A felfedező, aki első európaiként jutott el Indiába a tengeren

Vasco da Gama megérkezése 1498-ban az indiai Calicut város (ma Kozsíkóde) kikötőjébe

Ötszázhuszonöt éve, 1498. május 20-án érte el India nyugati partját a portugál Vasco da Gama, aki első európaiként jutott el Indiába a tengeren, Afrikát megkerülve.

A Szent Jakab Lovagrend parancsnokának nevezték ki

Vasco da Gama 1469. körül született az Atlanti-óceán partján fekvő Sines városában, nemesi családban. Életének korai szakaszáról keveset tudunk, feltehetőleg Évorában matematikát és navigációt tanult.

Az első hiteles bizonyíték 1480-ból való, amikor belépett a Szent Jakab Lovagrendbe - ez feltétele volt annak, hogy később a rendi birtokok igazgatásából bevételekhez jusson.

1492-ben II. János király megparancsolta neki, hogy támadjon meg francia kereskedőhajókat a portugál partoknál, válaszul a francia kalóztámadásokra. A feladatot gyorsan és hatékonyan végezte el, szolgálataiért a Szent Jakab Lovagrend parancsnokának nevezték ki. A vele egyidős I. Mánuel király, aki tudatosan készült a hódításokra, 1495-ös trónra lépése után Vasco da Gamát egy olyan expedíció vezetésével bízta meg, amely a velencei, oszmán, arab és perzsa uralom alatt álló útvonalat elkerülve vezet el Indiába.

Bartolomeu Dias 1488-ban felfedezte a Jóreménység fokát, amellyel megnyitotta a portugálok számára a kereskedelmi utat Indiába Forrás: Castle F. Benda/Wikimania

A portugál tengeri hatalmat Tengerész Henrik herceg, I. János király harmadik fia alapozta meg, aki létrehozta az első hajós iskolát.

Az ezen képzett portugál hajósok jutottak el az afrikai partok mentén a Guineai öbölbe, majd felfedezték Kongót, Angolát, 1487-ben pedig Bartolomeu Diaz megkerülte a Jóreménység fokát. Vasco da Gama akkor még hiányos tengeri ismereteit tapasztalt hajósok segítségével pótolta, útja első felén vele tartott Bartolomeu Diaz, aki közreműködött az expedíció előkészítésében, a hajók építésében is. A 150-170 fős legénység négy karavellával (viszonylag kicsiny, de kiváló manőverező képességű vitorlás) indult útnak, Vasco da Gama a zászlóshajó, a 27 méter hosszú és 178 tonnás Szent Gábriel, míg testvére, Paolo a Szent Rafael kapitánya volt.

A város hindu uralkodója szívélyesen fogadta őket

A flotta 1497. július 8-án futott ki a lisszaboni kikötőből és egy hét múlva hagyta el a Kanári-szigeteket. A partoktól távoli atlanti szeleket kihasználva augusztusra elérték a Zöld-foki-szigeteket, majd a mai Sierra Leonét.

Innen – a korban rendkívül merész módon – a nyílt óceánon hajózva jutottak el Dél-Afrikáig, ahol az ellátó hajót hátra hagyták, a Jóreménység-fokának megkerülése után díszes kőoszlopra keresztet, padraót állítottak.

Vasco da Gama 1497-es indulása Indiába Forrás: Wikimedia Commons/Roque Gameiro/Biblioteca Nacional de Portugal:

Immár az Indiai-óceánon vitorlázva 1498. tavaszán kötöttek ki Mozambikban, később a kenyai Mombasában arab kereskedők próbálták őket feltartóztatni. A közeli Malindi ura viszont még kalauzt is adott melléjük, s egy hónap múlva, 1498. május 20-án elérték a délnyugat-indiai Kálikut (ma Kozsíkóde) városát.

A város hindu uralkodója, a zamorin szívélyesen fogadta őket, de a rivális arab kereskedők intrikái miatt kereskedelmi megállapodást nem tudtak kialkudni.

