Mégis létezik a Jeti és a Nagylábú?

Képkocka Roger Patterson 1967-ben készített filmjéből a Nagylábúról, amit állítólag a Sziklás-hegységben kapott lencsevégre

A Nagylábúak lábmérete igencsak figyelemre méltó, ám „ökológiai lábnyomuk" meglehetősen elenyésző, mivel a kiöntött lábnyomok eredetisége igencsak kétes, más bizonyíték pedig nemigen támasztja alá a létezésüket. – De vajon csakugyan létezhetnek-e? És ha igen: van-e bármiféle kapcsolat a jetik és más kriptidek közt?

A sok észlelés ellenére egyelőre semmilyen bizonyíték sem támasztja alá a létezésüket

Amíg a jeti a Himalája állítólagos lakója, addig a Big Foot (Nagylábú) Amerikában rejtőzködik, míg Kanadában sasquatchnak hívják. A három lény nem teljesen azonos, de mindhárom hatalmas, majomszerű emlősállat.

A jeti, vagyis a himalájai "havasi ember" létezését nem támasztatják alá természettudományos bizonyíítékok Forrás: Pinterest

Zavarba ejtően sok „észlelés" említi őket, a legismertebb talán Sir Edmund Hillary nevéhez fűződik, aki az 1953-as expedíciója során állítólag látott egy három méteres jetit a Csomolungmán.

Edmund Hillary és Tendzing Norgai, akik először jutottak fel a Mount Everest csúcsára, 1953-ban Forrás: Wikimedia Commons

A tetemes észlelések ellenére egyelőre semmilyen tárgyi bizonyíték nem szól a létezésük mellett,

ám a kripto-zoológia számára – ami mára egy önálló bár vitatott „tudományággá" nőtte ki magát – ez nem jelent komolyabb nehézséget, ugyanis a kripo-zoológusok fantáziája kifogyhatatlan bőséggel ontja magából a jeti létét igazoló újabb és újabb elméleteket. A legrelevánsabbak közül most csupán kettőt említenénk.

Egy jetinek tulajdonított lábnyomról 1951-ben a Mount Everest körzetében készített felvétel Forrás: Getty Images/Topical Press Agency

Egy kevésbé átgondolt teória szerint ezek a kriptidek saját belső félelmeink kivetülései, egyfajta materializálódott projektációk. Ez a teória eléggé gyenge lábakon áll, hiszen a jetik kizárólag helyhez kötötten bukkannak föl. Somogyban például még senki sem találkozott velük, pedig ott is akadnak sötét és kihalt területek.

Hit és valóság a totemisztikus „emberállat" kérdésében

Mindennek fényében a kripto-zoológusok ezen elméletüket tovább is fejlesztették, így a jetik jelenleg ún. „interdimenzionális" lények. Tehát az adott területen élnek ugyan, de egy másik, párhuzamos dimenzióban, ami azonban adott esetben számukra átjárható, számunkra viszont nem.

Képkocka Roger Patterson 1967-ben készített filmjéből a Nagylábúról, amit állítólag a Sziklás-hegységben kapott lencsevégre Forrás: YouTube/Top Fives

Ez már jóval alaposabban átgondolt teória, ami ráadásul képes kapcsolatot teremteni a különféle kriptidek közt, illetve azt is megmagyarázza, miért olyan „egysíkúak" az észlelések: szinte minden észlelés e kriptidek hirtelen felbukkanására, megpillantására majd gyors eltűnésére szorítkozik, a jeti szinte sohasem támadja meg az embereket, a lábnyomán kívül nem hagy maga után semmilyen kézzel fogható nyomot.

Feltételezett jeti skalp Nepálból, amit a Khumjung kolostorban őriznek Forrás: AFP/Boisvieux Christophe

Ezen elmélet értelmében, a jeti létezése egyfelől hitkérdés:

a majomszerű lény olyan, mint valami archaikus időkből itt ragadt totemisztikus emberállat,

ami már a transzhumanizmus határait is feszegeti, másfelől a multiverzumok beemelése révén természettudományosan is „megalapozott", legalábbis nem cáfolható meg „elméleti szinten".

Fényesen ragyogó „jeti csillagkép"

Legfontosabb érvünk azonban a jeti létezése mellett a kortárs filozófia valóságfelfogásában keresendő. Az egyik irányzat szerint a Valóság teljességgel független az emberi létezéstől, lényegében az objektív létező dolgok bonyolult hálózatainak összessége.

Ebben az értelemben jeti valószínűleg nem létezik, hiszen az emberi képzelet szüleménye.

Egy másik, antropocentrikus felfogás szerint viszont létező és nemlétező dolgok egyaránt jogot formálhatnak a „Valóságra" vagy „nem Valóságra", annak függvényében, milyen mértékben képesek jelen lenni az ember által kiépített információs hálózatokban és ezen hálózatokon keresztül befolyásolni egymást.

Az állítólag a jetitől származó lábnyomok a Mount Everest vidékéről Forrás: Atlas Obscura/

Eszerint a jeti nagyon is valóságos, hiszen a popkultúra révén egyre növekvő információs hálózattal rendelkezik szemben olyan objektív létező dolgokkal, melyekről szinte senki semmit sem tud. Ha feltekintünk a csillagos égre, ott olyan égitestek fényét is látni fogjuk, amik már évmilliókkal korában felrobbantak, csupán a fényük az, ami mostanra ért el hozzánk. A minket körülvevő kulturális környezet metaforája tehát egy információs hálókkal gazdagon tarkított csillagtérkép, egy olyan galaktikus szupersztráda, ahol egyes információs csomópontok csillaga másokénál fényesebben ragyog.

Fantáziarajz a "havasi emberről", vagyis a jetiről Forrás: GZT

A csillagászok különbséget tesznek a csillagok abszolút (valódi) és relatív (látszólagos) fényessége közt: egy Földtől távolabb eső csillag fénye értelemszerűen kevésbé tűnik ragyogónak, holott valódi fényessége – amit egyébként magnitúdóban mérünk – nagyságrendekkel meghaladhatja Napunk fényét, hiszen Napunk csupán egy közepes méretű és fényességű csillag. A jeti-csillagkép relatív fényessége tehát messze túlszárnyalja olyan egyébként létező objektumokét, amelyek látszólag alig pislákolnak.

A Himalája hegylánca Forrás: Elter Károly

Tudomásul kell vennünk, hogy számos objektív tény pusztán emberi szempontból nézve sohasem kerül napvilágra,

így kívül reked az információs hálózatokon, és a sötét anyagot alkotó „plazma" (Latour) rabságában ragad, miközben az általunk kiépített információs csatornákon sosem volt lények csillagképei sziporkáznak. Mindennek fényében: a jeti kulturális szempontból jogot formálhat egyfajta létezesre mindaddig, amíg nem vonul ki teljes mértékben a köztudatból és képes hatással lenni az információs sztrádán feltűnő többi szereplőre.

(Debreceni Balázs írása)