Így állítanák meg a gyilkos óriásdarazsakat

Egy ázsiai óriás lódarázs teteme
Egy ázsiai óriás lódarázs teteme
Vágólapra másolva!
Az ázsiai óriás lódarázs egyre terjed Amerikában, és amellett, hogy ijesztően nagy és agresszív, óriási kárt tesz a méhkolóniákban is. Most azonosították a szexferomonját, amellyel talán lépre lehet majd csalni és megfékezni.
Vágólapra másolva!

A földkerekség legnagyobb lódarázsfaja fenyegető megjelenése és megállíthatatlannak tűnő észak-amerikai terjedése miatt a sajtó reflektorfényébe került az utóbbi időben. Bár az ázsiai óriás lódarázsra (Vespa mandarinia) aggatott „gyilkos" jelző a veszély túldramatizálását jelzi, a kutatók egyetértenek abban, hogy az invazív faj valóban jelentős pusztítást visz végbe, mivel fenyegeti Észak-Amerika méhpopulációit, s ezzel ráadásul sok millió dolláros kárt okoz a mezőgazdaságnak is. Hiába vetik be a „forró gombóc" típusú elhárító taktikájukat, melyben a támadó darazsat rengetegen körülveszik, és szárnyaik rezgetésével annyi hőt termelnek, hogy lényegében megfőzik, a mézelő méhek lényegében védtelenek az óriás lódarazsakkal szemben, amelyek így rövid idő alatt teljes méhkolóniákat képesek elpusztítani.

„Általában meg szoktam kérni az embereket, hogy ne nevezzék ezeket a rovarokat gyilkos darázsnak, mert ugyan valóban nagyok és talán ijesztőek is, valójában nem öldökölnek össze-vissza – mondta el James Nieh méhkutató, a Kaliforniai Egyetem San Diego-i kampuszának biológia professzora. – Bámulatra méltó társadalomalkotó rovarok, csak éppen nem honosak Észak-Amerikában és kárt tesznek a kulcsfontosságú méhállományainkban, ezért meg kell tőlük válnunk."

Az viszont nem világos, miként lehetne megszabadulni tőlük. Még azt sem könnyű meghatározni, hol fordulnak elő egyáltalán. Az eddigi jelentések Kanadából és az USA északnyugati Csendes-óceáni partvidékéről érkeztek. Egy lehetséges megoldásként Nieh és munkatársai Kínában kifejlesztettek egy módszert az ázsiai óriás lódarázs élőhelyeinek felderítésére és eltávolításuk felgyorsítására. A Current Biology szakfolyóirat legutóbbi számában a kutatók arról számolnak be, hogy sikerrel azonosították az ázsiai óriás lódarázskirálynő szexferomonjának három fő összetevőjét, s e tudás birtokában könnyebb lehet lépre csalni és csapdába ejteni a rovarokat.

Két évnyi kísérletes munka, valamint gázkromatográfiával összekapcsolt tömegspektrometria segítségével Nieh és munkatársai kimutatták, hogy a szexferomon fő komponensei a hexánsav, az oktánsav és a dekánsav.

E vegyületek mindegyike könnyen beszerezhető és akár azonnal bevethető a terepen.

Egy ázsiai óriás lódarázs teteme Forrás: Elaine Thompson

Korábbi munkájuk során Nieh és kollégái hasonló megközelítést alkalmaztak egy rokon ázsiai lódarázsfaj, a Vespa velutina női szexferomonjának azonosítására. A mostani kísérletekben a kutatók csapdákat helyeztek ki a lódarázsfészkek közelében, olyan helyeken, ahol a darazsak általában párzanak, és csak hím egyedeket ejtettek foglyul, nőstényeket és más fajok egyedeit nem. Kísérleteik során a tudósok megfigyelték a lódarázs idegi aktivitását, és igazolták, hogy a hímek csápjai roppant érzékenyek a feromonra.

– ismertette Nieh. – Két terepi kísérletben rövid idő leforgása alatt több ezer hímet sikerült odavonzanunk ezekkel az illatokkal."

Senki sem tudja pontosan, hogyan kerültek először az ázsiai óriás lódarazsak az amerikai kontinensre. Az utóbbi években többen látták őket a kanadai Brit Kolumbiában, valamint Washington államban, és a modellszimulációk szerint gyorsan terjedhettek Washington és Oregon államokban, de talán az USA keleti partvidékén is.

Bár a feromonos kísérleti darázscsapdákat egyelőre csak méhkolóniák közelében helyezték ki, Nieh azt reméli, hogy sikerül őket a legkülönbözőbb terepi viszonyok mellett alkalmazni, és hamar kiderülhet, vajon nagyobb távolságról – akár több kilométerről – is képesek-e odavonzani a lódarazsakat.

„Mivel a feromon-alapú csapdák viszonylag olcsók, szerintem nincs akadálya annak, hogy mintavételezés céljából nagy földrajzi területen szétszórjuk őket – vélekedik Nieh. – Azt tudjuk, hogy eddig hol látták őket, de a nagy kérdés az, hogy terjeszkednek-e, és ha igen, hol lehet az inváziós front."

Ahelyett, hogy szabadalmi védelem alá helyezték volna a felfedezett feromonkombinációt, Nieh és munkatársai a lehető leggyorsabban publikálták eredményeiket, hogy mielőbb feltérképezhessék a lódarazsak előfordulási helyeit és lehetséges terjeszkedésüket. A kihelyezett csapdák számának növelésével egyre részletesebb térkép rajzolódik majd ki, s ezzel együtt modelleket is építhetnek majd a betolakodó faj terjedési sebességének felmérésére.

„Bízunk benne, hogy az általunk kidolgozott módszert – különösen az invázió által érintett területeken – mások is a kezükbe veszik, és tesztelik az alkalmasságát – hangoztatta Nieh. – Pontosan leírtuk az a kémiai elegyet, amely szükséges a csapdák összeállításához. A csapdázás csökkentheti a nőstényekkel párzani képes hímek számát, és ezzel mérsékelheti a darazsak populációméretét, de mindenekelőtt információt szolgáltatna a hollétükről."