Döbbenetes betekintés a történelem előtti temetkezési gyakorlatokba

Jobban megismerhetjük az egykori temetkezési szokásokat

Egy finnországi kőkorszaki sír talajelemzése új betekintést adott a történelem előtti temetkezési gyakorlatokkal kapcsolatban. A Helsinki Egyetem régészei egy kamasz gyermek sírját tárták fel Majoonsuoban, a kelet-finnországi Outokumpu településen.

Az ásatások során a szakemberek korlátozott számú emberi maradványra bukkantak: az elhunytnak csak néhány foga került elő, amelyek egy antropológiai tanulmány szerint 3 és 10 év közötti egyénhez tartozhattak.

A tudósok két kvarcból készült keresztirányú nyílhegyet és két lehetséges kvarctárgyat is felfedeztek. A nyílhegyek alakja és a partszintű kormeghatározás alapján a temetkezés idejét a mezolitikumra becsülik.

A talajelemzés révén a csapat madártollak, kutya- és emlősszőrök, valamint növényi rostok apró töredékeit is megtalálta a helyszínen. Ez azért is érdekes felfedezés, mert Finnországban a szerves maradványok általában lebomlanak a talaj magas savassága miatt, ami azt eredményezi, hogy a kőkorszakból nagyon kevés olyan példa akad, amely szerves tárgyakat vagy maradványokat tartalmaz.

Jobban megismerhetjük az egykori temetkezési szokásokat Forrás/Illusztráció: Tom Bjorklund

A talajmintákból a kutatók összesen 24 mikroszkopikus (0,2-1,4 milliméter) madártolltöredéket azonosítottak, amelyek többsége pehelyből származott.

Hét tolltöredéket is analízis alá vetettek, amelyek egy vízimadarak (Anseriformes) pehelyéből származtak, és amelyeket egykor ruházat készítésére használhattak fel. Egy sólyom (Falconidae) tolltöredéke is előkerült, amely a nyílhegyekre erősített nyilak hajlításának része lehetett, vagy a ruházat díszítésére használt toll.

Emellett a tudósok 24 emlősszőrtöredéket is azonosítottak, amelyek hossza 0,5 és 9,5 milliméter között változott, de a sír alján találtak három kutya, esetleg egy ragadozó szőrszálait is. Utóbbiak azonban származhatnak például farkas- vagy kutyabőrből készült lábbeliből is, de az is előfordulhat, hogy egy kutyát fektettek le a gyerek lábához.

Az elhunyttal együtt temettek el kutyákat például Skateholmban, egy híres dél-svédországi temetkezési helyen, amely mintegy 7000 éves múltra tekint vissza

– mondta Kristiina Mannermaa, a Helsinki Egyetem professzora a HeritageDaily online tudományos portálnak. – A Majoonsuo felfedezése ebből a tekintetből is szenzációs, annak ellenére, hogy csak szőrszálak maradtak fenn egy állatból vagy állatokból, a fogaik azonban nem.

Hozzátette: azt sem tudják, hogy kutyáról vagy farkasról van-e szó, ám az alkalmazott módszer azt bizonyítja, hogy a több ezer éves sírokban, többek között Finnországban is ezt a temetkezési gyakorlatot követték.

Kirkinen szerint mindez értékes betekintést nyújt a kőkorszak temetkezési szokásaiba és jelezi, hogyan készítették fel az emberek a gyermeket a „halál utáni útra".