A magyar területek visszafoglalásának egyik legvéresebb csatája

A zentai csata zárta le az 1683-tól tartó hadműveleteket

Háromszázhuszonöt éve, 1697. szeptember 11-én vívták a délvidéki Zenta mellett azt a csatát, amely véget vetett a másfél évszázados török uralomnak Magyarország területén.

Az ország hadszíntér maradt

A középkori magyar állam 1526. augusztus 29-én a mohácsi csatában elbukott, a török napra pontosan 15 évvel később, 1541-ben Budát is elfoglalta. Az ország három részre szakadt, a XVII. század derekán a Habsburg és a török világbirodalom közötti határvonal még mindig Magyarország közepén húzódott, az ország hadszíntér maradt.

A kiürült kincstárú, európai hatalmi játszmákkal elfoglalt Habsburgok kerültek minden bonyodalmat a kimerült törökkel, így újra és újra megerősítették a békét a Portával.

Zrínyi Miklós téli hadjárata után 1664-ben a szentgotthárdi csatában a keresztény seregek óriási győzelmet arattak ugyan, de az ezt követő szégyenletes vasvári béke a török kezén hagyta minden hódítását.

A zentai ütközet korabeli rézmetszeten Forrás: Wikimedia Commons

Az országos felháborodás a Wesselényi-féle összeesküvéshez, majd a Thököly-felkeléshez vezetett. Thököly sikerei láttán a török 1683-ban (1529 és 1532 után harmadszor) megkísérelte Bécs elfoglalását, ahonnan I. Lipót császár el is menekült, ám

a Sobieski János lengyel király által vezetett felmentő seregektől megsemmisítő vereséget szenvedtek.

A következő évben a váratlan győzelmen felbuzdult Habsburgok, Velence és Lengyelország XI. Ince pápa kezdeményezésére létrehozták a Szent Ligát a török elleni harcra.

Amikor 1697 döntő évnek bizonyult

A Liga seregei először Thököly hatalmát söpörték el, s 1686-ban felszabadították Budát, 1688-ban egy időre visszavették Belgrádot (Nándorfehérvárt), bevonultak Erdélybe. 1690-ben Köprülü Musztafa nagyvezír újjászervezte a török seregeket, amelyek 1691-ben a háború legvéresebb csatájában Szalánkeménnél vereséget szenvedtek Bádeni Lajos keresztény hadaitól.

A következő években váltakozó szerencsével folytatódtak a harcok, a döntő évnek 1697 bizonyult.

A zentai csata zárta le az 1683-tól tartó hadműveleteket Forrás: Wikimedia Commons

A Nagy Szulejmán babérjaira áhítozó II. Musztafa szultán személyesen szállt hadba, de a Habsburgok is nagy erőket irányítottak Magyarországra. A 60 ezer fős császári sereget az igen tehetséges Savoyai Jenő herceg vezette, a török sereg létszáma mintegy 70-100 ezerre volt tehető. A keresztény seregek végül 1697. szeptember 11-én Zentánál, a Tiszán való átkelés közben lepték meg az oszmánokat, akik az átkelést jól kiépített védművel próbálták biztosítani.

Savoyai Jenő a kínálkozó alkalmat felismerve ágyúztatni kezdte a hajóhidat, majd sikerült betörnie a védősáncok mögé, a már a túlparton lévő szultánnak tehetetlenül kellett szemlélnie csapatai megsemmisülését.

Öldöklő küzdelem bontakozott ki a sánc áttörése után Forrás: Wikimedia Commons

A visszavonulási lehetőségtől megfosztott, pánikba esett törökök hatalmas veszteséget szenvedtek, a csatatéren mintegy húszezer holttest maradt (köztük a nagyvezír), tízezren menekülés közben fulladtak a Tiszába.

Angol közvetítéssel kezdődtek béketárgyalások

A tizenöt éves török háborút megpecsételő csatában a császáriak mindössze 700 embert vesztettek. Az eredetileg Erdély ellen vonuló II. Musztafa a hadjáratot félbeszakította és hazatért Isztambulba. Savoyai Jenő nem üldözte, mert katonái elfáradtak, zsoldjuk elmaradt, német szövetségesei pedig maguk is hazavonultak.

Savoyai Jenő herceg üldözőbe vette az Erdély felé tartó szultáni derékhadat Forrás: Wikimedia Commons

A törökök ellenállását megtörte a vereség, már 1698 elején béketárgyalások kezdődtek angol közvetítéssel.

A Szent Liga és a Török Birodalom végül 1699. január 26-án kötötte meg a karlócai békét, amely a status quot foglalta írásba, a békével Magyarország nagy részén megszűnt a másfél évszázados török hódoltság.

(MTVA Sajtóarchívum)