Különleges kristályból készítették ezeket az ősi fegyvereket

Az ilyen hegyikristály fegyverek az elit körében voltak népszerűek

Számos nyugat-európai, késő őskori ibériai lelőhelyen alakult ki egy hagyomány, hogy hegyikristályokat használnak mikropengék, nyílfejek és tőrök készítésére. A világ legtöbb őskori kultúrája úgynevezett kriptokristályos anyagokból, például kovakőből vagy tűzkőből, radiolaritból, kalcedonból, obszidiánból, bazaltból és kvarcitból állított elő szerszámokat és fegyvereket a litikus redukciónak nevezett eljárással.

A fegyverkészítés általában úgy zajlott, hogy a kőlemezeket az anyag belsejéből kalapácskővel vagy ehhez hasonló kemény eszközzel leverték. Egyes stratégiákban a kőtörő a kőbelsőt durva, úgynevezett unifaciális vagy bifaciális előformává redukálja, amelyet lágy kalapáccsal történő hámlasztási technikákkal vagy a szélek nyomásos rétegezésével tovább csökkentenek.

Dél-Ibéria egyes részein Krisztus előtt 3000 körül a kőrézkorban egy egyedülálló hagyomány alakult ki az elit körében, amely során kövek helyett makrokristályos kvarcot használtak a fegyverek és szerszámokkészítéséhez.

Ezt a monokristályt az áttetsző megjelenés jellemzi. Ebben az időszakban a megalitikus kultúra terjedt el a térségben, a hozzá kapcsolódó kollektív temetkezési gyakorlatokkal és az ibériai harangedényes kultúra csúcspontjával. Utóbbi a korai bronzkor egyik fő régészeti kultúrájaként jelenik meg, Nyugat-Európában a késő neolitikumból vagy a kőrézkorból a kora bronzkorba való átmenet egyik kultúrájaként tartják számon.

A kristályfegyverek divatos formái Forrás: Miguel Angel Blanco de la Rubia

Nyersanyagként a kristály felhasználása szerszám- és fegyvergyártáshoz nagymértékben csökkentette a funkcionális felhasználást a kő kevésbé rugalmas és sérülékeny természete miatt

– mondták a kutatók a HeritageDaily online tudományos portálnak. – A köveket, például a a foszfátok közé tartozó, igen ritka variszcitot és a borostyánt kizárólag testdíszek készítésére használták, míg a kvarc monokristályokból nyílhegyeket és mikropengéket készítettek, míg a természetes állapotában lévő hegyikristályt személyes amulettként vagy bűbájként használták.

Az ilyen hegyikristály-fegyvereket többnyire kis mennyiségben fedezték fel a kutatók a mezolitikus temetkezési helyeken, kivéve a Lanchas I, El Corchero és Ontiveros dolmenjeit, ahol 15, 12 és 16 nyílfejet találtak, valamint a Cuesta de Lost. Almendrillos megalitot, amelyből 10 kristály mikropengét gyűjtöttek össze.

Az ilyen hegyikristály fegyverek az elit körében voltak népszerűek Forrás: Miguel Angel Blanco de la Rubia

A Dolmen de Montelirio 2007 és 2010 között végzett ásatásai során a szakemberek egy kristálytőrt fedeztek fel, amelynek kristálynyílhegye és egy díszesen faragott elefántcsont nyele van.

A tőr szimbolikus jelentőséggel bírhatott a vitalitás, a mágikus erők és az ősökhöz való kapcsolódás szempontjából

– mutattak rá a régészek. – Egyben fejlett mesterségre is utalnak a litikus technika és gyártás terén.

Hozzátették: bár a nyersanyag az egész régióban könnyen elérhető forrásnak számított, a kristályfegyverek divatos formáinak hiánya arra enged következtetni, hogy csak a magas státuszú egyének engedhették meg maguknak az olyan kifinomult tárgyakat, mint a kristályos nyílhegyek vagy a tőrpengék.