Megdöbbentő dolgot fedeztek fel a púpos bálnák énekéről

A hosszúszárnyú bálnák a csodával határos regenerálódást mutattak

Ausztrália keleti partjaitól Francia Polinézián át az Ecuador melletti költőhelyekig, tehát összesen több mint 15 ezer kilométeren éneklik ugyanazokat a dallamokat a púpos bálnák (Megaptera novaeangliae) vagy más néven hosszúszárnyú bálnák.

A hím púpos bálnákról köztudott, hogy a szaporodási időszakban a párzási dalaik „olyan összetettek, mint a dzsessz", miközben minden populációnak némileg eltérő az éneke, amelyet egyedi módon vonnak össze. Ezeket a többszörösen ismétlődő kifejezéseket a tudomány gyakran csak „témáknak" nevezi és minden bálnadalnak több ilyenje van.

Mégis, időnként egy-egy szaporodó populáció úgymond „dalos forradalmon" megy keresztül, amelynek során a hímek által énekelt témákat újak váltják fel.

Az egyelőre nem világos a szakemberek előtt, hogy miért teszik ezt, de korábbi tanulmányok kimutatták, hogy ezek a finom módosítások „slágerekké válhatnak", tehát átveszik a többiek.

A századforduló táján Ausztrália nyugati partján élő púpos bálna populációkról kiderült, hogy úgymond megosztják a témát a keleti parton élőkkel.

Aztán évekkel később, a Francia Polinézia közelében szaporodó egyedek ugyanazokat a daltémákat énekelték, mint Ausztrália keleti partjainál, onnan mintegy 6000 kilométerre.

Most úgy tűnik, a bálnaének még tovább terjedhet. A Royal Society Open Science tudományos szaklapban publikált tanulmány rámutat, hogy a dalok Francia Polinéziából a Csendes-óceánon át vándorolhatnak Dél-Amerikába, amely további 8000 kilométer keletre.

Hosszúszárnyú bálna (Megaptera novaeangliae) a borjával ( a kép illusztráció) Forrás: Biosphoto/Gabriel Barathieu / Biosphoto/Gabriel Barathieu

A tudósok három évig rögzítették ezeket a dallamokat (2016-tól 2018-ig), akiknek sikerült feltérképeznie egy fokozatos „dalos forradalmat".

Ez a tanulmány azt bizonyítja, hogy az elsőként a nyugati populációkban azonosított dalok a Csendes-óceán egész déli részén elterjedtek

– írták a kutatók, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz. – Ez alátámasztja a körkörös déli féltekén a dal kulturális átvitelének lehetőségét, és egy olyan énekkultúrát, amellyel csak a miénk vetekszik.

Egyelőre nem világos, hogy a bálnadalok elterjedhetnek az Indiai-óceánon is, hogy onnan visszajussanak Ausztrália partjaihoz. A The New York Times szerint azonban a Brazília és Dél-Afrika partjainál végzett előzetes eredmények azt mutatják, hogy talán a bolygó teljes megkerülése valóban lehetséges.

A hosszúszárnyú bálnák éneküket több mint 15 ezer kilométeren megosztják egymással Forrás: UWPhotog/iStock

A púpos bálnák énekkultúrájának tanulmányozása nemcsak az énekesmadarak énekjellemzőivel von párhuzamot, hanem rávilágít az állatok társadalmi tanulásának és kulturális evolúciójának mögöttes mechanizmusaira is, a halaktól a többi cetfajon át az emberig

– írják a szerzők a tanulmányban.

A szakértők egyelőre nem lehetnek biztosak abban, hogyan osztják meg egymással ezeket a bálnaénekeket a szomszédos bálnapopulációk, de van egy elméletük. A hím bálnák ugyanis nem csak a téli szaporodási időszakban énekelnek, hanem nyáron is gyakorolnak. Ha ezek a dallamok elég fülbemászóak, akkor pedig felkeltik egy másik populáció figyelmét. Ebben az esetben a bálnadalok lépcsőzetesen körbejárhatják a világot.