Korának egyik legkiválóbb kísérleti fizikusa

Körülbelül száz tudományos cikke jelent meg és két könyvet is írt

1947. május 20-án halt meg Lénárd Fülöp (Philippe Eduard Anton von Lenard) Nobel-díjas fizikus. Őt szokták az első magyar Nobel-díjasként emlegetni, de ez nem teljesen igaz: neveltetésére nézve magyar volt, élete végéig fenntartotta a kapcsolatot a magyar tudományos élettel, de ő maga más néphez tartozónak vallotta magát.

A katódsugárzás természetét akarta tisztázni

Lénárd Fülöp 1862. június 7-én született Pozsonyban. Német eredetű családja otthon németül beszélt, de ő magyar iskolába járt, és magyarnak nevelték. Kiskorától érdekelte a természettudomány, megszállottan kísérletezett a zsebpénzéből vett vagy éppen maga által készített eszközökkel.

Borkereskedő apja kívánságának engedve borkémiát hallgatott a Bécsi Egyetemen, de a tárgy untatta, és átiratkozott Budapestre.

Lénárd Fülöp a Magyar Tudományos Akadémia tagja, korának egyik legkiválóbb kísérleti fizikusa, az első magyar származású Nobel-díjas tudós Forrás: Bundesarchiv

Itt fél évig Eötvös Lorándnál kutatott, de mivel állást nem kapott, Heidelbergbe ment, és élete hátralevő részét már Németországban élte le. A magyar tudománnyal kapcsolatban maradt, 1897-től az MTA levelező, 1907-től rendes tagja volt, tagságát 1945-ben szüntették meg.

Lénárd az elektromos hullámokat kísérleti úton kimutató Heinrich Rudolf Hertz megbízásából 1890-től vizsgálta a katódsugárzást, amelynek természetét addig nem sikerült tisztázni.

Neki 1892-ben sikerült a vákuumcsövön lévő apró lyukra helyezett alumíniumfólián át (Lénárd-ablak) kivezetnie a levegőre a katódsugarakat, lehetővé téve azok tanulmányozását. Kísérletei során arra a következtetésre jutott, hogy a sugarak áthatolóképessége sebességüktől függ, és hogy a sugár negatív töltést visz magával. Az ő vizsgálatai vezettek el az elektron felfedezéséhez, de ez a dicsőség nem neki jutott osztályrészül.

Rájött, hogy a kilépő elektronok számát a fényerősség határozza meg

Lénárd saját tervezésű és készítésű csöveiből Wilhelm Conrad Röntgen is vásárolt, innen eredt elsőbbségi vitájuk a röntgensugarak felfedezésével kapcsolatban. Számos kitüntetést megosztva kaptak, a Nobel-díjat azonban 1901-ben Röntgennek egyedül ítélték oda.

A csalódott Lénárd - akit 1901-től minden évben jelöltek - végül 1905-ben vehette át a fizikai Nobel-díjat katódsugaras kutatásaiért és atommodelljéért.

Az akkor még alig ismert fényelektromos jelenséget vizsgálva 1899-ben rájött, hogy az a katódsugárral függ össze. 1902-ben azt is kimondta: a kilépő elektronok számát csak a fényerősség határozza meg, míg energiájukat kizárólag a rezgésszám. Ő dolgozta ki az egyik első strukturált atommodellt: eszerint az atom abszorbeáló és transzmittáló részekből áll.

Körülbelül száz tudományos cikke jelent meg és két könyvet is írt Forrás: Wikimedia Commons/Encyclopaedia Britannica

Minden atomot azonos építőelemek, úgynevezett dynamidák építenek fel, amelyek száma arányos az atomok súlyával, és kifelé elektromosan azért semlegesek, mert egyforma számban fordulnak elő bennük a pozitív és negatív elektromos kvantumok.

A dynamidák csak a tér kis részét töltik ki, az egész teret éter tölti be, akár van ott anyag, akár nincs. Lénárd az elektromosságot hullámnak tartotta, hullámzó közegnek pedig az étert tekintette.

Elvitatták tőle az elektron és a röntgensugár felfedezését

Lénárd a modern fizika világába már nem tudott átlépni, nem akarta elfogadni Albert Einstein elméletét, aki az egész éterelméletet elvetette, semmisnek minősítve Lénárd alapfogalmát. Lénárd szakmailag elszigetelődött, és mellőzöttnek is érezte magát, hiszen Nobel-díja ellenére az elektron és a röntgensugár felfedezését is elvitatták tőle.

Mindezért Einsteint tette felelőssé, és az ellene támadók élére állt: a relativitáselméletet puszta matematikai spekulációnak nevezte.

Lénárd Fülöp 1947. május 20-án, 85 éves korában halt meg a Berlin melletti Messelhausenben.

(MTVA Sajtóarchívum)