Kiskorától vonzódott az egyiptomi kultúrához a hieroglifák megfejtője

Champollion, az egyiptológia atyja

Jean-Francois Champollion 1822-ben jött rá, hogy hieroglifák nem önálló szavakat, hanem betűket, jeleket jelölnek. Az egyiptológia tudományának megalapítója 1832. március 4-én halt meg. Őt tartják a rosette-i kő megfejtőjének is, aki megnyitotta az utat a hieroglifák és az ókori Egyiptom világába.

Tizenhárom éves korára már arabul is tudott

„Basileountos tou neou kai paralabontos tén basileian para tou patros" (magyarul: „az új király atyjától átvéve a királyságot") - így kezdődik az időszámításunk előtt 196-ban V. Ptolemaiosz egyiptomi uralkodó (az ókori Egyiptom ötödik királya a Ptolemaidák közül Krisztus előtt 204-től haláláig) által hozott rendelet, amely aztán adókról és a templomokban felállítandó szobrokról rendelkezik. De (és az utókor számára ez a fontosabb) arról is, hogy

a gránittömbre három nyelven kell felvésni az uralkodó döntéseit: az istenek szavaival (hieroglifákkal), a nép nyelvén (démotikus írással) és ión (görög nyelven).

V. Ptolemaiosz, akinek rendelete a rosette-i kövön látható Forrás: Wikimedia Commons

A Rosette-ben (ma Rashid) közel kétezer évvel később megtalált gránittömb volt a kulcs a hieroglifák megfejtéséhez és az ókori egyiptomi kultúrához.

A titkot megfejtő Jean-Francois Champollion 1790. december 23-án született Figeacban,

hajdani vándorkerekedő édesapja ekkor már könyvkereskedést vezetett. Champollion, aki misekönyvekből tanult meg olvasni, a zavaros történelmi időszakban is különleges tanításban részesült, a latin és az ógörög mellett héberül is tanult, és komoly érdeklődés éledt benne az egyiptomi kultúra iránt.

Tizenhárom éves korára már arabul is tudott, ismerte a cirill írást és a káldeus nyelvet, kollégistaként pedig a kínai és az etióp nyelvvel is foglalkozott.

Az ókori világ felosztása Nagy Sándor halála után. Kékkel I. Ptolemaiosz állama látható. A ptolemaida Egyiptom volt a leghosszabb életű ősi állam, mivel a legtovább tudott ellenállni a római hódításnak. Forrás: Wikimedia Commons

Legjobban azonban a hieroglifák izgatták, és miután egy kopt szerzetes bevezette a kopt nyelv rejtelmeibe, elkezdte kutatni a hieroglif és a kopt írás közötti hasonlóságokat. Mindössze tizenhét évesen tartott kutatásait összegző előadást, még ugyanebben az évben elküldte a grenoble-i művészeti és tudományos társaságnak a Közel-Keletről készített térképsorozatát. Teljesítménye olyannyira lenyűgözte a tudós társaság tagjait, hogy a fiatalembert a levelező tagjukká választották.

Egyre többet foglalkozott a démotikus és a hieratikus írással

Champollion Párizsban tökéletesítette tovább arab, perzsa és kopt tudását, és alkalma nyílt tanulmányozni az 1799-ben Egyiptomban megtalált rosette-i kő másolatát - azért csak ezt, mert az eredeti gránittömböt a britek elhalászták Napóleon elől, és ma is a British Museumban látható.

Az első találkozás kudarccal zárult, a kő nem adta ki titkát a fiatal tudósnak.

Champollion, immár a történelemtudományok professzoraként, a következő éveket Grenoble-ban töltötte, lázasan kutatva a hieroglifákat. 1818-ban megnősült, három évvel később feleségével együtt visszatért Párizsba, ahol romló egészsége ellenére egyre többet foglalkozott a démotikus és a hieratikus írás, valamint a hieroglifák összevetésével.

