Hosszú út vezetett a rabszolgák felszabadításához

Abraham Lincoln elnök George McClellan tábornokkal (balról a harmadik) a főhadiszállásán Antietamban, Marylandben 1862-ben.

Abraham Lincoln amerikai elnök százhatvan éve, 1862. szeptember 22-én írta alá a rabszolgaság eltörléséhez vezető Előzetes Emancipációs Nyilatkozatot, amely szabadságot ígért a lázadó déli államok fennhatósága alatt élő rabszolgáknak. A polgárháború harmadik évében, 1863. január 1-jén életbe lépő rendelkezés sokkal kevesebb embert érintett, mint általában gondolják, mégis történelmi jelentőségű lett, mert ezzel kezdődött a rabszolgák felszabadításának, az afroamerikaiak emancipációjának folyamata.

Egyre megosztóbbá vált a rabszolgaság kérdése

Az Egyesült Államokban a szabad munkaerőt foglalkoztató, fejlett északi és a döntően rabszolgatartó, ültetvényes gazdálkodást folytató déli államok hosszú ideje tartó konfliktusa a 19. század közepén egyre élesebbé vált. A republikánus párti Abraham Lincoln 1860. novemberi elnökké választása előre vetítette a polgárháború rémét, hiszen

Lincoln pályafutása során erkölcsi és józan gazdasági megfontolások alapján is élesen ellenezte a rabszolgaság intézményét.

Abraham Lincoln megválasztott amerikai elnök egy vasúti motor közelében sétál a skót származású nyomozóval, Allan Pinkertonnal (jobbra) Washington DC-ben 1861. február 23-án. Forrás: Kean Collection/Getty Images

A politikus úgy vélte, az ország érdekei ellen való, hogy a munkások nem fizetett dolgozókkal kell versenyezzenek, s egy levelében így fogalmazott:

„A megosztottság nem tartható fenn. Úgy hiszem, ez a kormány nem tűrheti tovább, hogy az emberek fele rabszolga, másik fele pedig szabad legyen".

A korábbi megegyezést jelentő Missouri-kompromisszumot 1854-ben a Kansas-Nebraska-törvény (1854) beterjesztésével próbálták módosítani. Ennek vitája során Lincoln szembeszállt a törvénytervezetet benyújtó és védelmező Stephen A. Douglas illinois-i szenátorral, aki számára az önkormányzás elve volt az elsődleges. A politikus úgy gondolta, hogy ha a szabad amerikaiak rabszolgatartó államot kívánnak létrehozni, ebben senki sem akadályozhatja meg őket, ugyanúgy, ahogy

a rabszolgatartás saját államukon belüli megtiltását sem vitathatja el tőlük semmiféle föléjük rendelt szövetségi kormány, mivel az nem lehet illetékesebb, mint saját akaratuk.

Lincoln számára a rabszolgatartás nyugati irányú elterjedésének és a néger populáció nyugatra vándorlásának megakadályozása volt az elsődleges szempont.

A Sumter-erőd ostromával kitört az 1865-ig tartó polgárháború

Néhány déli úgymond gyökerében kívánta megszüntetni a „bajt": 1861 februárjában merényletet kíséreltek meg az új elnököt Washingtonba szállító vonat ellen, de nem jártak sikerrel. Abraham Lincoln-t így 1861 március 4-én beiktatták hivatalába. Hét, elszakadását korábban kimondó déli állam már 1861. február 9-én megalakította az Amerikai Államok Konföderációját, amit Lincoln lázadásnak minősített.

A Konföderáció csapatai 1861. április 12-én megostromolták a Dél-Karolina állambeli Charleston kikötőjében álló Sumter-erődöt, amivel kitört az 1865-ig tartó polgárháború.

Abraham Lincoln elnök George McClellan tábornokkal (balról a harmadik) a főhadiszállásán Antietamban, Marylandben 1862-ben. Forrás: https://www.history.com/topics/american-civil-war/american-civil-war-history#&gid=ci0230e630d01c26df&pid=abraham-lincoln-at-antietam-during-civil-war

A kezdeményezés az első időszakban a déliek kezében volt, a rendkívül tehetséges Robert E. Lee tábornok több csatában megverte a Virginiába betörő, számbeli fölényben lévő északiakat, és Északra helyezte át a hadszínteret.

