Senki sem tudja, mire szolgált Peru titokzatos Istenek Kapuja

Peru, kapu, istenek átjárója
Az ajtónyílás megtévesztően kicsinek tűnik, amíg meg nem látja, hogy valaki áll benne
Vágólapra másolva!
A dél-perui Hayu Marca hegy oldalában egy nagy, titokzatos kőajtót véstek a sziklafalba. Bár senki sem ismeri az Aramu Muru ajtó valódi eredetét, létezése fényt vet az ősi perui kultúra hosszú és összetett történetére.
Vágólapra másolva!

Zarándokhelyként és istentiszteleti helyként szolgált

A Titicaca-tó Dél-Amerika legnagyobb édesvízű tava, az ennek a közelében található építményre 1996-ban bukkant rá Jose Luis Delgado Mamani helyi idegenvezető. Az Aramu Muru, vagyis az „Istenek kapujának" modernkori felfedezése óta mítoszok és legendák övezik mind az építésével, mind a használatával kapcsolatban, írja az IFL Science online tudományos portál.

Az elmúlt 4000 évben a hegység és a Titicaca-tó környéke számos ősi bennszülött közösségnek adott otthont, köztük az úgynevezett Pachacuti Inca Yupanqui által irányított inka civilizációnak.

Az inkák ugyanis úgy hitték, hogy ez a hatalmas tó az a hely, ahol a világ megszületett és ahová a szellemünk visszatér a halál után.

Az ajtónyílás megtévesztően kicsinek tűnik, amíg meg nem látja, hogy valaki áll benne Forrás: Stefan Haider / Shutterstock

Széles körben elterjedt az a mítosz, miszerint az Aramu Muru helye az inkák zarándokhelyeként és istentiszteleti helyként szolgált, és a történetek szerint a kapu „természetfeletti tulajdonságokkal" rendelkezik. Sokan úgy vélik, hogy

szertartási vagy csillagászati célokra használhatták a lenyűgöző építményt, amely hétméter magas és hétméter széles, a közepén egy kisebb, ajtó alakú bemélyedéssel.

Az építményt meglátogatók azt állítják, hogy biztonságban érzik magukat és a béke járja át a testüket, ha a homlokukat a kisebb mélyedésben pihentetik.

Egy legenda is szövődött köré

Bár az ajtó eredetéről keveset tudunk, a tudósok úgy vélik, hogy az inka korszak előttről származik, és számos indián közösségből eredő, kulturálisan jelentős történetek mesélnek a használatáról. A mítoszok általában arra utalnak, hogy az ajtó egyfajta portál vagy „csillagkapu", amelyet más világokba való utazásra használtak.

Egyesek abban hisznek, hogy az ajtót az istenek arra használják, hogy meglátogassák és ellenőrizzék a királyságukat.

A kapu az Aramu Muru nevét egy inka legendából kaphatta, amely szerint egy Aramu Muru nevű inka pap a spanyolok elől menekülve vitt magával egy arany napkorongot, amelyet „az istenek hét sugarú kulcsa" néven ismertek, és amelyet a kuscói Koricancha templomban őriztek. A pap több mint 450 kilométert tett meg a templomtól a kőkapuig, majd a korongot az ajtóra helyezte.

A kapuként működő ajtó állítólag kinyílt, a pap pedig áthaladt rajta, és eltűnt.

Bár a legenda elhitetése egyesek számára vigaszt nyújthat, Aramu Muru története egyben éles emlékeztetőül is szolgál arra a kétségbeesésre, amelyet egy olyan civilizáció érezhetett, amelyet a megszálló erők feldúltak és végül elveszett.

Ahogy az inkák földjét megszállták a spanyol hódítók, az inkák aranyát és természeti erőforrásait ellopták; a megszálló hadseregek himlőt hagytak maguk után, amely gyorsan elterjedt, és végül hozzájárult az Inka Birodalom bukásához 1592-ben.