Rettegett Iván közeli bizalmasa sodorta anarchiába az országot

Senki sem tudja, hogy hová tűnhettek Iván kincsei

Az orosz előkelők 1598. február 27-én az ország történetében először választottak maguk közül uralkodót Borisz Godunov személyében – ezzel kezdődött az orosz államot állandósult válságba sodró „zavaros időszak", amelynek 1613-ban a Romanov-dinasztia trónra lépése vetett véget.

A nagyvilág mellett az udvari intrikákban is kiismerte magát

A magát Bizánc örökösének, „a harmadik Rómának" tekintő Oroszországban IV. (Rettegett) Iván moszkvai nagyfejedelem 1547-ben felvette a „minden oroszok cárja" címet. Iván kegyetlen, már-már terrorisztikus módon erősítette meg hatalmát, és negyvenéves uralkodásának végére területileg megnagyobbodott, központosított birodalmat hozott létre.

A cár fiai közül kettő csecsemőkorában meghalt, egy harmadikat hirtelen felindulásból ő maga ölt meg, így – bár hét felesége volt – 1584-ben bekövetkezett halálakor csak a kétéves Dmitrij és a gyengeelméjű Fjodor volt életben.

A trónon I. Fjodor követte, de az államügyek tényleges irányítása a legbefolyásosabb főnemesek tanácsa, a Borisz Godunovot is tagjai között tudó bojár duma kezében volt.
Godunov fiatalkoráról nem sokat tudunk, de bizonyosan Rettegett Iván közeli bizalmasa volt, Irina húga Fjodor cárevicshez ment feleségül.

Rettegett Iván, aki már-már terrorisztikus módon erősítette meg hatalmát Forrás: Pinterest

A diplomáciai ügyek intézőjeként jó kapcsolatokat épített ki a Habsburgokkal és Angliával, egész Európára kiterjedő levelezést folytatott, és igyekezett az orosz államra a legnagyobb fenyegetést jelentő lengyel királyság és a törökök ellen nyugat-európai szövetségeseket szerezni.

A nagyvilág mellett az udvari intrikákban is kiismerte magát, bizonyság erre, hogy túlélte Iván uralmát. Talán ezért is gondolták sokan, hogy köze lehetett a tízéves Dmitrij cárevics 1591-ben gyanús körülmények között bekövetkezett halálához: hiszen ha Fjodor is meghal, az egyik legközelebbi férfirokonként jó eséllyel pályázhatott volna a trónra.

A kutatók szerint ma az tűnik valószínűnek, hogy a cárevics epilepsziás rohama közben véletlenül torkon szúrta magát a késsel, amelyikkel éppen játszott.

Országos gyűlésen választották meg az új cárt

Fjodor cár 1598. január 17-i halálával kihalt a Rurik-dinasztia moszkvai ága. Az utódlás kérdése nem volt szabályozva – addig mindig a legidősebb fiú követte apját a trónon –, és átmenetileg a cár özvegye, Godunov húga került az állam élére.

A nép azonban nem fogadta el egy meg nem koronázott asszony uralmát, ezért Irina kilenc nap múlva a bojár duma javára lemondott és kolostorba vonult.

A legkézenfekvőbb megoldás a leghatalmasabb és legtekintélyesebb bojár, Borisz Godunov cárrá emelése lett volna, de ha testvére az ő javára mond le, Rettegett Iván első felesége, Anasztázia Romanova rokonai, a Romanovok ugyanúgy igényt tarthattak volna a trónra.

Mindenki igényt tartott a cár kincseire Forrás: Wikimedia Commons

Ezért az orosz történelemben példátlan módon, vélhetően lengyel mintára úgy határoztak, hogy országos gyűlést (zemszkij szobor) hívnak össze az új cár megválasztására.

A mai napig nem tudni, hogy az ülésen hányan vettek részt, milyen társadalmi réteghez tartoztak, az ország mely területéről érkeztek. Az bizonyos, hogy Jób, az első moszkvai pátriárka kortesbeszédét követően 1598. február 27-én egyhangúlag Borisz Godunovot kiáltották ki minden oroszok cárjának, akit szerény külsőségek között szeptemberben koronáztak meg.

Száműzte a Romanovokat

Az új cár egyik első intézkedéseként kolostorba küldte a Romanov család fejét, Mihályt, a többi Romanovot pedig száműzte. Támogatta az egyházat, a szibériai hódítások ösztönzése érdekében kedvezményeket biztosított a telepeseknek, nagy összeget költött építkezésekre. Csökkentette a kislétszámú polgárság és az annál nagyobb számú parasztság terheit, de a nemesség kiváltságait erősítette, a jobbágyok nem élhettek a szabad költözés jogával.

Tudósokat hívott Oroszországba és orosz diákokat küldött európai egyetemekre tanulni, udvarában is sok külföldi élt.

Borisz Godunov cárként Forrás: Wikimedia Commons

Helyzetét azonban gyengítette tényleges legitimációjának hiánya, ellenfelei azt terjesztették róla, hogy tatár származású, hogy ősei szegény jobbágyok voltak. A lakosságot 1601-től több éven keresztül éhínségek és járványok tizedelték, egyre több lázadás tört ki. Az elégedetlenséget kihasználva 1604 elején feltűnt egy fiatalember, aki azt állította magáról, hogy ő Rettegett Iván fia, Dmitrij, aki csodával határos módon túlélte a Godunov által kitervelt merényletet.

A lengyelek támogatását élvező – ahogy később hívták – ál-Dmitrij mellé egyre többen álltak, és az egyre csökkenő támogatottságú Godunov csapatokat küldött ellene.

A hadjárat még nem dőlt el, amikor a betegeskedő cár 1605. április 23-án szélütést kapott és meghalt.

Az államot kis híján anarchiába taszították az események

Amikor a nép támogatását maga mögött tudó trónkövetelő 1606 júniusában Moszkva falai alá érkezett, a bojárok meggyilkolták Borisz cárrá kikiáltott fiát, II. Fjodort, a trónt az ál-Dmitrij foglalta el.

Az új cár nem foglalkozott az államügyekkel, botrányos életvitele és gyanított lengyelbarátsága miatt gyorsan népszerűtlenné vált, így a Rurik-dinasztiából származó Vaszilij Sujszkij bojár könnyen fellázíthatta ellene a moszkvaiakat, akik a Kremlből kirángatva meggyilkolták.

Az ál-Dmitrij helyére lépő utolsó Rurik-házi cár négy évig uralkodott, de lényegében hatalom nélkül, s időközben egy újabb ál-Dmitrij is megjelent, aki ellencárrá kiáltotta ki magát. Sujszkijt a bojárok 1610-ben lemondatták, ezután a trónt Ulászló, III. Zsigmond lengyel király fia követelte magának.

Többen is eljátszották Borisz Godunov szerepét; a képen Adamo Didur Forrás: Library of Congress

A már a kortársak által is zűrzavaros időknek nevezett, az orosz államot kis híján anarchiába taszító események

napra pontosan tizenöt évvel Borisz Godunov megválasztása után zárultak le, amikor is a lengyeleket kiűző, Minyin és Pozsarszkij vezette népfelkelés után másodjára is összeült a cárválasztó zemszkij szobor.

1613. március 3-án trónra lépett a Romanov-dinasztia első uralkodója, Mihály, akinek utódai egészen 1917-ig álltak Oroszország élén. Borisz Godunov Puskin róla írt drámája és Muszorgszkij operája révén az orosz történelem egyik legismertebb személyisége lett.

(MTVA Sajtóarchívum)