Szörnyeteghullám pusztított az Antarktiszon

A veszélyes óriáshullámok sokkal gyakoribb jelenségek az eddig feltételezetteknél

A régi korok tengerészei gyakran beszéltek a semmiből felbukkanó hajókat elsüllyesztő félelmetes szörnyeteghullámokról, de egészen a 20. századig, a modern tengertani tudományok megszületéséig nem sok hitelt adtak az óriáshullámokról szóló történeteknek. Noha a világtenger egyik legtitokzatosabb jelenségének létezése ma már bizonyított tény, ám e pusztító természeti jelenség eredetével kapcsolatban ugyanolyan tanácstalanok az oceanográfusok, mint a régmúlt tengerészei. Az óriás, vagy szörnyeteghullámok jelentette veszélyre egy most november végén történt halálos áldozatot is követelő baleset hívja fel újfent a figyelmet.

A semmiből bukkant fel, és hatalmas pusztítást okozott az óriáshullám

A Viking Lines hajózási társaság december elsején jelentette be, hogy az egyik utasszállító hajóját, a Viking Polaris óceánjárót az Antarktisz és a Horn-fok közötti Drake-átjáróban súlyos baleset érte, amikor a hajó az antarktiszi vizekről Argentínába volt visszatérőben.

A Horn-fok a dél-amerikai kontinens legdélebbi pontja, egyben a Drake-átjáró északi oldala Forrás: Wkimedia Commons / Pietbarber,

A hajózási társaság közleménye szerint, az extrém hullámzás okozta az óceánjárót ért súlyos károkat, pontosabban egy váratlanul felbukkant és a hajóra zúduló óriáshullám.

A Viking Polaris óceánjáró Forrás: Alexis Delelisi/AFP

(A Drake-átjáró, illetve az Antarktisz körüli vizek, az úgynevezett „üvöltő ötvenesek" számítanak a világtenger legviharosabb zónájának, a szerk.) Az eset 2022. november 29-nek éjjelén történt,

amikor egy teljesen váratlanul felbukkant hatalmas vízfal kapta telibe az óceánjárót.

Az irdatlan nagy hullám betörte a hajó ablakait, és számos válaszfalt átszakított. Az ABC News beszámolója szerint egy 62 éves amerikai állampolgárságú utas, Sheri Zhut életét vesztette, többen pedig súlyosan, de szerencsére nem életveszélyesen megsérültek a balesetben.

A Viking Polaris betört ablakai Forrás: FilmMagic/2017 Michael Tran/Michael Tran

Az egyik utas, Tom Trusdale elmondta, hogy teljesen váratlanul csapott le az óriáshullám, ami betörte az ablakokat és az üvegfelületeket, vízzel árasztotta el a kabinokat, de ami a szemtanú szerint talán a legfélelmetesebb volt, hogy kidöntötte a térelválasztó falakat is. Az óceánjárót olyan súlyos károk érték a lecsapó szörnyeteghullám miatt, hogy a társaság egyelőre kivonta a hajót a forgalomból.

A Drake-átjáró a világtenger egyik legviharosabb zónája Forrás: Torsten Dederichs

A Viking Polaris a szükséges javítások elvégzéséig, illetve a baleset kivizsgálásáig nem állhat szolgálatba. Az eset akár még rosszabbul is végződhetett volna.

Szélcsendes és teljesen nyugodt körülmények között is tombolhatnak

Csak az elmúlt évtizedekben vált általánosan elfogadottá, hogy a szörnyeteghullámok nem a babonás tengerészlegendák kitalációi, hanem a világtenger nagyon is valós, veszélyes jelenségei.

Az oceanográfusok becslése szerint napi átlagban tíz óriáshullám keletkezik a világtengeren.

Ha ezt a világtenger teljes, hozzávetőleg 363 millió négyzetkilométeres területére vetítjük, ez a szám talán nem tűnik túl magasnak, de az óriáshullámoknak a hajózásra jelentett fokozott kockázatát az adja elsősorban, hogy ezek bárhol és bármikor kialakulhatnak, illetve lecsaphatnak.

