Az ökoszisztéma összeomlása elkerülhetetlennek tűnik

A biodiverzitás rendkívül súlyos visszaesése miatt az élővilág talpraállása jóval hosszabb időt vett igénybe a triász elején, mint más jól ismert kihalások után

A vadvilág folyamatos pusztulása ismét az ökoszisztéma teljes összeomlásához vezethet, legalábbis ezt állapították meg a Föld történetének legnagyobb tömeges kihalását tanulmányozó tudósok. Sajnos egyre több kutató gondolja úgy, hogy a biológiai sokféleség jelenlegi hatalmas csökkenése egy új tömeges kihalás kezdetét jelenti.

Kínában talált tengeri kövületeket vizsgáltak

A Current Biology tudományos szaklapban publikált, új kutatás azt mutatja, hogy a teljes ökoszisztéma összeomlása „elkerülhetetlen", ha a veszteségek arányai „nem fordulnak meg".

Ahogy arra a szakemberek emlékeztettek, a „nagy kihalásnak" is nevezett perm-triász kihalási esemény mintegy 252 millió évvel ezelőtt következett be. A hatalmas vulkánkitörések globális felmelegedést okoztak, ami kiirtotta a földi élet körülbelül 95 százalékát.

Az új tanulmány szerint a fajok manapság azonban talán még gyorsabban pusztulnak el, mint a bolygót megelőző öt tömeges kihalás bármelyikében.

A vadon élő állatokat a gazdálkodás és bányászat céljára szolgáló természetes élőhelyek lerombolása, a környezetszennyezés és a túlvadászat veszélyezteti. Az emberiség azonban az egészséges globális ökoszisztémákra támaszkodik a tiszta levegő és víz, valamint az élelem tekintetében.

A biodiverzitás rendkívül súlyos visszaesése miatt az élővilág talpraállása jóval hosszabb időt vett igénybe a triász elején, mint más jól ismert kihalások után Forrás: AFP/Science Photo Library/Mark Garlick

Az új kutatás részletesen megvizsgálta a Kínában talált tengeri kövületeket a Nagy Kihalás előtt, alatt és után.

Ahogy arra a tudósok rámutattak, az egészséges ökoszisztémák a növények, a ragadozók és a zsákmány összetett kölcsönhatásán alapulnak, és a hasonló fajok minden csoportja egyedi szerepet játszik. A kutatók azt találták, hogy a fajok fele azóta kihalt, pedig gyakorlatilag nem változott az ökoszisztéma általános működése, mivel néhány lény továbbra is megmaradt „minden szerepben". Azonban amint az utolsó fajok mindegyik „szerepben" elkezdtek kihalni, az ökoszisztéma gyorsan összeomlott.

Az ökoszisztémák egy olyan fordulópontra érkeztek, ahonnan nem tudtak felépülni

– mondta Dr. Yuangeng Huang, a Kínai Geotudományi Egyetem munkatársa és a tanulmány vezető szerzője a The Guardian online portálnak. – Jelenleg gyorsabb ütemben veszítünk fajokat, mint a Föld bármely korábbi kihalási eseménye során: valószínű, hogy egy újabb, súlyosabb tömeges kihalás első fázisában vagyunk.

Hozzátette: azt a fordulópontot azonban nem tudják megjósolni, amely az ökoszisztémákat teljes összeomlásba sodorja, de ez elkerülhetetlennek tűnik, ha „nem fordítjuk meg a biológiai sokféleség csökkenését".

Rekonstruálták a korabeli környezetet

A kutatás során Dél-Kínából származó kövületeket vizsgáltak, amely a perm-triász tömeges kihalás idején sekély tenger volt. A csapat a kihalás előtt, alatt és után az ökoszisztémát szimulált táplálékhálók segítségével teremtette újra az ősi tengeri környezetet.

Miután a Nagy Kihalást vulkánkitörések okozták (amelyek szén-dioxidot juttattak a légkörbe), így a fosszilis tüzelőanyagok égetése által manapság kialakult éghajlati feltételekhez hasonlókat eredményeztek

– azaz a globális felmelegedést, az óceánok elsavasodását és a tengerek oxigénvesztését.

Perm időszak végi tájkép Forrás: Live Science

A kihalás első szakaszában elegendő számú faj maradt meg ahhoz, hogy alapvető funkciókat lásson el

– mutatott rá Dr. Peter Roopnarine, a Kaliforniai Tudományos Akadémia munkatársa. – Amikor azonban olyan környezeti zavarok léptek fel később, mint a globális felmelegedés vagy az óceánok savasodása, az ökoszisztémákból már hiányzott a megerősített ellenálló képesség, ami hirtelen ökológiai összeomláshoz vezetett.

Ez körülbelül 60 ezer évvel a kezdeti biodiverzitás összeomlása után következett be.

A kínai fosszilis lelőhelyek tökéletesek az ilyen jellegű vizsgálatokhoz, mert bőséges fosszíliákra van szükségünk, hogy rekonstruálni tudjuk a táplálékhálózatokat

– magyarázta Michael Benton professzor, a Bristoli Egyetem munkatársa és a csapat tagja. – Emellett a kőzetszekvenciák is nagyon pontosan datálhatók, így lépésről lépésre nyomon követhetjük az egész válságot, amikor az óceánok élővilágát a hősokk, az óceánok elsavasodása és a tengerfenék oxigénvesztesége kiirtotta.

A kutatók végül arra a következtetésre jutottak, hogy a biológiai sokféleség összeomlása

„egy pusztítóbb ökoszisztéma összeomlásának az előhírnöke lehet".

A tanulmányuk azt mutatja, hogy a természetvédelmi erőfeszítéseknek ma már nemcsak a fajokra kell összpontosítaniuk, hanem az általuk betöltött különböző szerepekre is.