Könyörtelenül terjed a mélytengeri bányászat zajszennyezése az óceánon

delfin
Palackorrú delfin
Vágólapra másolva!
A tudósok egy újabb okot találtak arra, hogy a vállalatok és a kormányok miért ne bányásszanak a tengerfenéken: ez a terület ugyanis ásványkincsekben gazdag a mangántól a kobaltig, de a biológiai sokféleség szempontjából is fontos, ami nagyon érzékeny az emberi beavatkozásra. A tevékenységből származó zajszennyezés akár több száz kilométerre is kiterjedhet az óceánon keresztül; a felszíntől a tengerfenékig egyfajta „hanghenger" jön létre, amely hatással lehet az óceáni élőlényekre.
Vágólapra másolva!

Több millió négyzetkilométeres területen emelkedik a zajszint

A Hawaii Egyetem, az Oceans Initiative szervezet, a Curtin Egyetem és a Nemzeti Fejlett Ipartudományi és Technológiai Intézet kutatói azt találták, hogy a mélytengeri bányákból származó zaj enyhe időjárási körülmények között akár 500 kilométert is képes megtenni.

Ahogy arra a Science folyóiratban publikált tanulmány rámutat, jelenleg tizenhét vállalat vizsgálja a bányászat lehetőségét a Clarion-Clipperton zónában (CCZ), amely 4,5 millió négyzetkilométert tesz ki, Mexikó és Hawaii között elterülve.

A területen számos, ásványi anyagban gazdag, úgynevezett polifémes rész található, amelyeken gigantikus gépekkel dolgoznának a vállalatok.

A palackorrú delfin például kiemelten érzékeny a hanghatásokra Forrás: Wikimedia Commons

A szakemberek úgy vélik, hogy ha minden cég csak egyetlen bányát indít, akkor is megemelkedne a zajszint. Mindez viszont beláthatatlan hatással lehet a zajra érzékeny fajokra, például a bálnákra, miközben alááshatja a területek megőrzésére irányuló erőfeszítéseket.

– mondta Rob Williams, az Oceans Initiative társalapítója a ZME Science online tudományos portálnak. –Sok az ismeretlen tényező, ezért gondosan össze kell hasonlítanunk ezeket a megőrzési referenciaterületeket azokkal a helyszínekkel, ahol bányászat folyik.

A zajszennyezés kihívásai

Miközben a bányászati cégek már tesztelik a mélytengeri bányászati rendszerek kisebb méretű prototípusait, a víz alatti zajszennyezéssel kapcsolatos adataikat még meg kell vizsgálniuk. Ez azt jelenti, hogy a kutatóknak jelenleg más, jobban tanulmányozott ipari tevékenységekből származó zajszinteket (például a part menti kotrások, valamint az olaj- és gázipari hajók zajszintjeit) kellett használniuk a tanulmányuk elkészítéséhez.

Nagy ámbráscet a borjával Forrás: Wikimedia Commons/Wikimedia Commons/Gabriel Barathieu

– mutatott rá Andrew Friedman, a Pew tengerfenéki bányászati projektjének projektigazgatója. – Ennek az az oka, hogy a tengerfenék bányászati berendezései sokkal nagyobbak és erősebbek, mint a vizsgálathoz használt proxyk. Tehát ez egy óvatos becslés, amely valószínűleg sokkal rosszabb lesz a való életben, ha a mélytengeri bányászat zöld utat kap.

De még ez az óvatos becslés is aggasztó. A tudósok megállapították, hogy az egyes bányáktól négy-hat kilométeres körzetben a zajszint meghaladhatja az Egyesült Államok Nemzeti Tengeri Halászati Szolgálata által meghatározott küszöbértékeket, amelyek felett fennáll a tengeri emlősökre gyakorolt hatások kockázata.

A zajra közismerten érzékeny tengeri emlősfajok a Clarion-Clipperton zóna egész területén megtalálhatók.

Vadászó kardszárnyú delfinek (a kép illusztráció) Forrás: Cultura Creative/George Karbus Photography

Ide tartoznak például a veszélyeztetett sziláscetek (Mysticeti) és a mélyre merülő fogascetek (Odontoceti), de a lista még sokáig folytatható. Azokról a mélytengeri fajokról, amelyekről nem sokat tudunk, úgy tartják, hogy napfény hiányában hangokat és rezgéseket használnak a kommunikációra, a navigációra és a ragadozók észlelésére. Bármilyen zaj valószínűleg tehát olyan módon megzavarná az ökoszisztémákat, amit talán még nem is ért teljesen a tudomány.