A régi idők tengerészei is gyakran megemlékeztek a hajókat elpusztító szörnyeteghullámokról Forrás: OCEAN.SI.EDU

Az úgynevezett szörnyeteghullámok sok mindenben eltérnek a tenger „szokványos" hullámtípusaitól. Az oceanográfiai szakirodalom a tengeri hullámok három főbb alaptípusát határozza meg; a hullámfodrokat (ripples), a tengerhullámokat (seas), és az úgynevezett holt hullámokat (swell). Míg az első kettő típus a szél által keltett hullámzás, a holt hullámok már a vihar, vagy erős szél utáni lenyugodott szélcsendes időben a tehetetlenségi erő miatt tovagördülő hullámzást jelentik.

A szörnyeteghullámok teljesen váratlanul bukkanhatnak fel Forrás: Rouge Waves

A szörnyeteghullámok az előbbiekkel szemben az időjárási körülményektől függetlenül, szélmentes, nyugodt időben is kialakulhatnak. Az óriáshullámok a megfigyelések szerint sohasem a parti övben,

hanem csak és kizárólag a nyílt tengeren jöhetek létre.

Noha az eddigi ismereteink szerint a szörnyeteghullámok bárhol kialakulhatnak, a tengerkutatóknak sikerült néhány olyan zónát azonosítaniuk a világóceán területén, ahol az átlagnál gyakrabban keletkeznek óriáshullámok.

Az óriáshullámok fokozott veszélyt jelentenek a tengerhajózásra Forrás: Cruise Mummy

Az oceanográfiai kutatások szerint elsősorban néhány nagy tengeráramlási rendszer, főleg a Golf-, az Agulhas-, és a Kuroshio-áramlat mentén alakulnak ki a szörnyeteghullámok. Az atlanti Golf-áramlat zónájában elsősorban a Bermudák, az Agulhas-áramlat mentén pedig Dél-Afrika, míg a Kuroshio-áramlásnál a Japán körüli vizek alkotják a szörnyeteghullámok igazi hazáját.

Számtalan hajó vesztét okozhatták

Hiába a legkorszerűbb műholdas navigációs technika, illetve a korábbiakhoz képest mindennél pontosabb meteorológiai előrejelzések, még napjainkban is átlagosan több tucat hajó tűnik el nyomtalanul a világtenger végtelen térségeiben. A londoni Lloyds biztosító társaság nyilvántartása szerint az elmúlt két évtizedben (1996 és 2016 között, a szerk.) kétszáz úgynevezett szuperszállító, vagyis minimum 200 méter, vagy annál hosszabb hajónak veszett nyoma a világóceánon.

Óriáshullám által megrongált óceánjáró Forrás: Rouge Waves

A legújabb kutatások fényében több mint valószínű, hogy ezek egy részével szörnyeteghullámok végezhettek. 2000-ben brit oceanográfusok a Skóciától nyugatra fekvő Rockall Through térségében radarméréssel egy 29,1 méter magas szörnyeteghullámot azonosítottak. 2001 februárjában a dél-atlanti térségben hajózó M/S Caledonian Star óceánjáró egy akkora szörnyeteghullámmal találkozott, ami bezúzta a parancsnoki híd vízvonaltól számítva 30 méter magasan lévő ablakait.

A kis híján odaveszett M/S Bremen személyszállító hajó Forrás: Wikimedia Commons

Ezzel egy időben csaknem végzetes óriáshullám-rácsapás érte az M/S Bremen személyszállító hajót is. 2005-ben az Egyesült Államok keleti partjai közelében hajózó M/S Norwegian Dawn óceánjáró tizedik emeletéig csapott fel az a szörnyeteghullám, amellyel pechjére szembetalálkozott a hajó.

A Wilstar orrát szörnyeteghullám törte be Forrás: Earth Sky

1995. január elsején az Északi-tengeren működő Draupner olajfúró platformot találta telibe a lézeres magasságmérés tanúsága szerint 27 méterre feltornyosuló szörnyeteghullám, az egyik munkás halálát okozva és súlyosan megrongálva az amúgy viharállónak tervezett tengeri olajfúrótornyot.

