A Kola-félszigeten végzett fúrás eredetileg egy szovjet tudományos program része volt. Egy 15 kilométer mély gödröt akartak létrehozni a szakemberek, akik ezzel átfúrták volna a földkérget és a földköpenyt határoló úgynevezett Mohorovičić-felületet. Az eredeti célt nem sikerült megvalósítani, de a létrejött lyuk mélysége így is felülmúlja a Mariana-árokét.
A fúrás 24 éven át tartott; a munkálatokat 1970-ben kezdték meg, és csak 1994-re sikerült befejezni. Ekkor a gödör mélysége már 12 kilométer volt. Az eltelt közel 30 év alatt több fúrás is történt a világ számos részén, ezt a rekordot azonban – a technika fejlődése ellenére – a mai napig nem sikerült megdönteni.
A kutatókat már az első eredmények megdöbbentették:
még 7 kilométer mélyen is találtak vizet, pedig korábban ezt elképzelhetetlennek tartották.
A víz a kéregben található ásványokból préselődik ki a nagy nyomás miatt, és mivel a kőzetréteg áthatolhatatlan, nem tud a felszínre törni. De a mélység nem csak vizet rejtett; a tudósok rengeteg ősi lény maradványát is fellelték. Szintén meglepte a szakértőket, hogy a várt gránit-bazalt átmenet hiányzott; bazaltréteg helyett csak gránitot találtak. Több olyan kőzetet is azonosítottak, amelyek kora meghaladta a 2,7 milliárd évet.
A további fúrást végül az lehetetlenítette el, hogy a hőmérséklet a várt 100 Celsius-fok helyett 180 Celsius-fokra nőtt.
Ha sikerült volna elérni a tervezett 15 kilométeres mélységet, akkor a műszereknek már 300 Celsius-fokkal kellett volna megbirkózniuk.
A bámulatos tudományos rekordhoz egy érdekes, ám meglehetősen hátborzongató legenda is kapcsolódik: eszerint a kutatók egy hőálló mikrofont küldtek a lyuk legmélyére, ahol a műszer iszonyatos ordításokat, sikolyokat rögzített. Többen úgy vélték, ezek a pokolból kiszűrődő jajveszékelések a megkínzott lelkek segélykiáltásai.