1950 júniusában, feleségét két hónappal később vették őrizetbe, hatalmas felhajtással övezett perük 1951 márciusában kezdődött. A 11 vádpont között szerepelt a nemzetbiztonság szempontjából fontos információk kiadása külső hatalomnak, tízmillió ember életének veszélyeztetése (mármint ha a szovjetek bevetik az atomfegyvert) és az 1950 óta zajló koreai háború kirobbantásában való bűnrészesség is.

Julius Rosenberg (jobbra), 34 éves villamosmérnök és felesége, Ethel (balra), 35 éves, 1951. március 26-án érkezik a New York-i szövetségi bíróságra, ahol Morton Sobell, 33 éves radarszakértővel együtt atomkémkedés vádjával bíróság elé állnak. Balról a második Sarah Goldstein, a Szövetségi Női Fogház matrónája, jobbról a második Harry McCabe amerikai rendőrbíró-helyettes. A bal oldali háttérben lévő férfi nem azonosítható. Forrás: AP/John Lent

Rosenbergék végig tagadtak, senkire nézve nem tettek terhelő tanúvallomást, s mint kiderült, az Ethel által gépelt jegyzetek - szakértők szerint - kevéssé vitték közelebb a szovjeteket az atomfegyverhez.

(Az asszonyt valószínűleg csak azért helyezték vád alá, hogy nyomást gyakoroljanak férjére, de a számítás nem vált be.) A házaspár helyzete mégis reménytelen volt, mert Greenglass vádalku - 15 évnyi fogház - fejében részletes beismerő vallomást tett, rájuk vallott számos Los Alamos-i szivárogtató és egy elfogott szovjet kém is. A per bizonyítékai és az eljárás menete a jogszerűség kereteit feszegették, de a felkorbácsolt érzelmi légkörben ezzel senki sem törődött sokat. Az ítélet nem lehetett kétséges, Julius és Ethel Rosenberget 1951. április 5-én halálra ítélték.

Az ügyet a mai napig nem sikerült tisztázni

A döntés világszerte, de az Egyesült Államokban is tiltakozást váltott ki. A Szovjetunió antiszemita és kommunistaellenes tettként bélyegezte meg az ítéletet,

Rosenbergék védelmében felszólalt többek között a fizikus Albert Einstein, XII. Piusz pápa, a festő Pablo Picasso és Diego Rivera, a rendező Fritz Lang és a francia író Jean-Paul Sartre, aki jogi lincselésnek minősítette a pert.

Civilek kegyelmet követelő aláírásgyűjtést indítottak, az egyik legnagyobb amerikai szakszervezet csaknem ezer telephelyén a fekete munkások egy napra felfüggesztették a munkát. Ám Eisenhower elnök hajthatatlannak bizonyult, a Rosenberg házaspár 1953. június 19-én a Sing Sing börtönben villamosszékbe került, a hidegháború alatt Amerikában csak őket végezték ki kémkedésért.

Ethel és Julius Rosenberg, a hidegháború leghíresebb kémperének vádlottjai, akiket az amerikai atommonopólium elárulásával vádoltak Forrás: New York World-Telegram and the Sun

Az ügyben a mai napig nem sikerült sem a vád, sem a védelem igazát tisztázni.

Ethel öccse, az 1960-ban kiszabadult David Greenglass könyvében elismerte, hogy ő volt az egyik kém, aki a szovjetek részére információkat adott az amerikai atomkutatásokról és a robbanószerkezet kifejlesztéséről. A házaspár két fia több könyvben is azt állította: anyjuk nem vett részt a kémkedésben és bíróság elé sem lehetett volna állítani, az apjuk által szállított információknak kevés valódi értéke volt a szovjetek számára, és egyik Rosenberg sem szolgált rá a halálbüntetésre.

A vasfüggöny mindkét oldalán hatalmas vihart kavaró ügy ihlette E.L. Doctorow Daniel könyve című regényét, amelyet Sidney Lumet vitt filmre.

A házaspár kivégzése feltűnik Sylvia Plath egyetlen regényében, Az üvegbúrában, továbbá a Tony Kushner által írt Angyalok Amerikában című nagysikerű darabban is felbukkan Ethel Rosenberg szelleme.

(MTVA Sajtóarchívum)