Ezek lehetnek a világ első képei a kutyákról, ráadásul póráz van rajtuk

Két állat nyakától a férfi derekáig húzódnak a vonalak, mintha csak egy póráz lenne

Az Arab-sivatagban, egy mára letűnt folyó partján, egy homokkő sziklába vájva a következő jelenet tárul a szemünk elé: egy vadász húzza ki az íját, hogy elejtsen egy állatot. Tizenhárom kutya kíséri, mindegyiknek saját jellegzetességek vannak a bundáján. Két állat nyakától a férfi derekáig húzódnak a vonalak, mintha csak egy póráz lenne.

Az ember a korai kutyákat vadászatra használta

A Journal of Anthropological Archaeology tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint a metszetek valószínűleg több mint nyolcezer évesek, így ezek lehetnek a kutyák legkorábbi ábrázolásai.

A jelenetben látott vonalak pedig nagy valószínűséggel pórázok,

ami a szakemberek szerint arra utal, hogy az emberek évezredekkel korábban elsajátították a kutyák kiképzésének és irányításának művészetét, mint azt korábban gondolták.

Két állat nyakától a férfi derekáig húzódnak a vonalak, mintha csak egy póráz lenne Forrás: JOURNAL OF ANTHROPOLOGICAL ARCHAEOLOGY

Ez valóban megdöbbentő dolog

– mondta Melinda Zeder, a washingtoni Smithsonian Institution National Museum of Natural History régész-zoológusa a Science.org tudományos portálnak. – Ez az egyetlen valódi bizonyítékunk arra, hogy az ember a korai kutyákat vadászatra használta.

Figyelmeztet azonban, hogy további kutatásokra lesz szükség ahhoz, hogy megerősítsék ezeknek az ábrázolásoknak a korát és pontos jelentését.

A vadászjelenet Shuwaymisből, Szaúd-Arábia északnyugati részének dombos vidékéről származik, ahol a szezonális esőzések egykor folyókat képeztek és sűrű növényzetű zónákat tartottak fenn.
Maria Guagnin, a németországi Jénában működő Max Planck Institute for the Science of Human History régésze az elmúlt 3 évben a szaúdi Turisztikai és Nemzeti Örökség Bizottsággal együttműködve

segített katalogizálni több mint 1400 sziklarajzot, amelyeken közel hétezer állat és ember látható.

Ezeket leginkább Shuwaymisben és Jubbahban fedezték fel, egy 200 kilométerre északra fekvő, egykor tavakkal tarkított, nyitottabb területen.

Minden kutya közepes méretű volt

Ahogy arra a tanulmány emlékeztet, körülbelül tízezer évvel ezelőtt érkeztek (vagy talán tértek vissza) a vadászó-gyűjtögető népek a régióba. A legrégebbinek tűnő képek feltehetően ebből az időből származnak, és gömbölyded formákkal megáldott nőket ábrázolnak.

A Jubbahban talált állatcsontok alapján a szakemberek azt feltételezik, hogy az itt élő emberek körülbelül 7000-8000 évvel ezelőtt pásztorokká váltak; valószínűleg ekkor kezdték a szarvasmarhák, juhok és kecskék képei uralni a képeket.

A kettő között, a női alakok felett és a jószágok alá vésve ott vannak a korai vadászkutyák: 156 a Shuwaymis-ben és 193 a Jubbah-ban. Valamennyi itt ábrázolt eb közepes méretű, felszegett fülű, rövid orrú és göndör farkú.

A kutatók szerint pont ezek a házi kutyák ismertetőjegyei is.

Néhány jelenetben a kutyák vadszamarakkal szállnak szembe, míg másokban kecskefélék és gazellák nyakát és hasát harapdálják. Több ábrázolásban pedig „egy íjjal és nyíllal felfegyverzett emberhez vannak kötve".

A kutyás művészet legalább 8000-9000 éves lehet

A kutatók nem tudták közvetlenül egy időponthoz kötni a képeket, ám a faragás sorrendje, a szikla mállása és a pásztorkodásra való áttérés időpontja alapján úgy vélik, hogy „a kutyás művészet legalább 8000-9000 éves lehet".