A nagyméretű kőtáblán II. Uahibré Haaib fáraó pajzsdísze látható, alatta 15 sornyi hieroglifás írás található Forrás: Egyptian Antiquities Ministry

A hieroglifák végül is 1822-ben fedték fel évezredes titkukat: Champollion a rosette-i követ és az 1815-ben felfedezett, hieroglifikus és görög szöveget tartalmazó philae-i obeliszket vizsgálva rájött, hogy a hieroglifák nem önálló szavakat, hanem betűket, jeleket jelölnek.

A végső megfejtéshez az segítette, hogy rájött: a hieroglif írásban egyes jeleket egy gyűrű vesz körül, a görög szövegben pedig ugyanazon részek előtt a baszileusz (uralkodó) szó szerepel. Adódott a következtetés, hogy a gyűrűben lévő hieroglifák egy-egy fáraó nevét jelölik, ezután a Kleopátra és Ptolemaiosz neveket felhasználva sikerült meghatároznia az ezekben előforduló hieroglifák „hangértékét". Ezek alapján az egyiptológia tudományának későbbi megalapítója már viszonylag könnyen megértette a szöveg többi részét is.

Egész életét az ókori egyiptomi kultúra megismerésének szentelte

Az orientalista felfedezését rögtön megosztotta a francia akadémia titkárával: a Dacier-nek küldött levélből pedig a többi tudós, illetve egész Európa megismerhette a felfedezést. Champollion a hieroglif ábécé összeállításakor rájött, hogy

az ókori egyiptomiak nem hangjelölő írást használtak, hanem úgynevezett ideogrammákat, olyan képszerű jeleket, amelyek egy, két vagy három hangot is jelölhettek,

a szavak végén pedig hangtalan determinatívumokat, amelyek az adott szó jelentésének meghatározását könnyítették meg, valamint piktogramokat is. A férfi 1824-ben A hieroglifák pontos rendszere című könyvében tette közzé felfedezéseit, ebben az évben született egyetlen lánya, Zoraide is.

Champollion, az egyiptológia atyja Forrás: Wikimedia Commons

Jean-Francois Champollion egész életét az ókori egyiptomi kultúra megismerésének szentelte,

kutatásokat folytatott Torinóban, majd X. Károly őt nevezte ki a Louvre egyiptomi tárlatának muzeológusává. 1828-ban végre Egyiptomba is eljutott, a majd két éven át tartó expedíció eredményeit az Egyiptom és Núbia műalkotásai című négykötetes művében írta le, amely azonban csak halála után jelent meg.

Az akadémia tagjává választották és a pápa is fogadta

Hazatérését követően Champolliont az akadémia tagjává választották, és még a pápa is örömmel fogadta. A College de France-ban az ő vezetésével alakult meg 1831-ben az első egyiptológia tanszék.

A kiváló tudós mindössze 41 éves volt, amikor két szívrohamot követően 1832. március 4-én meghalt, befejezetlenül maradt Egyiptomi nyelvtanát és Egyiptomi szótárát fivére adta ki.

A rosette-i kövön három nyelven látható ugyanaz a szöveg Forrás:Hans Hillewaert

Sírja a párizsi Pere Lachaise temetőben található. Érdekesség, hogy 2004-ben egy londoni egyetem professzora arra a következtetésre jutott, hogy arab tudósok már a 10. században megfejtették a hieroglifák egy részét, sőt Abu Bakr Ibn Wahsijah kutatásai 1806-ban Angliában meg is jelentek Egy rajongó sóvárgása a szimbólumok megértése iránt címmel.

Ez azonban nem jutott el sem Champollion, sem pedig a szintén az írás megfejtésén dolgozó Thomas Young kezébe, így érdemeiket semmi sem csökkenti.

Egyik fivére, Jacques Joseph Champollion-Figeac szerkesztette néhány munkáját. Az ő fia, Aimé-Louis (1812–1894) a két fivér életrajzát írta meg.

(MTVA Sajtóarchívum, Origó)