Abraham Lincoln már ebben a válságos helyzetben fontolgatta a kiáltvány közzétételét, amelytől azt is remélte, hogy meggyengítheti a rabszolgák alkalmazására támaszkodó Dél gazdaságát, és óvatosságra intheti az európai államokat a Konföderáció elismerésének kérdésében.

A tervezetet egy év múlva, 1862 júliusában bocsátotta először a Kongresszus elé, és felhatalmazásával élve 1862. szeptember 22-én léptette életbe. Az időzítés azonban nem volt véletlen: öt nappal korábban, szeptember 17-én a marylandi Antietam mellett vívott, rendkívül véres csatában sikerült megállítani Lee csapatait, és a siker nyomán Lincoln úgy érezte, elérkezett a megfelelő pillanat.

Egy híres fotódokumentum az amerikai polgárháború idejéről: Gordon, a megkorbácsolt rabszolga mutatja hegeit (1863) Forrás: Wikimedia Commons

Hivatalosan 1863. január 1-jén írta alá a dokumentumot, e szavak kíséretében: „soha életemben nem voltam biztosabb abban, hogy helyesen cselekszem, mint most".

A proklamációból mindössze 48 – Abraham Lincoln által utólag aláírt - példányt nyomtattak, ezeknek már csak kevesebb mint a fele van meg, az eredeti, kézzel írt példányt a washingtoni Nemzeti Levéltárban őrzik.

Nem terjedt ki azokra az államokra, ahol törvényes volt a rabszolgaság

A dokumentum „visszavonhatatlanul és örökre" szabaddá nyilvánított minden olyan személyt, akit a lázadó államokban rabszolgaként tartottak, de akkor nem túl sok embert érintett. Hatálya ugyanis nem terjedt ki azokra az államokra, ahol törvényes volt a rabszolgaság, de az Uniót támogatták, Délen pedig csak az északiak által ellenőrzött területeken érvényesíthették.

Ez akkor csak 75 ezer embert jelentett, de ettől kezdve egyre több fekete szökött északra, s az északiak hadisikerei nyomán a háború végéig 3,5 millió rabszolga nyerte el szabadságát.

1863. január 1-jén lépett életbe Abraham Lincoln amerikai elnök rabszolgákat felszabadító Előzetes Emancipációs Kiáltványa Forrás: commons.wikimedia.org

Lincoln kiáltványával a polgárháború egy új szakasza kezdődött el, amelyben a felbőszült déliek újult erővel vetették magukat a küzdelembe, amely értelmezésükben immár a fajok közötti harccá változott, de a rabszolgatartás ügye végképp elveszett.

Az északiak morális fölénybe kerültek, mert magukat a szabadság, a déliek pedig a rabság híveinek nevezhették, s a polgárháború 1865-ben az ő győzelmükkel ért véget.

A kormányának legfőbb cselekedete a rabszolga-felszabadítás volt

Két hónappal a polgárháború vége előtt Abraham Lincoln úgy nyilatkozott, hogy a rabszolga-felszabadítás volt kormányának legfőbb cselekedete. Az újraválasztása után, 1865. március 4-én rendezett beiktatási ünnepség volt az első, amelyen már színes bőrű vendégek is megjelentek.

A rabszolgaság teljes eltörlését az alkotmány 1865. december 18-án életbe lépett 13. módosítása iktatta törvénybe, de Abraham Lincoln ezt nem élte meg: 1865. április 15-én gondosan kitervelt, hidegvérű gyilkosság áldozata lett.

Éjjel fél 11-kor megkezdődött a virrasztás felette, és másnap reggel, 1865. április 15-én fél nyolckor az elnök belehalt sebesülésébe Forrás: Fotosearch/Getty Images

A feketéknek még egy hosszú évszázadot kellett várniuk arra, hogy - 1964-ben - a polgárjogi mozgalmak hatására hatályon kívül helyezzék a faji megkülönböztetés minden formáját, de a rasszizmus máig létező probléma maradt.

2009. június 18-án a washingtoni szenátus bocsánatot kért a feketéket sújtó egykori rabszolgaság és faji szegregáció miatt.

Az amerikai elnök tavaly írta alá azt a törvényt, amely évtizedek óta először egy úgynevezett szövetségi ünnepnapot beiktatva, szövetségi ünnepnappá nyilvánította június 19-ét annak emlékére, hogy 1865-ben ezen a napon szabadultak fel az utolsó rabszolgák a texasi Galveston városában.

(MTVA Sajtóarchívum, Origó)