Guagnin szerint mindez talán felülmúlhatja a korábban legrégebbinek tartott kutyás ábrázolásokat, amelyek iráni kerámiákon található festmények, és legfeljebb 8000 évesek lehetnek.

Szaúd-Arábia ősi vadászkutyái (alul) a kánaáni kutyafajtához hasonlíthattak (fent) Forrás: Agnieszka/OURNAL OF ANTHROPOLOGICAL ARCHAEOLOGY

Amikor Maria Guagnin eljött hozzám a sziklarajzok fotóival és megkérdezte, hogy szerintem jelentenek-e valamit, majdnem elvesztettem az eszemet

– mesélte Angela Perri, a németországi Lipcsében működő Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet zooarcheológusa, a tanulmány társszerzője, aki világszerte tanulmányozta az ősi kutyák csontjait, és azt állította, hogy a korai kutyák döntő szerepet játszottak az emberi vadászatban.

Ahogy fogalmazott: „egymillió csont sem mesélheti el ugyanazt a történetet, amit ezek a képek. Viccesen hozzátette azt is, hogy talán „ez áll a legközelebb egy YouTube-videóhoz".

Perri szerint ezek a kutyák nagyon hasonlítanak a mai kánaáni kutyára, amely egy nagyrészt elvadult fajta, és amely a Közel-Kelet sivatagjaiban kóborol.

A szakemberek úgy vélik, hogy ez leginkább arra utalhat, hogy ezek az ősi emberek olyan kutyákat tenyésztettek, amelyek már alkalmazkodtak a sivatagi vadászathoz. Alternatívaként az is felmerült bennük, hogy ezeket a kutyákat az arab farkastól függetlenül háziasították jóval azután, hogy a kutyákat máshol is háziasították, ami valószínűleg valamikor tizenöt- és harmincezer évvel ezelőtt történt.

A kutyákat megvédték és kiképezték

Néhány szakember azonban megjegyezte, hogy a metszetek nem biztos, hogy olyan régiek, mint amilyennek látszanak. A kronológia megerősítéséhez a tudósoknak össze kell kapcsolniuk a képeket egy jól keltezett régészeti lelőhellyel, ami azért is jelenthet kihívást, mert „a régészeti feljegyzések ebben a térségben nagyon hiányosak".

Paul Tacon, az ausztráliai Gold Coast-i Griffith Egyetem régésze is egyetértett azzal, hogy „a sziklarajzok időbeli behatárolása gyakran csak becsléseken alapul", ám a közel négy évtizedes, világszerte feltárt, ehhez hasonló képek tanulmányozása alapján úgy gondolja, hogy a „kronológiájuk megalapozott".

A kutyák már akkor is a vadászatban segítettek az embernek Forrás:Maximilian von Hopffgarten

A tanulmány felveti: még ha a művészet fiatalabb is, mint Guagnin és kollégái gondolják, ez a pórázok messze legrégebbi feljegyzése. Az erre vonatkozó, eddigi legkorábbi bizonyíték egy egyiptomi falfestményről származott, amelyet körülbelül 5500 évesnek vélnek a tudósok. A kutatók szerint az arab

vadászok arra használhatták a pórázt, hogy az értékes kutyákat magukhoz közel és védelemben tartsák, vagy hogy új ebeket képezzenek ki.

Ráadásul ha az állatot a vadász derekához rögzítették egy pórázhoz hasonló kötelékkel, az felszabadíthatta a gazda kezét az íj és a nyílvessző használatára.

Lehet, hogy csak egy kötelék ábrázolása, ám mindenesetre ez egyértelműen erős volt

– mondja Tacon, aki arra is figyelmeztet, hogy a metszeteken látható kötelek szimbolikusak lehetnek. – A művészek olyan kutyákat ábrázoltak, amelyeket valóban ismertek, különleges szőrmintákkal, testtartással és nemekkel.

Hozzátette: ezek a teremtmények nagyon fontos, szeretett társnak számítottak. Egy ilyen kapcsolat kulcsfontosságú lehetett ahhoz, hogy az emberek túléljék az akkori zord környezetet.