Nem fogja elhinni, mit találtak egy ókori római romvárosban

A ciszternában vizeletpalack-szilánkokat találtak

Amikor valaki az ókori romok között kutat, valószínűleg arra számít, hogy talál néhány leletet vagy olyan műtárgyakat, amelyeket azok az emberek hagytak hátra, akik régen ott éltek és dolgoztak. Ám egy régészeti lelőhely most olyasmit rejtett, amire a kutatók talán nem is számítottak volna, ha nem ismernék a hely történetét.

Orvosi felszereléseket rejtett a gödör

A kutatók a Julius Caesar római hadvezér és politikus által építtetett római Julius Caesar fóruma (Caesar's Forum) egykori helyén egy eltemetett gödörben egyfajta orvosi hulladékot találtak, amelyet valószínűleg a reneszánsz idejéből, a Krisztus utáni 16. századból származó, a közeli Piazza della Madonna di Loretón 1564-ben alapított Ospedale dei Fornari, azaz a pék kórháza rakott le. A leletek között a szakemberek orvosi felszereléseket (például vizeletgyűjtő üvegedényeket), kerámia gyógyszeres edényeket és kerámiafigurákat is felfedeztek, amelyek valószínűleg személyes tárgyak voltak.

Julius Caesar szobra Berlinben Forrás: Flickr / askal bosch

Ahogy arra a szakemberek emlékeztettek, Julius Caesar fóruma (latinul Forum Julium vagy Caesaris) a római császárfórumok egyike, mely a császárkorban a VIII. Forum Romanum regióhoz tartozott.

A fórum Nerva fórumával állt szomszédságban és a Curia mögött terült el, ma viszont a Via del Carcere Tulliano-n helyezkedik el. A földterületet száz millió sestertiuson vásárolta meg Julius Caesar, ahol az épületegyüttes emelkedett. A házak megvásárlása és lerombolása így egy vagyont jelentett; ám Caesear a galliai hadizsákmányát áldozta fel erre a célra.

A kamrát tömör agyagréteg rejtette

Cristina Boschetti, a dániai Aarhusi Egyetem régésze által vezetett kutatócsoport úgy véli, hogy a lerakóhelyet a potenciálisan fertőző tárgyak ártalmatlanítására használhatták, amivel megpróbálták megfékezni a járványok terjedését. Az is lehetséges szerintük, hogy

ez a gödör fényt deríthet a reneszánsz kori orvosi hulladékok elhelyezési gyakorlataira,

mint a betegségek elleni védekezés egyfajta eszközére egy sűrűn lakott városban.

A ciszterna az ásatások után Forrás: Sovrintendenza Capitolina/The Caesar's Forum Project)

Az orvosi szemétlerakók régészeti kontextusban történő meghatározása kihívást jelenthet, mivel olyan integrált megközelítést igényel, amely az ásatási adatokat anyagvizsgálatokkal és részletes funkcionális kontextuális elemzéssel kombinálja

– mondták a kutatók a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Itt most egy ilyen orvosi szemétlerakót mutathatunk be, amelyet a a Caesar-fórum területén tártak fel.

A helyszínen 2021-ben kezdődtek az ásatások, amelyek során a csapat egy különös, téglával bélelt, mintegy 2,8 méter mély kamrát talált, amelynek tartalmát tömör agyagréteg rejtette.

A további vizsgálatok kimutatták, hogy a ciszterna a Krisztus utáni 16. századból származik, és sem a benne talált tárgyak lerakása előtt, sem pedig utána nem használták. A csapat úgy véli, hogy ez egy egyszer használatos mélyedés volt.

Árulkodó az elszenesedett (égett) faanyag

Az agyag alatt a csapat egy igazán különös tárgyegyüttest talált: törött üveg- és kerámiatöredékeket; kicsi, ép és kiváló minőségű kerámiaedényeket; valamint személyes tárgyakat, például terrakotta figurákat, áhítati érméket, fonószálakat és egyetlen gyöngyöt, amely valószínűleg egy rózsafüzérből származik.

