Jóval súlyosabb tömeges kihalásnak vagyunk tanúi, mint jósolták

A jelenlegi tömeges kihalások megfékezését célzó, ambiciózus célok alig egy évvel a kitűzésük után máris elérhetetlenné válhatnak

A madarakra és emlősökre vonatkozó adatok azt mutatják, hogy óriási időeltolódás van a környezeti változás és annak az állatpopulációra gyakorolt hatása között. Mindez a fajtól és a változás mozgatórugóitól függően akár 45 év is lehet.

Az állatpopulációk még 2050-ben is reagálni fognak

Ez azt jelenti, hogy az ENSZ tavaly decemberi biodiverzitással foglalkozó konferenciáján ígért, történelmi jelentőségű „békepaktum a természettel" már most elavulttá válhatott, mivel a jövőbeli veszteségekre vonatkozó előrejelzésekben még nem vették figyelembe a késedelem mértékét.

Széles körben elismerik, hogy a biológiai sokféleség csökkenésének 2050-ig történő megállításához szükséges integrált, ambiciózus intézkedésekhez kevés az idő

– mondta Richard Cornford, a Természettudományi Múzeum zoológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Ez a munka azt mutatja, hogy az idő még rövidebb, mint gondoltuk.

Szembe kell nézni az aszály visszafordíthatatlan hatásaival Forrás: photolib.noaa.gov

Cornford és munkatársai kimutatták, hogy az élőhelyek elvesztése és az éghajlatváltozás múltbeli hatásai jobban megmagyarázzák a madarak és emlősök populációméretének mai tendenciáit, mint a közelmúltbeli hatások.

Eredményeik arra utalnak, hogy a most végrehajtott változások általános következményeit a legtöbb esetben még legalább egy évtizedig nem fogjuk látni,

és addig a múltbeli földhasználat és klímaváltozás fajszámra gyakorolt, már rögzült hatásainak leszünk tanúi.

A nagyobb fajok jellemzően hosszabb ökológiai lemaradást mutatnak, mint a kisebbek

– magyarázta Cornford és csapata. – Tehát a kisebb madarak és emlősök populációira gyakorolt mai hatásokat körülbelül egy évtized múlva fogjuk látni, de a nagyobb fajok esetében még tovább kell várnunk a teljes, akár jó, akár rossz hatás megjelenésére.

Az állatpopulációk még 2050-ben is reagálni fognak a múltbeli környezeti változásokra. A kutatók szerint ezért még a radikális földterületek helyreállítására irányuló erőfeszítések sem tudják megállítani a populációk csökkenését 2030-ig.

Kevésbé produktív élőhelyeket hagytunk magunk után

A Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences című folyóiratban publikált tanulmány szerint még nem világos, hogy ezek a késések hogyan befolyásolják a tápláléklánc különböző szintjeit és a különböző régiókat.

A szakemberek úgy vélik, hogy a kihalás globális üteme jelenleg több tízszer vagy ezerszer gyorsabb, mint ami emberi beavatkozás nélkül várható lenne.

Az összes földterület akár 70 százalékát is átalakítottuk, és kevésbé produktív élőhelyeket hagytunk magunk után. Az éghajlatváltozás már most is átrendezi az óceánok életét és ez a tudósok prognózisa szerint csak rosszabb lesz.

A jelenlegi tömeges kihalások megfékezését célzó, ambiciózus célok alig egy évvel a kitűzésük után máris elérhetetlenné válhatnak Forrás: skodonnell/iStock

Az új tanulmány feltárja: még messzebbre kell tekintenünk a jövőbe, hogy megértsük a biológiai sokféleségre gyakorolt teljes hatásukat.

A védett területek nagy segítséget jelentenek a természetvédelmi erőfeszítésekben, különösen a madarak számára.

Még ha a földterületek 30 százaléka védelem alá is kerül 2030-ig, további, a kizsákmányolást mérséklő beavatkozásokra lesz szükség ahhoz, hogy megfelelően megóvjuk a biológiai sokféleséget és a természet hozzájárulását az emberekhez

– figyelmeztet a kutatócsoport. – A jó hír az, hogy a védett területek aktív kezelése enyhíti a vadon élő állatok közvetlen használatából, például a vadászatból eredő veszélyeket, ami sok ember megélhetése szempontjából fontos.

A szárazság miatt elpusztult elefánt teteme a zimbabwei Hwange nemzeti parkban Forrás: AFP/Zinyange Auntony

Ez folytatódhat, ha a vadászati kvótákhoz hasonlóan fenntartható korlátokat tartanak fenn. Mi több, az élőhelyek kezelésére és helyreállítására fordított erőfeszítések az emberi egészségre is közvetlen előnyökkel járnak, mivel az egészséges, működő ökoszisztémák kevésbé valószínű, hogy betegségeket terjesztenek az emberi populációkra.

Ahogy arra a tanulmány rámutat, a biológiai sokféleség megőrzése hatalmas előnyökkel jár mind mi magunk, mind a tágabb ökoszisztémák (amelyekben élünk), és az éghajlatváltozás mérséklése szempontjából.