1498. augusztus 29-én így is egzotikus fűszerekkel tele pakolva indultak haza, nem törődve a helyiek figyelmeztetéseivel, s végül a passzátszelek miatt három hónapig tartott, amíg Malindiba visszavergődtek. Addigra a legénység fele meghalt, a többiek skorbutot kaptak, da Gama ezért a három hajó közül az egyiket felgyújttatta. A maradék két hajó a Zöldfoki-szigeteknél elvált, mert da Gama fivére megbetegedett, és a felfedező vele maradt. Az első vitorlás Nicolao Coelho vezetésével 1499. július 10-én ért Lisszabonba.

A második hajó nyár végén futott be, ám maga da Gama csak szeptemberben, testvérének eltemetése után érkezett meg.

Jóllehet kereskedelmi egyezményt nem sikerült kötnie, bizonyossá vált, hogy megtalálta az utat Indiába, ezért diadalmas fogadtatásban részesült. A király tengernaggyá, szülővárosa helytartójává nevezte ki (ezt a tisztséget később a Szent Jakab Lovagrenddel támadt vitája miatt elvesztette), lovagi címet (dom), évjáradékot és birtokokat kapott.

Kereskedelmi szerződést kötött egy kisebb várossal

A következő indiai expedíciót a Brazíliát felfedező Pedro Álvares Cabral vezette, aki harcba keveredett a zamorinnal és az arab kereskedőkkel. A bosszúhadjárattal és Kálikut meghódításával megbízott da Gama 1502-ben 21 erősen felfegyverzett háromárbocossal indult második útjára.

A kelet-afrikai partokon támaszpontokat állított fel, majd - miután a zamorin nem volt hajlandó kiűzni az arabokat – ágyútűz alá vette a várost, az indiai flottát szétverte, de Kálikut nem fogadta el a portugál fennhatóságot.

Vasco da Gama megérkezése 1498-ban az indiai Calicut város (ma Kozsíkóde) kikötőjébe Forrás: Wikimedia Commons/Roque Gameiro/Biblioteca Nacional de Portugal

Da Gama kereskedelmi szerződést kötött egy kisebb várossal, Kannúrral, ahol telepet is létesített, de lényegében dolgavégezetlenül indult vissza 1503 elején.

Otthon ezúttal látványos mellőzésben volt része, I. Mánuel 1505-ben nem őt, hanem Francisco de Almeidát nevezte ki India első alkirályának.

A következő két évtizedet csendes visszavonultságban töltötte, a királyi kegy csak 1519-ben mosolygott rá ismét, talán mert Mánuel attól tartott, hogy Magellán példáját követve ő is spanyol szolgálatba áll. Da Gama hercegi címet kapott (korábban ezt a titulust csak királyi vérből származók viselhették), kiváltságait megerősítették utódai számára is.

A portugál királyok nyughelyén temették el

Az 1521-ben trónra lépett új király, III. János egyik fő tanácsadójának da Gamát kérte fel, majd a korrupt és hozzá nem értő Duarte de Menezes helyett indiai alkirállyá nevezte ki.

Harmadik indiai útjára 1524. április 5-én indult, hogy megerősítse a gyarmati közigazgatást és kiterjessze a portugál befolyást.

Vasco da Gama portugál tengerész, felfedező Forrás: Wikimedia Commons

Tehetségtelen elődjét elcsapta és letartóztatta, új tisztviselőket nevezett ki, de nem sokkal később, 1524. december 24-én – vélhetőleg a kimerültség és a malária miatt – Kocsínban meghalt. Földi maradványait 1539-ben hazahozták és Vidigueirában, a családi kápolnában őrizték, majd 1880-ban a belémi Szent Jeromos kolostorban, a portugál királyok nyughelyén temették el.

Vasco da Gama útja ihlette a portugál nemzeti eposzt, Camoes A lusiadák című hőskölteményét, jelképes sírja van a lisszaboni Panteonban, róla nevezték el a portugál fővárosban Európa második leghosszabb hídját.

(MTVA Sajtóarchívum)