Óriáshullám átcsapásától megrongálódott fúrótorony Forrás: Giolalettismo

Ennél korábban, 1966-ban történt egy másik nagy port felvert szörnyeteghullám-baleset, amikor az elegáns, olasz lobogó alatt hajózó M/S Michelangelo luxus óceánjárót terítette be egy 24 méter magasságúra becsült óriáshullám.

Ezek az óceán legrejtélyesebb természeti jelenségei

A szörnyeteghullámok keletkezési mechanizmusa mind a mai napig a fizikai oceanográfia egyik megválaszolatlan kérdése. Az óriáshullámok rendkívül félelmetes természeti jelenségek, amit a lentebb beágyazott videó is jól szemléltet.

Keletkezésük lehetséges okaira több hipotézist is felállítottak a kutatók.

Az egyik megközelítés szerint, az akár szélcsendes időben is hirtelen feltornyosuló óriáshullámok az erős tengeráramlatok által egyes pontokon létrehozott energiafókuszálás miatt alakulnak ki. Ezt a megközelítést erősíti az a tény, hogy a legtöbb szörnyeteghullámot a nagy tengeráramlatok mentén észlelték.

A szörnyeteghullámok kialakulásának mechanizmusa a fizikai oceanográfia egyik nagy kérdése Forrás: Earth Sky

Egy másik teória viszont azt tartja, hogy az interferencia jelensége, vagyis a hullámok találkozáskor egymást erősítő, illetve gyengítő hatás állhat a szörnyeteghullámok keletkezésének hátterében. Erre az Indiai-óceán egyenlítői térségéből dél felé tartó és a kelet-afrikai partok mentén meleg, trópusi vizet hömpölyögtető Aghulas-áramlatot szokták példaként felhozni.

Az Indiai-óceán kelet-afrikai partvidékén rendkívül keskeny a kontinentális küszöb, amelynek lejtője az átlagosnál jóval meredekebben szakad alá a mélytengeri síkság irányába.

A meleg trópusi Aghulas-áramlat pirossal és rózsaszínnel jelölt trópusi víztömege Dél-Afrika partjainál találkozik a hideg, antarktiszi eredetű, kék színnel jelzett Benguela-áramlattal. Ez, illetve a keskeny és meredek lejtőszögű szelf mentén felfelé áramló hideg mélyvizek, valamint a meleg trópusi felszíni víz találkozása különleges hidrodinamikai hatások, köztük időnként szörnyeteghullámok kialakulását eredményezi Forrás: Wikimedia Commons

A kontinentális lejtő (slop) mentén hideg mélységi eredetű víz áramlik felfelé, ami a felszín közelében összeütközik az Aghulas-áramlat erős sodrású meleg trópusi vizével. A teória szerint e két ellentétes irányba áramló víztömeg találkozás erős interferenciát okoz,

ami alkalmanként szörnyeteghullámok keletkezésében csúcsosodik ki.

Ami ezt a teóriát erősítő tény, az az, hogy az Aghulas-áramlat mentén a szokásosnál gyakrabban észlelnek óriáshullámokat.

A szörnyeteghullámok súlyos veszélyt jelentenek a tengerjáró hajókra Forrás: Origo

Huszonkét éve, 2000-ben tizenegy európai szervezet közreműködésével hozták létre a világtengeren felbukkanó óriáshullámok rendszeres monitorozására a MaxWave projektet. A projektben az Európai Űrügynökség (European Space Agency, ESA) is részt vesz. Az ESA két műholdja, az ERS-1 illetve az ERS-2 több mint 30 ezer radarfelvételt készített a világtenger előre meghatározott 10 X 5 kilométeres területeiről.

A felvételek kiértékelése több mint döbbenetes volt a kutatók számára,

három hét alatt ugyanis tíz, 25 méternél magasabb szörnyeteghullám keletkezését azonosították.

A veszélyes óriáshullámok sokkal gyakoribb jelenségek az eddig feltételezetteknél Forrás: Rouge Waves

Az eddig elvégzett vizsgálatok bebizonyították, hogy a szörnyeteghullámok sokkal gyakoribb természeti jelenségei a világtengernek annál, mint amit korábban feltételeztek. A szörnyeteghullámok azonban még a föld utolsó nagy fehér foltja, a világóceán birodalmán belül is a legtitokzatosabb, feltáratlan jelenségek közé tartoznak.