Találtak továbbá több, általánosan bútorszerelvényekben használt ólombilincset, valamint elszenesedett (égett) faanyagot is.

Ez a véletlenszerűen lerakott és egy agyagsapka alá zárt tárgyak gyűjteménye talán több fejtörést okozott a szakembereknek, ám rendelkezésükre állt egy feltűnően hasonló tárgyakból álló gyűjteményük, amelyből meríteni tudtak.

A ciszternában felfedezett személyes tárgyak közé tartozik egy dromedár figura, kegyérmek, érmék, orsócsavarok és egy rózsafüzér gyöngy Forrás: Sovrintendenza Capitolina/The Caesar's Forum Project

A tudósok tanulmányozták az orvosi hulladéklerakót.

A ciszternából eltávolított tárgyak alapos vizsgálatát elvégezve Boschetti és kollégái mintegy 1200 üvegszilánkot számoltak össze. A kutatók megállapították, hogy ezek közül sokat valószínűleg vizeletgyűjtő palackként használtak, amelyet a középkori latin forrásokban „matula" néven ismertek.

A középkorban a vizelet vizuális vizsgálata, urinoszkópia az orvosi gyakorlat központi diagnosztikai eszközévé vált, és az is maradt a tizennyolcadik században

– írják a kutatók az Antiquity tudományos szaklapban publikált tanulmányukban. – A beteg vizeletét egy lombikba öntötték, hogy az orvos megfigyelhesse annak színét, ülepedését, szagát és néha még az ízét is.

A ciszternában vizeletpalack-szilánkokat találtak Forrás: Sovrintendenza Capitolina/The Caesar's Forum Project

Ezek ritkán fordulnak elő háztartási kontextusban, de nagy számban találtak ilyeneket orvosi létesítményekhez kapcsolódóan, például az Ospedale de Fornarihoz kapcsolódó más szemétgödrökben. Más tárgyak közé tartoztak az ételek főzésére és fogyasztására szolgáló kerámiák. Minden beteg megkapta a saját „készletét" ezekből a tárgyakból a kórházba való felvételkor.

A ciszterna agyaggal való lezárása szándékosnak tűnik

A nyomokat összerakva a kutatók úgy vélik, hogy ezek fertőtlenítési eljárásokra utalnak. Az égett fa összhangban vannak a 17. századi kórházi protokollokkal, amelyek

elősegítették a bútorok, ágyneműk, étkészletek és egyéb olyan tárgyak elégetését és ártalmatlanítását, amelyek fertőző betegségben, például pestisben szenvedő betegekkel érintkeztek.

A ciszterna agyaggal való lezárása szándékosnak tűnik, és ezt az értelmezést támasztja alá az is hogy bárki is dobta le a gödörbe a tárgyakat, abszolút elzárásra vágyott.

A díszített tányérok mindegyike a 16. század második feléből származik Forrás: Sovrintendenza Capitolina/The Caesar's Forum Project

A szakemberek szerint ez a felfedezés arra enged következtetni, hogy több figyelmet kellene fordítani arra, elődeink hogyan oldották meg a betegek elszigetelését

és szorították vissza a betegségeket, különösen az olyan nagy városi központokban, mint Róma.

Jelen tanulmányt megelőzően a kórházi és orvosi kontextusból származó hulladékok kora újkori ártalmatlanítása a betegségek terjedésének megakadályozása érdekében csak szórványos régészeti figyelmet kapott

– mutatták rá a kutatók. – Ráadásul eddig csak korlátozottan vizsgálták a kontextusokon átívelő összefüggéseket.

Hozzátették: következésképpen az itt bemutatott bizonyítékok jelentősen hozzájárulnak a reneszánsz kori hulladékártalmatlanítási gyakorlat megértéséhez, ugyanakkor rávilágítanak arra, hogy teljesebb áttekintésre van szükség a kora újkori Európa higiéniai és járványvédelmi rendszereiről.